Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]
[ocr errors]

most mind azokat az egymással ellenkező memdemondákat, valamellyek a' Burkard' rovására ide 's tova szárnyaltanak. Úgy megy az, ezt beszéllé néki a' vendégfogadós: ,,az apjának nagy gazdagsága vólt. Soha sem tudhatta senki, hogy honnan? elég hozzá, hogy vólt. Ekkor megveszi Ellberget, elvesz eggy leányt, a'kinek az anyjával jegybe vólt, 's azzal egyszerre neki a' gazdaságnak. Meg sem gondolná az Úr, millyen különösen élt az az ember. Van eggy fija, a' ki az apjánál eggy cseppel sem alább való. De ez annak rendi szerént minden gondolható vétkekre neveltetett, 's igy osztán a szép pénz elröpült. Először eggy asztalos leányt tartott, azt teherbe ejtette, 's azután a' fattyú gyermekkel együtt magánál tartotta, mint ház tagját. Mert az öregnek mindegy, ha vallyon a házához viszi-e a' fija a' kurváját, vagy nem. Most már végtére az asztalos leányának

,,Elvette-e gyen!

bekötötték a' fejét." az ifjú Burkárd valami jámbor bohó van ott Ellber gen; Müllernek hivják, ennek kelett azt elvenni eggy summa pénzzel. Azonban az Úrfi rendesen utazásokat tett, és játszott minden fördőkben, és duellált, és a' mint mondják agyon is lőtt valakit eggy maitresz' kedvéért. Arra osztán megint nagy summák mentek, meg azonkivül mindenféle öröm-innepeket tartottak a' paraszt lyányokkal, 's ez a mint szokott lenni, pénzbe kerúl. Végre addig jár a' korsó a vízre, hogy egyszer eltörik; végre jelenti magát eggy személy, még nem tudják egészen, kicsoda, ezt az öreg megcsalta egynehány ezerig. Már most ez megnyerte a' pert, s maga az öreg' fija hozta-el az itéletet. Most már oda kell hagyniok a' jószágot, és kóldúlni kell menniek; ki mint oselekszik, úgy veszi hasznát!“

Berghorn merően néze a' vendég

[ocr errors]

fogadósra. „Én,“ monda végtére, „az öreg Burkárdot értem Ellber gen." ,,Igen, igen; én is azt értem. Ezt ne!" 's azzal oda nyújtá néki az újságlevélben tett híradást, Berghorn olvasá, 's látá, hogy legalább a' fő dolog bizonyos. Közelebbről tudakozódék minden kör⚫nyülmények után, 's észrevevé, hogy Erzsébet vala az a' személy, a' kit Burkárd sok ezerig megcsalt. „Kól dúlni kell menni ?" kérdé végezetre: „kóldúlni? micsoda? az öreg Burkárdnak?" ,,Arra fog még kerülni a' dolog. Még most ugyan eggy kis házikót bérlett itt magának, a' mellyben lakni akar; mert még eggy leányra tartanak számot a' fajtalan fiú számára, a' ki szép vagyonnal bir de haszontalan a' számolás; mert az általján fogva elköltözött innen gazdag nénjével együtt, mivel ki se léphetett az ajtón, mindjárt neki esett a legény."

Bár mennyire ismerte is Berg

hórn a' világnak rágalom-vágyját; mindazáltal még is megzavarodott, midőn ezen hireknek eggy részét több helyeken, és derék emberektől is hallotta. El vala szánva reá, hogy a' Lajos ártatlanságát kisüsse: 's elméne a Polgármesterhez, a' ki a' protokollumot aláírta, és legalább Márira nézve ki akarta tanúlni a' dolgot. De itt a Polgármesternétől nem csak annak megerősittetését hallotta, hanem a' két Burkárd vétkeinek és nevetségességeiknek egész Laistromát olly megtartóztathatatfan beszédességgel, hogy Berghórnnak szeme szája elállott. 88y szóval: Berghórn mégcsökkent eggy kiesit a' Lajos' virtusa felől való hitében. Úgy járt ó, mint ezer meg ezer emberek, a' kik általjában semmit sem hisznek a' világnak, és még is az egyes esetekre nézve nem tudják, higyjenek-e vagy ne. Visszaméne szállására; és gondolkozott a dologról. Egyik érzés elnyomta a'

[ocr errors]

másikat.,,Nem, az Istenért! akár való, akár nem való, szükséget ne lásson. Ha pedig nem való," igy gondolkozott ismét:,,ha Ellberget azért adja-el, hogy Erzsébetet kifi zesse "a mi neki a vendégfogadós' fecsegése mellett is, mint hihető doleg szemébe tűnt,,,tehát köteles vagyok őtet megmenteni." Olly sok szózatok szólltak mejjében Lajos mellett, hogy a' vendégfogadóst bolondnak mondta, midőn az újra el kezdett a' fiatal emberről beszélni.

Reábízá eggy azon a' tájékon lévó Ismerősére, hogy Ellberget az ő számára minden esetre meg vegye, de úgy hogy őtet meg ne nevezze, és neki azonnal hírt adjon mindenról, a' mi a' Burkárd' familiáját il- · leti. Azzal haza utazott, meggyőződve legalább a' felől, hogy Lajos vőlt a Mári' elcsábítója.

,,Tisztartó Úr!" igy szóllítá-meg másnap Szellhofot: ,,Kegyed legalább szorosan ismeri a baratját.

« ElőzőTovább »