Oldalképek
PDF
ePub

most mind azokat az egymással ellenkező memdemondákat, valamellyek a' Burkárd' rovására ide 's too va szárnyaltanak. „Ugy megy az, ezt beszéllé néki a' vendégfogadós: „az apjának nagy gazdagsága volt. Soha sem tudhatta senki, hogy honnan? elég hozzá, hogy volt. Ekkor megveszi. Elberget, elvesz eggy leányt, a'kinek az anyjával jegybe volt, 's azzal egyszerre neki a' gạz. daságnak. Meg sem gondolná az Úr, millyen különösen élt az az ember. Van eggy fija , a' ki az apjánál eggy cseppel sem alább való. De ez annak rendi szerént minden gondolható vétkekre neveltetett, 's igy osztán a szép pénz elröpült. Először eggy asztalos leányt tartott, azt teherbe ejtette, 's azután a'fattyú gyermekkel együtt magánál tartotta, mint ház tagját. Mert az öregnek mindegy , hạ vallyon a' házához viszi-e a' fija a' kurváját, vagy nem. Most már végtére az asztalos leányának

bekötötték a' fejét." ,,Elvetteaz ifjú Burkárd ?“ — „Távollégyen! valami jámbor bohó van ott Ellbergen; Müllernek hivják, ennek kelett azt elvenni eggy summa pénzzel. Azonban az Úrfi rendesen utanásokat tett, és játszott minden fördőkben, és duellált, és a' mint mondják agyon is lótt valakit eggy maitresz kedvéért. Arra osztán megint nagy summák mentek, meg azonkivül mindenféle öröm-innepeket tartottak a' paraszt lyányokkal, 's ez a inint szokott lenni, pénzbe kerül. Végre addig jár a' korsó a vízre, hogy egyszer eltörik; végre jelenti magát eggy személy, még nem tudják egészen , kicsoda, ezt az öreg megcsalta egynehány ezerig. Már most ez megnyerte a' pert, 's maga az öreg fija hozta-el az itéletet. Most már oda kell hagyniok a' jószágot, és kóldúlni kell menniek; ki mint oselekszik, úgy veszi hasznát!“?

Berghórn merően néze a' vendég

ni a' dolog. Még most ugyan eggy

fogadósra. „Én,“ monda végtére, qaz öreg Burkárdot értem Ellber: gen. „Igen, igen, én is azt értem. Ezt ne!“ 's azzal oda nyújtá néki az újságlevélben tett híradást, Berghorn olvasá, 's látá, hogy legalább a' fő dolog bizonyos. Közelebbről tudakozódék minden környülmények után, 's észrevevé, hogy Erzsébet vala az a' személy, a' kit Burkárd sok ezerig megcsalt. „Kól: dúlni kell menni ?" kérdé végezetre: ,,köldúlni? micsoda? az öreg Burkárdnak ?" -- „Arra fog még kerülkis házikót bérlett itt magának, a mellyben lakni akar; mert még eggy leányra tartanak számot a fajtalan fiú számára, a ki szép vagyonnal bir ; de haszontalan al számolás; mert az általján fogva elköltözött innen gazdag nénjével együtt, mivel ki se léphetett az ajtón, mindjárt neki esett a' legény.“

Bár mennyire ismerte is Berg

hórn a világnak rágalom-vágyját; mindazáltal még is megzavarodott, midón ezen hireknek eggy részét több helyeken, és derék emberektől is hallotta. El vala szánya reá, hogy a' Lajos' ártatlanságát kisüsse: 's elméne a Polgármesterhez, a' ki a' protokollumot aláírta, és legalább Márira nézve ki akarta tanúlni a dolgot. De itt a' Polgármesternétól nem csak annak megerősittetését hallotta, hanem a' két Burkárd' vét. keinek és nevetségességeiknek egész Laistromát olly megtartóztathatatfan beszédességgel, hogy Berghornnak szeme-szája elállott. Eggy szóval : Berghórn megcsökkent egky kiesit a' Lajos' virtusa felől való hitében. Úgy járt ő, mint ezer meg ezer emberek ,a' kik általjában semmit sem hisznek a'világnak, és még is az egyes esetekre nézve nem tud. ják, higyjenek-e vagy ne. Visszamene szállására; és gondolkozott a dologról. Egyik érzés elnyomta a'

[ocr errors]

másikat. „Nem, az Istenért ! akár való, akár nem való, szükséget ne lásson. Ha pedig nem való,“ igy gondolkozott ismét: „ha Ellberget azért adja-el, hogy Erzsébetet kifizesse," a mi neki a'vendégfogadós? fecsegése mellett is, mint hihető doleg szemébe tünt, ,,tehát köteles . vagyok ötet megmenteni.“ Olly sok szózatok szólltak mejjében Lajos mellett, hogy a vendégfogadóst bolondnak mondta, midón az újra el kezdett a' fiatal emberről beszélni.

Reábízá eggy azon a' tájékon lévő Ismerősére, hogy Ellberget az ő számára minden esetre meg vegye, de úgy hogy őtet meg ne nevezze, és neki azonnal hírt adjon mindenról, a' mi a' Burkard' familiáját illeti. Azzal haza utazott, meggyó. ződve legalább a' felől, hogy Lajos vólt a' Mári' elcsábítója.

Tisztartó Úr!“ igy szóllítá-meg. másnap Szellhofot: ,,Kegyed legalább szorosan ismeri a baratját.

« ElőzőTovább »