Oldalképek
PDF
ePub

thesen , hiszen felolvasom én. Csak légy csendesen! olly igen roszúl. nincs a' dolog.“ Roszúl ? Néni, hát meghólt?" „Mit fecsegsz te tyány? a' Tisztartó azt irja, hogy Burkárd eladta a' jószágát, mivel, a' mint beszéllik, a' fijának oktalan vesztegetései miatt egészen alászállott, és mivel valami olly személy találkozott, a' kinek az öreg Burkárd véletlenál egyszerre valami nagy summa pénzt tartozott fizetni, hogy a' dolog panaszra ne kerüljön, a mi neki nem igen vált volna becsületére.“ A' Tisztartó még némelly különös környülményeket emlitett, a' mellyekből ő nagy szükséget gyanított; tudnillik hogy Burkárd még az ő drága házi eszközeit, szekerét, lovait is eladta, cselédjeit eleresztette, 's a' többi.

Mind ezeket felolvasá Zéburgné Rózának, és keresztül szövé mindenféle jegyzésekkel, a' mellyek Rózának a szívét általjárták. „Lá

tod-e már, Róza, a' mit ezerszer megjövendóltem néked ; ez a' vége azoknak az ostoba tékozlásoknak. . Ha már most a' Lajos' felesége vól-, nál, tehát velek együtt kellene az inségbe menned. Az a' fiú semmit sem tanúlt, a' miből téged eltarthatna, 's ha szinté még valahol bekapna is, de csudálatossága által csakugyan arra vinné nem sokára a' dolgot, hogy ismét. elűznek. A' kevélységnek soha sincs jó vége. Ahon az öreg azt verte a' Fija' fejébe, hogy senki után se járjon , senkivel se gondoljon; már most majd meglátjuk, nem fogja-e megbánni , hogy igy cselekedett.“.

És ebben igaza vólt Zéburgnénak; mert semmi sem adott több gondot mostani állapotjában az öreg Buirkárdnak, mint a' fijának sorsa. Előre látta, hogy a' Fija soha se fogja magát az életnek valamelly viszonyába igazán bele alkalmaztatni; elő.. re látta, hogy ő soha sem fogja ma

gát annyira resignálni, hogy a' gaz tettek látására halgasson, és szint olly bizonyosan látta előre, hogy az a kis érték, ha szinte azt fijára hagyja is, hogy függetlenül élhessen, csak hamar el fog veszni ; mivel Lajos csak eggy két embert találjon, a ki szerencsétlenebb nálánál, és a' kit a maga értékével felsegíthet, azonnal oda fogja azt adni. Mind ezt előre látá az atya, és gyakran elgerült abba a' nyugtalanító kétségbe, midőn a fijára tekintett, ha vallyon helyesen cselekedett-e, hogy olly finom érzést adott ó belé az embereknek mind szenvedéseik, mind pedig előitéleteik, igasságtalanságaik és bolondságaik eránt.

Róza mind ezeket elhalgata ugyan a' Nénjétól; nem is mondhatott az ellen semmi fontos ellenvetést; sőt általlátta, hogy a Nénjének alkalmasint igaza van: de úgy tetszett neki, mintha ezek a' szemrehányá; sok neki tétettek volna, 's igy só

hajtott: „Ah Nénikém!“ Maga sem tudta, hogy mit kellene már most gondolni vagy akarni. Az elköltözés' ideája elenyészett, és a szegény Lajosnak képzelése lépett annak helyére. A' szegény Lajos nem vala legalább olly veszedelmes, mint az eltávozott Lajos, és minthogy ő tulajdonképen nem kötött-öszve egyéb ideát a szegény szóval, hanem csak kevesebb gazdagságot, és az egész képzeletben éppen semmi akadály sem láttatott lenni az ő Lajossal lejendő egybeköttetésére nézve, tehát eggy kicsit még nyugodtabb is lett. Ezen sóhajtással: „Ah Nénikém!“ a szobácskájába ment, 's meleg fantáziája elkezdé azonnal ezt az új képzeletet: a szegény Lajos, munkába venni. Gazdagnak álmodá magát, ekkor megvevé titkon akármi árron Ellberget; Királynéi pompával kocsizott-be a helységbe, ahol Burkárdék laktak; 's a' Lajos' karjai közzé, 's az ő aty

jának karjai közzé omlott. Most meg akará alázni gazdagságával Nagyanyót; de a' Lajos és Burkárda karjai között lehúlltak ő róla az aranyos ruhák mint valamelly gőzszövevény, és ő azon egyszerű fejér ruhácskájákan állt ott, a' mellyben ótet Lajos olly örömest látta, és ő kérte a' Lajos' kezét, mintha ő vó!na a szegény, Lajos pedig a' gazdag. Akkor osztán titkon szörnyű nagy kincset adott Lajosnak, és ő ismét új és megkettőztetett fénnyel jelent-meg Ellbergben

Ellbergben, Zeburgné Nénje pedig hálát adott az égnek, hogy végre eljött Lajos, és elvitte Rózát.

Igy lebegett ő ide's toya tarka fantáziájának levegő várai között, ezerféle módon segítette-fel ismét a szegény familiát, és Burkárdék éhen is meghalhattak volna, a'nélkül hogy Róza ő érettek eggy lépést tett volna, bár mennyire bágyasztá is magát miattok. Csakugyan az em

« ElőzőTovább »