Oldalképek
PDF
ePub

Ne szólljunk most többé az asztalos leányról: de mondja-meg legalább Rekem egyenes szívvel, mit tart az ifjú Burkárd' charakteréról ? Szellkof elpirúlt. Berghorn készteté őtet. Azt vélte ó, hogy itt megerősittetéxét fogja hallani azon hirnek, mel.. Iyet Lajos felől hallott, de Szellhof ezt mondá reszkető szózattal: ,,Bergkórn Ur! ez a' Burkárd, ez az ifjú ... a' legnemesebb szivű ember azok közt, kiket éltemben ismertem, az Urat kivéve.“ „A' legnemesebb szivú ember? Tisztartó Ur! mondja-meg már egyszer valahára az igazat! Hogy lehetne ő a' legnemesebb szivú ember, holott az Urat olly át nokúl, olly útálatosan rágalmazza?,

Szellhof elhalaványodott és reszketett.

Berghórn merően nézett rá: „Édes Tisztartó Uram, jól látom, hogy nem Hallottam az igasságot az Urtól. De mikor csalattattam-ineg, most-e vagy akkor, midőn az Ur azt mondá ne

C

kem, hogy ó rágalmazta az Urat ? Szellhof halgatott, Berghórn pedig folytatá: „Engeniet interesszál ezen ifjú embernek sorsa, kivált most, midón az atyja minden birtokát elvesztette, és ő a' szegénységnek meg! lábolhatatlan örvényébe akar süllyedni." — „Micsoda?" elkezdé Szellkof reszketve : ,,Burkárd elvesztette birtokát? oh nagyságos Úr, az Is. tenre kérem, segitsen, mentse-meg átet! a' legnemesebb szivű embert fogja megmenteni.“ — „Meg fogom menteni, csak mutassa-meg. Kegyed, hogy ő nem gazember.“

,,Higy. je-el nékem az Úr: a' főld nem hor, doz nagy lelkűbb embereket, mint a'két Burkárd. Oh, az Istenre kérem az Urat: mentse-meg barátomat !"

„Szellhof!“ mondá Berghórn komolyan, 's megkapá az ő kezét: „egyenes szivűséget kivánok!“ „Bocsánat, nagyságos Uram! Igen is én vagyok az a' nyomorúlt, a'ki Stet elárultam, a' ki őtet rágalmaz

tam. Én vagyok a' Mári csábítója." Berghórn megmerevedett. ,,S most már," monda Szellhof, ,,cselekedje velem az Ur, a' mit tetszik. Én nyomorúságra valék kárhoztatva! de nem lehettem olly szörnyet, hogy elbuktassam őtet , holott ő engemet olly nagylelkűen megmentett. Igen is nyomorult leszek, csak őtet megmenthessem."

Az örömnek eggy súgára emelkedék a' Berghórn' szemeibe. Feledé a' Szellhof' alávalóságát a' Lajos ártatlanságán való öröm miatt. Vég. re a' Szellhof" egybefüggetlen elbeszélléséből megtudá a' protokollummal való igazi történetet, és a' Lajos nagy lelkűségén való bámúlás miatt öszvecsapá kezeit; ,,Ember! ezt az Angyalt rágalmazhatta Kegyed ? Jó Isten, hogy lehetett ez ! Azzal hirtelen elhagyá a' szobáti Szellhof haza tántorgott, szintúgy gyötörtetvén most vallomásának megbánása által, mint az előtt véthenek megbánása által.

Berglúra kedvetlenül járt fel is alá a kertben. Már készűlőben volt, hogy iisniét Ellbergrei menjen, hogy Lajostól a' maga elkövetett igassága talanságáról engedelmet kérjen, és értéket az 1ő atyjának megmentésére ajánlja néki; de a' tenger gondolatok és sokféle plánumok, hogy miképen tehetné azt minél fényesebben, akadályozák teljes maga elhatározását. Azon gondolkozott, miképen szerezhetne újra Lajosnak az ő virtúsáért, olly nagy triumfust, mint Pirmontban a táncz-szálában. Ezen alkalommal ismét eszébe juta néki a' T*** B***i uralkodó Grófné, és azon igérete, mellyet annak tett, hogy őtet ama különös, ifjú emberrel közelebbről megismerkedteti.. Néminémú pótlásnak tetszett előtte a' maga igasságtalan gyanújáért, ha! a Grófnénak ezen ifjú ember vir. tusairól irhat. Elkezdé a' levelet,'s ismét félbeszakasztá; előhívatý még egyszer Szellhofot és Lajosról be

széltetett ő vele. Szellhof búcsúadást várt, és elbámúlt rajta, hogy beszéllés végett hivják, azért is beszélt minden lehetó enthusiasmus. sal, mellyet kétségbeesés és remény adhatnak. A mint szokott lenni an emberek' virtusaival, ha az ember: hozzá fog, hogy virtusos vagy gonosz legyen, tehát ollyan mint mikor valamelly golyóbis eggy hegyen Təhömpölyög; a' hömpölygés közben nevekedik annak ereje. Még egy: szer kérdezé Berghórn: „De ember! hogy rágalmazhatta Kegyed ezt az Angyalt ?" mindazáltal mivelhogy most tanú volt, tehát megbocsátá Szellhofnak az ó rágalmazását, azon épületes gyónásért, mellyet neki tett vala, és ismét eltávozék, hogy a', Grófnéhoz intézett levelét elvégezze. Irt az Ágenssének is, hogy Ellberget akárini árron megvegye. Még teljességgel nem határozta-el magát, miképeu intézzen-el mindeneket.

Egynehány napok múlva levelet

« ElőzőTovább »