Oldalképek
PDF
ePub

bernek virtusai nagyobb részint nem egyébből állnak, hanem álmokból és feltételekből, éppen mint a Róza segítsége! A Burkárd Familiának állapotja nem volt még előtte annyira detaillirozya, hogy abban több részt vehetett volna ezen álmodozásoknál. Egynehány nap múlva újra levelet vett Zéburgné a' Tisztar. tótól. Olvasá azt, és szeme könnyekbe Jábbadt, Rózának szíve döbögött e látásra, mintha ki akarná repeszteni a' mejjre valóját. „Édes jó Istenem ! monda Zéburgné, behajtván a levelet: „ez még is szívemre hat! ók mindent elvesztettek, a jó Burkárdék! Ezt csak még sem gondoltam volna. Képzeld Róza," --- Róza szorongva ment a Nénje felé, „képzeld, ők most abban a' kis házikóban laknak, a’ hol hajdan lakott az öreg Burkárd az anyjával kibérlették ázt, és nincs eggy áldott harapás kenyér a házokban, és nem tudják, miből éljenek.“

Edes Istenem! - Ah , Uram Jézus, Neni!" felsikólta Róza elhalayanyodva és elhülve. Tévedező vad tekintetekkel nézett ide 's tova, és sebesen mozgatá újjait, mintha köröskörül valami után kapkodna. Sebes sóhajtások emelkedének-fel mej. jéből, mintha valamelly magas he. gyen szaladt volna fel. A' Burkár. dék inségéről való képzeletek inost hirtelen olly elevenekké lettek, és és a' segítség szorongása olly sürgetővé, hogy egész valósága felháborodott. Lajost már halványan és haldokolva látta szalmán heverni. Fantáziája, melly több hólnapokig annyira gyakorlotta magát, a' bámú. lásig elevenen festé a' képet. Megállott, reszketett, eggy két lépésuyire szaladt, kezeit törte, 's tekintetei, valamint szavai, megzavarodtak. A' Nénje felugrott, karjai közzé fogá ötet, és kiabált a' fülébe : - „Róza! Róza! édes Istenem, Róza! légy csendesen! Isten adta

lyánya! Róza, halgass hát legalább! hiszen segítek!" De Róza nem hall.

„Lajos, jövök!“ kiálta egyszerre nagy erővel: „jövök, Lajos !" 's e szavakkal ki akart futni az ajtón. A' Nénje tartóztatá, és segítségért kiáltott. - Bejöttek, megfogták Rózát, és midőn Róza ismét magához tért, nem foghatta-meg, miért tartja őtet Zéburgné a' ruhájánál, a' másik Nénje az egyik karjánál, Karolina pedig a' másik karjánál fogva.

Uram Isten !56 monda Zéburgné eggy mély sohajtással; „millyen baj van ezzel a leánnyal ! Majd le kellett róla tépnem a' ruháját! A' karjai pedig tele vannak kék fóltokkal!

,,De az Istenért,“ kérde Karolina: ,,hát ugyan mit akart?

· Zeburgné szégyenlette azt meg. mondani, Róza pedig mélyen el vala álmodozásaiba merülve, és minthogy a' beszéd, mellyből ő semmit megkülömböztetve nem értett, úgy elbóditotta, mint valami méh-don

gás , tehát kiméne az ajtón, és a maga szobájába.

A' Nénje, a’ ki nem akará észrevétetni, hogy Róza el akart szaladni, szorongva nézett utánna, és mihelyt valami láb-kopogást hallott a' grádicson, azonnal kiment, hogy Rózát, ha szökni akarna, megtartóztassa. Rehbergné és Karolina jól látták, hogy valami történt; beszél. gettek is arról eggy egész óráig Zéburgnéval, és még mind a' mellett is megfejtés nélkül maradt előttök, miért kékítették ők meg a Róza karjait. Azonközben magányosan ült Róza. Fontolóra vett mindent, ha megfontolásnak lehet azt nevezni, midőn a sziv csak olly inas gyanánt használja az értelmet, a' kinek csak akkor szabad inegjelenni, mikor az Ora hívja. Érzette, hogy Lajoshoz akar menni, és hogy oda neki el kell menni, bár akármibe kerüljön is. Ezt ugyan: „Jövök Lajos!“ a ' maga tudta nélkül kiáltotta ; de ab

ban, a' mit a' szorongás csinált vala, még az értelemmel tett érteke. ződés után is semmit sem tudott a szíve megjobbítani. Felállott, és ezt kiáltá, az ég felé nyújtván szép kezeit, mintha a' jó Isten előtt akarná azt felfogadni: „Elmegyek! el kell mennem !" Hogy Lajost szenvedni hagyja, a' nélkül hogy ő mel. lette legyen, ez neki lehetetlen va. la. Azután ismét leüle, és gondolkozék, hogy miképen megyen oda, és mit akar ó nála. Ebből az egész elmélkedésből már éppen semmi sem jöve-ki. Jól látta, hogy a'Néns je, nem fogná neki oda adni szeke rét: gyalog ? vagy postán? ehez'minden szerelme mellett is nagyon félénk volt. Kétségbe esésében még Lauter Tanácsnok is jutott eszébe. Nem tudott kihatolni a dologból de mindazáltal: „El kell mennen! igy kiálta még egyszer. A' másik ponttal, hogy mit akar ő Lajosnál, hamar készen volt, minthogy semmi.

« ElőzőTovább »