Oldalképek
PDF

wiesen, hiszen felolvasom én. Csak légy csendesen! olly igen roszúl - nincs a dőlog." – „Roszúl ? Néni, hát meghólt?" – „Mit fecsegsz te lyány? a Tisztartó azt irja, hogy Burkárd eladta a jószágát, mivel, a mint beszéllik, a fijának oktalan vesztegetései miatt egészen alászállott, és mivel valami olly személy találkozott, a kinek az öreg Burkárd véletlenűl egyszerre valami nagy summa pénzt tartozott fizetni, hogy a dolog panaszra ne kerűljön, a mi neki nem igen vált vólna becsületére.“ A Tisztartó még némelly különös környülményeket emlitett, a' mellyekből ő nagy szükséget gyanított; tudnillik hogy Burkárd még az ő drága házi eszközeit, szekerét, lovait is eladta, cselédjeit eleresztette, 's a többi. Mind ezeket felolvasá Zéburgné Rózának, és keresztűl szövé mindenféle jegyzésekkel, a mellyek Rózának a szívét általjárták. „Lá

tod-e már, Róza, a mit ezerszer megjövendőltem néked; ez a vége azoknak az ostoba tékozlásoknak. Ha már most a Lajos felesége vól-nál, tehát velek együtt kellene az inségbe menned. Az a fiú semmit : sem tanúlt, a miből téged eltarthatna, 's ha szinte még valahol bekapna is, de csudálatossága által csakugyan arra vinné nem sokára a dolgot, hogy ismét elűznék. A' kevélységnek soha sincs jó vége. – Ahon az öreg azt verte a Fija fejébe, hogy senki , után se járjon, senkivel se gondoljon ; már most majd meglátjuk, nem fogja-e megbánni, hogy igy cselekedett." És ebben igaza vólt Zéburgnénak; mert semmi sem adott több gondot mostani állapotjában az öreg Burkárdnak, mint a fijának sorsa. Előre látta, hogy a Fija soha se fogja magát az életnek valamelly viszonyába igazán bele alkalmaztatni; előre látta, hogy ő soha sem fogja ma

[ocr errors]

gát annyira resignálni, hogy a gaz . tettek látására halgasson, és szint olly bizonyosan látta előre, hogy az a kis érték, ha szinte azt fijára hagyja is, hogy függetlenűl élhessen, csak hamar el fog veszni ; mivel Lajos Usak eggy két embert találjon, a ki szerencsétlenebb nálánál, és a kit a maga értékével felsegíthet, azonnal oda fogja azt adni. Mind ezt előre látá az atya, és gyakran elmerűit abba a nyugtalanító kétségbe, midőn a fijára tekintett, ha valIyon helyesen cselekedett-e, hogy olly finom érzést adott ő belé az embereknek mind szenvedéseik, mind pedig előitéleteik, igasságtalanságaik és bolondságaik eránt.

[ocr errors]

a Nénjétől; nem is mondhatott az ellen semmi fontos ellenvetést; sőt általlátta, hogy a Nénjének alkalmasint igaza van : de úgy tetszett neki, mintha ezek a szemrehányások neki tétettek vólna, 's igy só

hajtott: „Ah Nénikém!“ Maga sem tudta, hogy mit kellene már most gondolni vagy akarni. Az elköltözés ideája elenyészett, és a szegény Lajosnak képzelése lépett annak helyére. A szegény Lajos nem vala legalább olly veszedelmes, mint az eltávozott Lajos, és minthogy ő tulajdonképen nem kötött-öszve egyéb ídeát a szegény szóval, hanem csak kevesebb gazdagságot, és az egész képzeletben éppen semmi akadály sem láttatott lenni az ő Lajossal lejendő egybeköttetésére nézve, tehát eggy kicsit még nyugodtabb is lett. Ezen sóhajtással: „Ah Nénikém!" a szobácskájába ment, 's meleg fantáziája elkezdé azonnal ezt az új képzeletet: a sz e g é n y Lajos, munkába venni. Gazdagnak álmodá magát, ekkor megvevé titkon akármi árron Ellberget; Királynéi pompával kocsizott-be a helységbe, a hol Burkárdék laktak; 's a Lajos karjai közzé, 's az ő aty

[merged small][ocr errors]
« ElőzőTovább »