Oldalképek
PDF

meggyengíti a' gyomrát." - „Anyókám, vidámság által újra "helyre fogjuk azt hozni. · Burkárd megtartá szavát. Egész nap olly jó kedvű volt, hogy a' felesége és az anyja nem tudták, hogy lehet már estve. Lajos fel 's alá járkált. Minden nap, a' mellyet még kéntelen volt minden foglalatosság nélkül atyja' házánál tölteni; árú. lásnak tetszett néki a' Róza' szerelme, és atyjának kis vagyonja ellen. Mikor ugyan benyitotta az ajtót, mindenkor vidám ábrázattal lépettbe; de a' bánat' ránczai még ki sem valának simúlva, ha pedig a' búsúlás nagyon erőt vett rajta, tehát ismét kiment. Az atyja azzal vigasztalá, hogy nem sokára el fog érkezni a' Kormányszéki Előlőlőnek válasza, a' kihez irt vala a' maga fija eránt, hogy őtet Cameralisticus fakkban applicálja. Lajos szíve szerént óhajtott volna valamikor Brunszvikba menni, hogy ha lehetne Rózát

III.

11

[ocr errors]

vének. Csak az éjj látta az ő könnyeit, csak a magány az ő bánatját. Nénjei előtt kéntelen vala nyájas ábrázatot színlelni. Sőt még a' gyűlőletes Lauter Tanácsnokot is kéntelen vala időről időre maga körűl szemlélni. Ah! ezerszer is készűlt ő szenvedéseit az öreg Burkárdnak megpanaszolni, és neki mindent, valami csak szívén feküdt, inegvallani; de a' Lajos' teljes halgatása mindég visszatartóztatta. Egy szót sem hallott többé ő róla, nem hallá többé neveztetni az ő nevét. Még a legfinomabb fordulatot is, mellyet a' beszélgetés közben tett, hogy ő róla valamit tudhasson, felnyomozták, és játékot űztek hív szívével. Zéburgné Nénje engesztelhetetlenül meg vala Nagyanyótól

maradhatott maga Róza olly nyugodt ezen sérelemre, a' melly tulajdonképen egyedül őtet illette. Igy félt Róza e' két jó lelkű asszonynak örö

meg,

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

kös gyötrései közt; szüntelen emlékeztetve, hogy egy vén szüz. a" ..

legszerencsétlenebb teremtés a' vilá·gon, és még is a' szegény leánynak

mind ezt el kellett halgatni, mert
hogyhogy mondhatta volna meg,
hogy ő titkon még most is a' La-
jos kezével biztatá magát? Halga-
tott, és szíve egészen magába hú-
zódott- vissza. Elzárkozott, 's tit-
koló dzó lett, és ez Lajosnak nem
szolgált kárára. Fejességből, makac-
cságból elkezde az ő képével fog.
lalatoskodni, ha szinte azt szíve i
nem tette volna is; de ekkor olly
félénkké is leve szerelme, hogy so..
ha sem merte azt mutatni. Egy szó-
val: ábrándozóva lett. Legöröme:-
tebb vólt magában; mert akkor leg-
alább szabadsága volt ő róla álmio-
dozni, ő róla gondolkozni, ő vele
szobácskájában cgész Románokat
játszani, mellyekről a' Nénék leg.

kisebbé sem álmodoztak. .
:: Ott üle egész dél előtt a maga

:

kötésével, és ő róla gondolkozott.
Lajos nagy emberré lett: ezreket a.
jánlottak néki a legszebb leányo-' !
kat, de ő megveté mind, és hív
maradt Rózájához. Majd ismét az
ajtónál látá ótet, mint a' lakadalma
előtt való estvén, miképen állt ot.
tan halayányan és reszketye, kar-
jait ő feléje terjesztyén. Majd halá-
Jos betegnek gondolá magát: Lajos
meghallja, oda repül; de késő. O
meg akar halni; Lajos kétségbe e .
sik. Egy csuda megmenti ötet, 's
a'. Lajos' feleségéyé lessz. Majd a .

ott terem, keresztül tör lángokon
és füstön által, és megmenti a' Nén-
jét és Rózát, 's most már maga a'
Nénje kéri Rozát, hogy adja néki.
a' kezét. Igy álmodozék ő, így te-,
remté magának az ő szerelméből a',
maga világát, mellyben olly boldog
volt, és valóban boldog is vólt La-
jossal az ő mély magányosságában.

Nem igen yolt valaha ember a'

« ElőzőTovább »