Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]

tam. Én vagyok a Mári csábitója." Berghórn megmerevedett. „S most már," monda Szellhof, „cselekedje velem az Ur, a mit tetszik. Én nyomorúságra valék kárhoztatva! de nem lehettem olly szörnyet, hogy elbuktassam őtet, holott ő engemet olly nagylelkűen megmentett. Igen is nyomorúlt leszek, csak őtet megmenthessem." ~ ~ ~ Az örömnek eggy súgára emelkedék a Berghórn szemeibe. Feledé a Szellhof" alávalóságát a Lajos' ártatlanságán való öröm miatt. Végre a Szellhof egybefüggetlen elbeszélléséből megtudá a protokollummal való igazi történetet, és a Lajos nagy lelkűségén való bámúlás miatt öszvecsapá kezeit; „Ember!" ezt az Angyalt rágalmazhatta Kegyed ? Jó Isten, hogy lehetett ez!" Azzal hirtelen elhagyá a szobát, – Szellhof haza tántorgott, szintúgy gyötörtetvén most vallomásának megbánása által, mint az előtt vétkének megbánása által.

: Berghúrn kedvetlenűlejárt fel 's: alá a kertben. Már készűlőben vólt, hogy ismét Ellbergre menjen, hogy Lajostól a maga elkövetett igasságtalanságáról engedelmet kérjen, és értéket az ő atyjának megmentésére ajánlja néki; de a tenger gondolatok és sokféle plánumok, hogy miképen tehetné azt minél fényesebben, i akadályozák teljes maga elhatározását. Azon gondolkozott, miképen | szerezhetne újra Lajosnak az ő virtüsáért, olly nagy triumfust, mint: Pirmontban a táncz-szálában. Ezen alkalommal ismét eszébe juta néki, a T*** B***i uralkodó Grófné, és azon igérete, mellyet annak tett, hogy őtet ama különös, ifjú emberrel közelebbről megismerkedteti. – Néminémű pótlásnak tetszett előtte *: a maga igasságtalan gyanújáért, ha: a Grófnénak ezen ifjú ember vir-, tusairól irhat. Elkezdé a levelet, 's ismét félbeszakasztá; előhívatá mégegyszer Szellhofot; és Lajosról be

széltetett ő vele. Szellhof búcsúadást várt, és elbámúlt rajta, hogy beszéllés végett hivják, azért is beszélt minden lehetős enthusiásmussal, mellyet kétségbeesés és remény adhatnak. A mint szokott lenni az emberek virtusaival, ha az ember: hozzá fog, hogy virtusos vagy gonosz legyen, tehát ollyan mint mikor valamelly golyóbis eggy hegyen Iahömpölyög; a hömpölygés közben nevekedik annak ereje. Még egyszer kérdezé Berghórn: „De ember! hogy rágalmazhatta Kegyed ezt az Ángyalt?“ mindazáltal mivelhogy most tanú vólt, tehát megbocsátá Szellhofnak az ő rágalmazását, azon épűletes gyónásért, mellyet neki tett vala, és ismét eltávozék, hogy a , Grófnéhoz intézett levelét elvégezze. Irt az Agenssének is, hogy Ellberget akármi árron megvegye. Még teljességgel nem határozta-el magát, miképen intézzen-el mindeneket.

Egynehány napok múlva levelet

« ElőzőTovább »