Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small]

berus ugatása. Harpokrates légyen

hát symbolumod!"
Az öreg új és szép remények-

kel eltelve hagyá-hátra Lajost. Bur

kárd már most minden rendeléseket megtett, hogy a jószágot, mihelyt vevő akad, oda hagyhassa, és a vevő, tudnillik a Berghórn Ur' Agense, csak hamar előakadt. Burkárd felvevé a summát, 's most már ünnepélyen általadá a jószágot Azonnal bépakolá az adósságot, és elküldé azt Gríszhof Prédikátorhoz. A többi pénzt a jószágon hagyá. Minden készületek meg valának téve, 's jelen vala az óra, mellyben a jószágot el kellenéki hagyni. Burkárd kéré az anyját és feleségét, hogy menjenek-ki kocsikázni. O maga kézen fogá. Lajost, és béméne ő vele a városba, a maga hajdani lakhelyébe. Eggy fertály - óra múlva a szekér is oda érkezett a két aszszonnyal. Burkárd kiemelé őket a' szekerből, bévezeté a kis szobába, és Nagyanyó eggy jól megrakott asztalt, a Rektort, Müllert és annak feleségét találá ott. Nagyanyó kezdé ugyan csudálkozását jelenget

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]

mellett is kitörtek titkon könnyei; holmi aprólékos foglalatosságokat keresett magának, 's ekképen senki sem vette-észre, hogy sír. Végre elmentek a vendégek, és a háznak új lakosi mind a négyen igen csendesen aludtak az első éjtszakán a kisebb fedél alatt. Másnáp reggel Burkárd még egyszer Ellbergre ment. Egybegyűjté a községet, nedves szemekkel Istenhozzádot mondott nekik, karjai közzé szorítá Müllert és Márit, s azzal megfordúlt, a' nélkűl, hogy egy szót szólt vólna, és ment. Senki sem beszélt: húsz paraszt is akart szólni ; de a fájdalom elfojtá szózatjokat: Burkárd elkezdte tizszer is ; de ő is éppen úgy járt. Olly néma vólt ez, a hol csupán csak a szív szóllá, könnyek, szorongó bús tekintetek, sóhajtások és egyes szavak által mind azt, valami csak háládatosságban, sze

"ben és fájdalomban szívreható

Vall ! ,

„Most már egészen a tiétek vaok, kedvesim!" mondá, midőn a szűk házikóba feleségéhez és anyjához visszatért. Leüle ő hozzájok, 's olly vidám, olly jó kedvü, 's tréfás vólt, olly folyvást tréfált az anyjával, és olly városi újságot beszélt neki, hogy az öreg megvallá, hogy soha sem vólt Ellbergen olly víg és megelégedett, mint itt. – „És az is fog maradni !" ezt tevéhozzá Burkárd. A dél eljött, s csak egy tál étek vólt ugyan ; de Burkárd olly mélyen belemerűlt Mamival a' familiai történetekbe, hogy ez csak az abrosznak elvételekor vette-észre, hogy csak egy tál étel vólt, bor pedig egy csepp sem. De olly jó kedvben is vólt ebben a pillantatben, hogy lehetetlen vólt neki egyebet mondani, hanem csak ezt: „Kedves fijam Uram! Kegyed hozzá van szokva minden délben egy pohár borhoz. Ha az emberek meg nem tudják is a dolgot, de így csakugyan

« ElőzőTovább »