Oldalképek
PDF
ePub

Ne szólljunk most többé az asztalós Leányról: de mondja-meg legalább nekem egyenes szívvel, mit tart az ifjú Burkárd' charakteréről ?" Szellhof elpirúlt. Berghorn készteté őtet. Azt vélte ő, hogy itt megerősittetését fogja hallani azon hirnek, melIyet Lajos felől hallott, de Szellhof ezt mondá reszkető szózattal: „Berghórn Ur! ez a' Burkárd, ez az ifjú... a' legnemesebb szivú ember azok közt, kiket éltemben ismertem, az Urat kivéve." ,,A' legnemesebb szivú ember? Tisztartó Ur! mondja-meg már egyszer valahára az igazat! Hogy lehetne ó a' legnemesebb szivú ember, holott az Urat olly ál nokúl, olly útálatosan rágalmazza?, Szellhof elhalaványodott és reszketett.

[ocr errors]

Berghorn merően nézett rá: „Édes Tisztartó Uram, jól látom, hogy nem hallottam az igasságot az Urtól. De mikor csalattattam-meg, most-e vagy akkor, midőn az Ur azt mondá ne

[ocr errors]

kem, hogy ó rágalmazta az Urat-?" Szellhof halgatott, Berghórn pedig folytatá: „Engemet interesszál ezen ifjú embernek sorsa, kivált most, midőn az atyja minden birtokát elvesztette, és ő a szegénységnek meglábolhatatlan örvényébe akar sülIyedni,"-,,Micsoda?" elkezdé Szell hof reszketve:,,Burkárd elvesztette birtokát? oh nagyságos Úr, az Is tenre kérem, segitsen, mentse-meg étet! a' legnemesebb szivű embert fogja megmenteni." ,,Meg fogom menteni ; csak mutassa-meg Kegyed, hogy ő nem gazember." ,,Higyje-el nékem az Úr: a' főld nem hordoz nagy lelkűbb embereket, mint a két Burkárd. Oh, az Istenre kérem az Urat: mentse-meg barátomat!"

[ocr errors]
[ocr errors]

„Szellhof!" mondá Berghórn komolyan, 's megkapá az ó kezét: „egyenes szivűséget kivánok!" „Bocsánat, nagyságos Uram! Igen is én vagyok az a' nyomorúlt, a’kî ótet elárúltam, a' ki őtet rágalmaz

2

tam. Én vagyok a' Mári' csábítója.“ Berghorn megmerevedett.,, 'S most már," monda Szellhof,,,cselekedje velem az Ur, a' mit tetszik. Én nyomorúságra valék kárhoztatva! de nem lehettem olly szörnyet, hogy elbuktassam őtet, holott ő engemet olly nagylelkűen megmentett. Igen is nyomorult leszek, csak őtet megmenthessem."

Az örömnek eggy súgára emelkedék a' Berghórn' szemeibe. Feledé a' Szellhof' alávalóságát a' Lajos' ártatlanságán való öröm miatt. Végre a Szellhof' egybefüggetlen elbeszélléséből megtudá a' protokollummal való igazi történetet, és a Lajos' nagy lelkűségén való bámúlás miatt öszvecsapá kezeit; „Ember!" ezt az Angyalt rágalmazhatta Kegyed? Jó Isten, hogy lehetett ez!" Azzal hirtelen elhagyá a' szobát, — Szellhof haza tántorgott, szintúgy gyötörtetvén most vallomásának megbánása által, mint az előtt vétkének megbánása által.

Berghorn kedvetlenül járt fel's alá a kertben. Már készűlőben vólt, hogy ismét Ellbergre menjen, hogy Lajostól a' maga elkövetett igasságtalanságáról engedelmet kérjen, és értéket az ő atyjának megmentésé re ajánlja néki; de a tenger gondo latok és sokféle plánumok, hogy miképen tehetné azt minél fényesebben, akadályozák teljes maga elhatározását. Azon gondolkozott, miképen szerezhetne újra Lajosnak az ő virtusáért olly nagy triumfust, mint Pirmontban a' táncz-szálában. Ezen alkalommal ismét eszébe juta néki a' T*** B***i uralkodó Grófné, és azon igérete, mellyet annak tett, hogy őtet ama különös, ifjú emberrel közelebbről megismerkedteti. Néminémű pótlásnak tetszett előtte} a maga igasságtalan gyanújáért, ha a Grófnénak ezen ifjú ember virtusairól irhat. Elkezdé a levelet, 's ismét félbeszakasztá; előhívatá még. egyszer Szellhofot és Lajosról be

széltetett 6 vele. Szellhof búcsúadást várt, és elbámúlt rajta, hogy beszéllés végett hivják, azért is beszélt minden lehető enthusiasmussal, mellyet kétségbeesés és remény adhatnak. A' mint szokott lenni az emberek virtusaival, ha az ember: hozzá fog, hogy virtusos vagy gonosz legyen, tehát ollyan mint mikor valamelly golyóbis eggy hegyen Iəhömpölyög; a' hömpölygés közben nevekedik annak ereje. Még egyszer kérdezé Berghórn:,,De ember! hogy rágalmazhatta Kegyed ezt az Angyalt?" mindazáltal mivelhogy most tanú vólt, tehát megbocsátá Szellhofnak az ó rágalmazását, azon épületes gyónásért, mellyet neki tett vala, és ismét eltávozék, hogy a' Grófnéhoz intézett levelét elvégezze. Irt az Ágenssének is, hogy Ellberget akármi árron megvegye. Még teljességgel nem határozta-el magát, miképen intézzen-el mindeneket.

Egynehány napok múlva levelet

« ElőzőTovább »