Oldalképek
PDF
ePub

okot sem tudott előhozni, azért is: elreppent a felett, és:,,El kell mennem!" ezt kiáltá harmadikszor is. Azzal előhoza a háló szobájából eggy kofferkét, és kezdé abba pakolni a“ maga portékácskájit, hogy készen legyen, ha gyalog kellene is mennie, a' nélkül hogy eggy gondolattal is gondolkozott vólna arról, hogy úgy a' kofferre épen semmi szüksége sem fogna lenni.

A' pakolás közben oda jöve a" Nénje. Róza nem vevé őtet észre, 's pakolá egyik ruháját a' másik után, és mindenik darabot könnyekkel áztatá. Most már látta a' Nénje, hogy Róza nem tréfál, 's abban a pillan. tatban elhatározá magát. Ismerte ő Rózának félénkségét, azért is elszáná magát, hogy Rózát megtámadja, és úgy gátolja-meg a kába utazást. ,,Róza," igy szólt egyszerre nyers szózattal: „parancsolom, hogy ismét pakolj-ki.“ Róza ezt hallván, körülnézte magát, hirtelen kirántá a' kúl

esot, és zsebjébe rejté azt. Azzal a Nénje felé fordúlt, és monda olly elszántsággal, melly a' Nénjének egész mesterséges bátorságát elvette:,,Néni, én valósággal elmegyek! el kell mennem! elmegyek! el kell mennem! Az: elmegyek! el kell mennem! olly sebesen jött egymás után, Róza pedig a' mellett úgy nézett-ki, mint eggy kis barbarus, és olly rendkivűl hadazott a kezével, hogy a Nénje eggy kevéssé visszavonúlt. De magát mind a'mellett is egészen meg nem adhatta. Igy szólla eggy kicsit szelidebben, de még is olly elszánt hangon, melly Rózát akármelly más alkalommal halgatásra birta vólna: „Nem adom oda a' szekeremet! ,,Hát a postával megyek."—,,Nincs pénzed."-„Hát gyalog megyek; nekem el kell mennem!" ,,Úgy hát bezáratlak, Ró„Hát kiugrom az ablakon!" E' szavaknál eggy kis mozdúlást tett Róza az ablak felé; a Nénje

za !"

[ocr errors]

دوو

megragadá a' karját és eltolá az ablaktól, 's hirtelen betevé az egyik ablakot, a' melly nyitva állt, Róza pedig, a' ki nem tudta, ha vallyon a' Nénje nem akarna-e még erőszakhoz is nyúlni, kiosont a Nénje' háta megett az ajtón, 's szaladt lefelé a' garádicson, elvesztvén egyszerre egész bátorságát. A' Nénje Rózának azon fenyegetései által, hogy az ablakon kiugrik, szintúgy elvesztette azt, valamint Róza. Midőn már Róza az ajtón kiszaladt, tehát arra a' gondolatra jött a' Nénje, hogy most akar elszökni. Ő is tehát utánna szintolly sebesen. A' garádicson való zörgés a folyosóra vonta a' másik Nénét, és Karolinát. Zéburgné, a' ki nem futhatott-le olly hirtelen a' garádicson, kiálta tele torokkal: „Róza! Róza! elmegyünk! kedves Rózám! elmegyünk!" Róza ezt hallván, megállapodott a' legalsó lépcsőn; azután megfordult, és a Nénjével ismét a maga szobájába ment.

[ocr errors]

Most már elkezde a Nénje közelebbről tudakozódni, hogy mit akar hát Róza tulajdonképen Lajosnál, és ekkor ismét olly szegényűl ütöttekki a Róza' feleletei, hogy a' Nénje örömest visszavonta vólna szavát, ha Róza szerencsétlenségre ismét a nyitott ablaknál nem ült vólna.

„Jól van, Róza! elmegyünk,“ monda a Nénje: „csak azt igér¿meg, hogy semmit sem fogsz cselekedni az én akaratom nélkül.“ Ezt megigéré Róza, és az ő elutazásának akadályai egyszerre el valának hárítva. Másnap reggel az ajtó előtt állt a négy lovas szeker, és Róza olly vig volt, mintha eggy országot oszthatna-meg Lajossal, midőn látta, hogy az ő kofferjét felkötötték. Minden drágaságát a zsebjébe dugta, még a' Lauter Tanácsnok' ajándékait is, mellyeket végtére elvett, és a' mellyeket az előtt mindég félrehányt; az arany óra, 's egynehány gyűrűk, barátságosan megfértek

most együtt az ő arany fülön-függőjivel, 's eggy ezüst iró eszközzel, mellyet a Nénjétől kapott, eggy arany fűzőtővel és púder-késs-el az ó zsebjében. Pénze is mind ott vólt, mellyet még a' Karolinától való kölcsönözés által is szaporitott vala. A hajába vóltak szúrya minden rezgő-tóji, azonkivül titkon eggy pár ezin csattot vásárlott magának, mert az ezüst Lajosnak az éhelhalástól való megszabadítására vólt szánva. Igy hágott a szekérbe a vastagan tele tömött zsebbel, mellyen az egyik kezét szüntelen nagy gonddal rajta tartotta. Szegény gyermek annyira aggódott Lajoson, hogy még azon kisértetbe is jött, hogy Karolinának minden drágaságát magához vegye, és midőn szobáját elhagyta, olly telhetetlenséggel nézett-széllyel, mintha mindent magához akarna venni.

[ocr errors]

Most már folyt az útazás Ellberg felé. Mennél közelebb jutott Róza a kedves Ellberghez, annál szoronIII..

12

« ElőzőTovább »