Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]
[ocr errors]

desen, hiszen felolvasom én. Csak légy csendesen! olly igen roszúl nincs a dolog." ,,Roszúl? Néni, hát meghólt?" ,Mit fecsegsz te lyány? a Tisztartó azt irja, hogy Burkard eladta a' jószágát, mivel, a' mint beszéllik, a'fijának oktalan vesztegetései miatt egészen alászállott, és mivel valami olly személy találkozott, a' kinek az öreg Burkárd véletlenál egyszerre valami nagy summa pénzt tartozott fizetni, hogy a' dolog panaszra ne kerüljön, a' mi neki nem igen vált vólna becsületére." A' Tisztartó még némelly különös környülményeket emlitett, a' mellyekből ő nagy szükséget gyanított; tudnillik hogy Burkárd még az ő drága házi eszközeit, szekerét, lovait is eladta, cselédjeit eleresztette, 's a' többi.

Mind ezeket felolvasá Zéburgné Rózának, és keresztűl szövé mindenféle jegyzésekkel, a' mellyek Rózának a szívét általjárták. „Lá

tod-e már, Róza, a' mit ezerszer megjövendőltem néked; ez a vége azoknak az ostoba tékozlásoknak. Ha már most a' Lajos' felesége vólnál, tehát velek együtt kellene az inségbe menned. Az a' fiú semmit: sem tanúlt, a' miből téged eltarthatna, 's ha szinte még valahol bekapna is, de csudálatossága által esakugyan arra vinné nem sokára a' dolgot, hogy ismét elűznék. A' kevélységnek soha sincs jó vége. Ahon az öreg azt verte a' Fija' fejébe, hogy senki után se járjon, senkivel se gondoljon; már most majd meglátjuk, nem fogja-e megbánni, hogy igy cselekedett.".

És ebben igaza vólt Zéburgnénak; mert semmi sem adott több gondot mostani állapotjában az öreg Burkárdnak, mint a' fijának sorsa. Előre látta, hogy a' Fija soha se fogja magát az életnek valamelly viszonyába igazán bele alkalmaztatni; előre látta, hogy ó soha sem fogja ma

gát annyira resignálni, hogy a' gaz tettek látására halgasson, és szint olly bizonyosan látta előre, hogy az a kis érték, ha szinte azt fijára hagyja is, hogy függetlenül élhessen, csak hamar el fog veszni; mivel Lajos csak eggy két embert találjon, a ki szerencsétlenebb nálánál, és a' kit a' maga értékével felsegíthet, azonnal oda fogja azt adni. Mind ezt előre látá az atya, és gyakran elinerült abba a nyugtalanító kétségbe, midőn a fijára tekintett, ha vallyon helyesen cselekedett-e, hogy olly finom érzést adott ó belé az embereknek mind szenvedéseik, mind pedig előitéleteik, igasságtalanságaik és bolondságaik eránt.

Róza mind ezeket elhalgatá ugyan a' Nénjétől; nem is mondhatott az ellen semmi fontos ellenvetést; sőt általlátta, hogy a Nénjének alkalmasint igaza van de úgy tetszett neki, mintha ezek a' szemrehányá sok neki tétettek vólna, 's igy só

hajtott:,,Ah Nénikém !" Maga sem tudta, hogy mit kellene már most gondolni vagy akarni. Az elköltözés' ideája elenyészett, és a' szegény Lajosnak képzelése lépett annak helyére. A szegény Lajos nem vala legalább olly veszedelmes, mint az eltávozott Lajos, és minthogy ő tulajdonképen nem kötött-öszve egyéb ideát a szegény szóval, hanem csak kevesebb gazdagságot, és az egész képzeletben éppen semmi akadály sem láttatott lenni az ő Lajossal lejendő egybeköttetésére nézve, tehát eggy kicsit még nyugodtabb is lett. Ezen sóhajtással: „,Ah Nénikém!" a szobácskájába ment, 's meleg fantáziája elkezdé azonnal ezt az új képzeletet: a szegény Lajos, munkába venni. Gazdagnak álmodá magát, ekkor megvevé titkon akármi árron Ellberget; Királynéi pompával kocsizott-be a helységbe, a hol Burkárdék laktak; 's a' Lajos' karjai közzé, 's az ő aty

jának karjai közzé omlott. Most meg akará alázni gazdagságával Nagyanyót; de a' Lajos' és Burkárd' karjai között lehúlltak ő róla az aranyos ruhák mint valamelly gőzszövevény, és ő azon egyszerű fejér ruhácskájákan állt ott, a' mellyben étet Lajos olly örömest látta, és ő kérte a Lajos' kezét, mintha ő vó!na a' szegény, Lajos pedig a' gazdag. Akkor osztán titkon szörnyű nagy kincset adott Lajosnak, és ő ismét új és megkettőztetett fénnyel jelent meg Ellbergben, Zéburgné Nénje pedig hálát adott az égnek, hogy végre eljött Lajos, és elvitte

Rózát.

[ocr errors]

Igy lebegett ő ide 's tova tarka fantáziájának levegő várai között ezerféle módon segítette-fel ismét a szegény familiát, és Burkárdék éhen is meghalhattak vólna, a'nélkúl hogy Róza ő érettek eggy lépést tett vólna, bár mennyire bágyasztá is magát miattok. Csakugyan az em

« ElőzőTovább »