Oldalképek
PDF
[ocr errors]

„Édes Istenem! – Ah, Uram Jézus, Néni !" felsikólta Róza elhalaványodva és elhűlve. Tévedező vad tekintetekkel nézett ide s tova, és sebesen mozgatá újjait, mintha köröskörűl valami után kapkodna. Sebes sóhajtások emelkedének-fel mejjéből, mintha valamelly magas he- s gyen szaladt vólna fel. A Burkárdék inségéről való képzeletek most hirtelen olly elevenekké lettek, és és a segítség szorongása olly sürgetővé, hogy egész valósága felháborodott. Lajost már halványan és haldokolva látta szalmán heverni. Fantáziája, melly több hólnapokig annyira gyakorlotta magát, a bámúlásig elevenen festé a képet. Megallott, reszketett, eggy két lépésnyire szaladt, kezeit törte, 's tekintetei, valamint szavai, megzavarodtak. A Nénje felugrott, karjai közzé fogá őtet, és kiabált a fülébe : „Róza! Róza! édes Istenem, Róza ! légy csendesen ! Isten adta

[ocr errors]

gás, tehát kiméne az ajtón, és a' maga szobájába. * * * A Nénje, a ki nem akará észrevétetni, hogy Róza el akart szaladni, szorongva nézett utánna , és mihelyt valami láb-kopogást hallott a grádicson, azonnal kiment, hogy Rózát, ha szökni akarna , megtartóztassa. Rehbergné és Karolina jól látták, hogy valami történt; beszélgettek is arról eggy egész óráigZéburgnéval, és még mind a mellett is megfejtés nélkűl maradt előttök, miért kékítették ők meg a Róza karjait. Azonközben magányosan ült Róza. Fontolóra vett mindent, ha megfontolásnak lehet azt nevezni, midőn a sziv csak olly inas gyanánt használja az értelmet, a kinek csak akkor szabad megjelenni, mikor az Ura hívja. Érzette, hogy Lajoshoz akar menni, és hogy oda neki el kell menni, bár akármibe kerűljön is. Ezt ugyan: „Jövök Lajos!" a' maga tudta nélkűl kiáltotta; de abban, a mit a szorongás csinált vala, még az értelemmel tett értekeződés után is semmit sem tudott a' szíve megjobbítani. Felállott, és ezt kiáltá, az ég felé nyújtván szép kezeit, mintha a jó Isten előtt akarná azt felfogadni: „Elmegyek! el kell mennem!" Hogy Lajost szenvedni hagyja, a nélkűl hogy ő mellette legyen, ez neki lehetetlen vala. Azután ismét leüle, és gondol- kozék, hogy miképen megyen oda, és mit akar ő nála. Ebből az egész elmélkedésből már éppen semmi sem jöve-ki. Jól látta, hogy a Nénje, nem fogná neki oda adni szeke« rét: gyalog? vagy postán? ehez minden szerelme mellett is nagyon félénk vólt. Kétségbe esésében még Lauter Tanácsnok is jutott eszébe. Nem tudott kihatolni a dologból, de mindazáltal : „El kell mennem!" igy kiálta még egyszer. A másik ponttal, hogy mit akar ő Lajosnál, hamar készen vólt, minthogy semmi

« ElőzőTovább »