Oldalképek
PDF

most mind azokat az egymással ellenkező memdemondákat, valamellyek a Burkárd' rovására ide s tova szárnyaltanak. „Ugy megy az," ezt beszéllé néki a vendégfogadós: „az apjának nagy gazdagsága vólt. Soha sem tudhatta senki, hogy honnan? elég hozzá, hogy vólt. Ekkor megveszi Ellberget, elvesz eggy leányt, a kinek az anyjával jegybe vólt, 's azzal egyszerre neki a gazdaságnak. Meg sem gondolná az Ur, millyen különösen élt az az ember. Van eggy fija, a ki az apjánál eggy cseppel sem alábbvaló. De ez annak rendi szerént minden gondolható vétkekre neveltetett, 's igy osztán a szép pénz elröpűlt. Először eggy asztalos leányt tartott, azt teherbe ejtette, s azután a fattyú gyermekkel együtt magánál tartotta, mint ház tagját. Mert az öregnek mindegy, ha vallyon a házához viszi-e a fija a kurváját, vagy nem. Most már végtére az asztalos leányának

bekötötték a fejét." – „Elvette-e az ifjú Burkárd ?" „Távollégyen ! valami jámbor bohó van ott Ellbergen; Müllernek hivják, ennek kelett azt elvenni eggy summa pénzzel. Azonban az Úrfi rendesen utazásokat tett, és játszott minden fördőkben, és duellált, és a mint mondják agyon is lőtt valakit eggy maitresz kedvéért. Arra osztán megint nagy summák mentek, meg azonkivül mindenféle öröm-innepeket tartottak a paraszt lyányokkal, 's ez a mint szokott lenni, pénzbe kerűl. Végre addig jár a korsó a vízre, hogy egyszer eltörik; végre jelenti magát eggy személy, még nem tudják egészen, kicsoda, ezt az öreg megcsalta egynehány ezerig. Már most ez megnyerte a pert, 's maga az öreg fija hozta-el az itéletet. Most már oda kell hagyniok a jószágot, és kóldúlni kell menniek; ki mint cselekszik, úgy veszi hasznát!" Berghórn merően néze a vendég

[ocr errors]

fogadósra. „Én," monda végtére, „az öreg Burkárdot értem Ellbergen." – „Igen, igen, én is azt értem. Ezt ne!“ 's azzal oda nyújtá néki az újságlevélben tett híradást, Berghorn olvasá, s látá, hogy legalább a fő dolog bizonyos. Közelebbről tudakozódék minden környülmények után, 's észrevevé, hogy Erzsébet vala az a személy, a kit Burkárd sok ezerig megcsalt. „Kóldúlni kell menni ?" kérdé végezetre: „kóldúlni ? micsoda ? az öreg Burkárdnak?" „Arra fog még kerülni a dolog. Még most ugyan eggy kis házikót bérlett itt magának, a' mellyben lakni akar; mert még eggy leányra tartanak számot a fajtalan fiú számára, a ki szép vagyonnal bir; de haszontalan a számolás; mert az általján fogva elköltözött innen gazdag nénjével együtt, mivel ki se léphetett az ajtón, mindjárt neki esett a legény." 2 Bár mennyire ismerte is Berghórn a világnak rágalom-vágyját; mindazáltal még is megzavarodott, midőn ezen hireknek eggy részét több helyeken, és derék emberektől is hallotta. El vala szánva reá, hogy a Lajos ártatlanságát kisüsse: 's elméne a Polgármesterhez, a ki a

rotokollumot aláírta, és legalább

árira nézve ki akarta tanúlni a dolgot. De itt a Polgármesternétől nem csak annak megerősittetését hallotta, hanem a két Burkárd' vétkeinek és nevetségességeiknek egész "Laistromát olly megtartóztathatatIan beszédességgel, hogy Berghórnnak szeme-szája elállott. Eggy szóval: Berghórn megcsökkent eggy kicsit a Lajos virtusa felől való hitében. Ugy járt ő, mint ezer meg ezer emberek, a kik általjában semmit sem hisznek a világnak, és még is az egyes esetekre nézve nem tudják, higyjenek-e vagy ne. Visszaméne szállására; és gondolkozott a' dologról. Egyik érzés elnyomta a

[merged small][merged small][ocr errors][merged small]

azért adja-el, hogy Erzsébetet kifizesse," a mi neki a vendégfogadós fecsegése mellett is, mint hihető.

[merged small][ocr errors][ocr errors][merged small][merged small][merged small]

Reábízá eggy azon a tájékon lévő Ismerősére, hogy Ellberget az ő számára minden esetre meg vegye ,

de úgy hogy őtet meg ne nevezze, :

és neki azonnal hírt adjon mindenről, a mi a Burkárd familiáját illeti. Azzal haza utazott, meggyőződve legalább a felől, hogy Lajos vőlt a Mári elcsábítója. * *

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

alább szorosan ismeri a baratját.

« ElőzőTovább »