1 világon, a' kit a' világ olly kevéssé érdeklett vólna, mint Rózát. Semmiben sem vett többé részt; még a' Románok is ízetlenek valának előtte; mert azok a Románok, a' mellyekben ő és Lajos valának a fő személyek, és a mellyeket az ő Fantáziája koholt-ki, ezerszer mulattatóbbak vóltak ő előtte. Semmit sem olvasott többé, kivévén az ő szülötte városából jövő ujság' tóldas lékjának azon czikkelyét, melly Ellberget illette. Ez vala egyetlen-egy lektűrje, és egy czikkelyt, ha rá nem vigyáztak órákig olvashatott, meg ismét olvashatott, és az ujságlevél rendesen ismét valamelly új Románnak alkotására szolgált néki. Azt hitte, hogy az Ellberg név által öszveköttetésben van még Lajossal. Ha tehát újság-nap vólt, tehát Róza bizonyosan ott-le vólt,} egész természetességgel az ablakhoz állt, az útszára kinézye, és teljes erejéből figyelmezett a Nénjére, a' ki az újság levelet olvasta. Legalább imitt amott fordult-elő egy szó Ellbergről. Igy állt egy reggel is az ablaknál, és kötött; a' Nénje olvasott. Egyszerre felkiálta a' Nénje: „Nagy Isten! mi ez?" Róza megfordúlt és megháborodva a' Nénjére tekintett; mert mit olvashatott a' Nénje egye bet, hanem ha az Ellbergről szólló czikkelyt?,,Róza!" monda tovább a' Nénje; „Burkárdék eladják Ellberget." Róza elhalaványodott. Úgy megijedt, hogy reszketett belé, 's nem tudta miért. A Nénje ismét feltevé pápaszemét: és ismét olvasott, fejét csóválván 's mondogatván:,,Hm! hm!" Róza előtt ez halálos itélet gyanánt vólt, és még sem meré Nénjét azon remitő fő-csóválgatásnak oka felől megkérdeni. De az a' főcsóválás néki minden csontját és velejét általjárta. Eladni; elköltözni! ezek valának azok a' két ideák, mellyeket ó azonnal egybe foglalt. Elköltözni és többé soha sem látni! ugyan az vala. Egész lelke kimozdítatott helyéből; mert hol emlékezne már ő most Lajosról? Ellberg vólt minden ó Románjainak néző-helye; ezen nézőhelyet oda adni annyi vólt, mint egyszersmind egész lelkét oda adni. Eladni, elköltözni, ésLajost soha örökre többé nem látni! ez a három gondolat úgy űzte egymást lelkében, hogy szédelgett, a' Nénje pedig csak ült, olvasott, 's forgatta a leveleket, és semmit se magyarázott. Végre az asztalra tevé az újság-levelet.,,Bizonyosan megint valami különös szesz szállta-meg az Öreg fejét, 's most már talám ismét a' maga kedves Malabárjaihoz vagy Hottentotájihoz megyen! A mint tetszik. „Én nem tartóztatom!“ — Zéburgné csakugyan elárúlta magát egy kicsit, hogy a jószág eladása néki nem vala közömbös dolog. A Róza' képzelete ez által meg leve határozva. Lajos a' Malabárok hoz megyen, à' világ végire, és én oda vagyok! azzal szobácskájába vánczorgott, és itt a legkeservesebb könnyeket sírta Lajostól való örökös elválásán. Szorongva mentle, meg újra fel. Azt hitte végre, hogy a Nénje kétség kívül többet fog tudni 's elvevé titkon az újság levelet és olvasá. De ott olly hidegen vólt előadva a' dolog, olly minden vigasztalás nélkül ő reá nézve, sőt az ijedéshez való minden előkészítés nélkül, 's minden magyarázat nélkül, miért? a' mi pedig neki olly igen szükséges vólt. Még az öreg Burkárdot is kegyetlenséggel vádolta, sőt még Lajost sem kimélte. Úgy tetszett neki, mintha az egész czikkelyt az ő kedvéért iktatták vólna be, hogy őtet megijesszék. Most már szüntelen ott le vólt, hogy közelebbi tudósításokat hallhasson. Beszélgettek ott az eladásról, de olly hidegséggel, hogy ő a' maga égő szívével csak,ogyet sem 4 mert vólna feltenni azon kérdések közzül, a' mellyek őtet olly közelről íllették. Halgatott tehát, és figyelmezett nagy szorongással. Végre egy level érkezett a' Nénje' Tisztartójától. „Hála Istennek!“ monda Zéburgné; a' mint a' felülirást megtekinté:,,már most legalább megtudom, hogy Burkárd miért" Rósa két lépésnyit ugrott a nénje felé. - ,,Ah! miért, Néni?“ kérdezé ó, és kezeit dörzsölé szorongásában. A' Nénje felnyitá a` levelet, 's olvasá, a' rémitó fő-csóválás ismét elkezdődött, és annyira öregbedett, hogy Róza felsikólta:,,Uram Jézus, Néni! elmentek már?" ,,Mi fúrja a begyedet, lyány?" kérdé a' Nénje. ,,Szegény emberek! ahon olvasd-fel előttem a' levelet." Rózának kezei annyira reszkettek, hogy egy betűt sem láthatott.- ,,Mi a' patvar bajod van neked, lyány?" Nénikém!" ,,Ah ᎪᏂ ,,No csak légy csen |