Oldalképek
PDF

266

góbb lett. A Nénje duzmadtan ült mellette ; mert csak most vette igazán fontolóra, hogy egész tekintetét levetkezte. Kezdé fontolgatni, hogy Lajos most teljességgel nem lehetne Rózának való párti-e. Mert,

gondolá magában, meddig tarthat az ő gondolkozás-módja mellett az az érték, mellyét én egykor nekik hagyhatok? Dolgozott ugyan szivében a Burkardékon való szánakozás, és a régi szeretet: de mindazáltal a Róza haszna sokkal hatalmasabb vólt ezen természeti érzéseknél. „Jól van!" elkezdé eggyszerre: „én elmegyek veled Ellbergre ; de azt megmondom, Róza, hogy valami módon eszedbe ne vedd, hogy a Lajos felesége légy! mert külömben egészen leveszem rólad a kezemet, azután vándorolhatsz és kóldúlhatsz vele a világban.“ Róza felkapá az utólsó ideát. „Lajossal a világban vándorolni !" Még Róza semmi közelebbi egybeköttetésről Lajossal

nem gondolkozott. Csupán csak nyomorúságában akart ő hozzá közel lenni. Most pedig ő vele a világban vándorolni ? égő kivánsággal esett neki e képzeletnek. Beljebb vonúlt a kocsi szegletébe, és eggy szerető,

[ocr errors]

e képzeletet. Nem egyéb vala az a' világon való által sétálásnál a La- jos karjain. Mindenütt, valahol elfáradtak, eggy lúgos állott eggy puha gyep-ággyal. Semmi tél, semmi rosz idő nem háborította-meg őket. Mosolygva csüngtek előttök a fákról a gyümölcsök; 's nyájas paraszt- nék hoztak nekik frissitésűl tejet. Zéburgné a világban való vándorlás gondolatjával meg akará ijeszteni Rózát, s nem gondolá, hogy a szerelem eggy pókhálóhoz eggy egész világot akaszthat. Azt hitte ő, hogy Róza mély és komoly elmélkedésbe van merűlve azon lehetetlenségen, hogy Lajosnak adhassa kezét, holott Róza má; régen a

[ocr errors]

'denkor a szívét metszette; mert emlékezett még reá, hogy neki sokszor kellett éhezni, midőn Lajossal sokáig haszontalankodott, és a miatt a strimfli-kötést elmulasztotta. Az éhségnél tehát nem ismert Róza nagyobb nyomorúságot a világon. „Istenem! s most éheznek, Tisztartó Uram?" – „Igen, igen, Kisasszony! ki tudja, ha vólt-e már ma eggy harapások: mert sokkal kevélyebbek, mint sem valakitől kérjenek."

Róza elfordúlt a Tisztartótól, a konyhába futott, 's eggy darab borjú pecsenyét és fél kenyeret talált ott. Hirtelen beveté a borjú pecsenyét és a kenyeret selyem kötőjébe. Kinyitá csendesen a házajtót, 's ment az ablak alatt szorosan - a fal mellett a városba, eljuta a' Burkárdék házikójokhoz, megállt ott, gondolkozott, ide s tova járt láb újj hegyen a ház előtt, szorongásba jött, ismét megállott, halgatódzott az ablakon, s hallá, hogy

[ocr errors][ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »