Oldalképek
PDF

meggyengíti a gyomrát." – „Anyókám, vidámság által újra helyre fogjuk azt hozni." Burkárd megtartá szavát. Egész nap olly jó kedvű vólt, hogy a felesége és az anyja nem tudták, hogy lehet már estve. Lajos fel s alá járkált. Minden nap, a mellyet még kéntelen vólt minden foglalatosság nélkűl atyja házánál tőlteni ; árúlásnak tetszett néki a Róza szerelme, és atyjának kis vagyonja ellen. Mikor ugyan benyitotta az ajtót, mindenkor vidám ábrázattal lépettbe; de a bánat ránczai még ki sem valának simúlva, ha pedig a búsúlás nagyon erőt vett rajta, tehát ismét kiment. Az atyja azzal vigasztalá, hogy nem sokára el fog érkezni a Kormányszéki Előlűlőnek válasza, a kihez irt vala a maga fija eránt, hogy őtet Cameralisticus fakkban applicálja. Lajos szíve szerént óhajtott vólna valamikor Brunszvikba menni, hogy ha lehetne Rózát III. 11

[graphic]
[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

gyűlőletes Lauter Tanácsnokot is kéntelen vala időről időre maga körűl szemlélni. Ah! ezerszer is készűlt ő szenvedéseit az öreg Burkárdnak megpanaszolni, és neki mindent, valami csak szívén feküdt, megvallani; de a Lajos teljes halgatása mindég visszatartóztatta. Egy szót sem hallott többé ő róla, nem hallá többé neveztetni az ő nevét. Még a legfinomabb fordúlatot is,

mellyet a beszélgetés közben tett, hogy ő róla valamit tudhasson, fel

[ocr errors]
[graphic]

kös gyötrései közt; szüntelen emlékeztetve, hogy egy vén szüz a” legszerencsétlenebb teremtés a világon, és még is a szegény Ieánynak mind ezt el kellett halgatni, mert hogyhogy mondhatta vóIna meg, hogy ő titkon még most is a Lajos kezével biztatá magát? Halgatott, és szíve egészen magába húzódott - vissza. Elzárkozott , 's titkoló dzó lett, és ez Lajosnak nem szolgált kárára. Fejességből, makaccságból elkezde az ő képével foglalatoskodni, ha szinte azt szíve nem tette vólna is; de ekkor oIly félénkké is leve szerelme, hogy soha sem merte azt mutatni. Egy szóval: ábrándozóva lett. Legöröme: tebb vólt magában; mert akkor legalább szabadsága vólt ő róla álmodozni, ő róla gondolkozni, ő vele szobácskájában cgész Románokat játszani, mellyekről a Nénék legkisebbé sem álmodoztak. Ott üle egész dél előtt a maga

kötésével, és ő róla gondolkozott, Lajos nagy emberré lett: ezreket ajánlottak néki a legszebb leányokat, de ő megveté mind, és hív maradt Rózájához. Majd ismét az ajtónál látá őtet, mint a lakadalma előtt való estvén, miképen állt ottan halaványan és reszketve, karjait ő feléje terjesztvén. Majd halálos betegnek gondolá magát: Lajos meghallja, oda repűl; de késő. Ó meg akar halni; Lajos kétségbe esik. Egy csuda megmenti őtet, 's a Lajos feleségévé lessz. Majd a ház gyúl-meg; Lajos szerencsésen "ott terem, keresztűl tör lángokon és füstön által, és megmenti a Nénjét és Rózát, 's most már maga a' Nénje kéri Rézát, hogy adja néki a kezét. Igy álmodozék ő, így teremté magának az ő szerelméből a maga világát, mellyben olly boldog vólt, és valóban boldog is vólt Lajossal az ő mély magányosságában. Nem igen vólt valaha ember a'

« ElőzőTovább »