Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

hogy Nagyanyónak nagy bosszúságára soha sem sülhetett-el, hogy veFe feleselésbe jöhessen. Mingyárt a második szóra engedett. Igy hát Nagyanyó a városban új múlattatás tárgyait reménylt, azért is a' jószág' eladását nem találá olly nagy gonosznak, mint a' hogy Burkárd gondolta vala..

[ocr errors]

Másnap reggel jelentést külde Burkárd a' körülbelől lévő városok újság-leveleibe, Ellberget cladni kivánó szándéka felől, és meghivá a venni kivánókat hat hétre, hogy a jószágot megnézzék, és a vásárlás' alku-pontjait megértsék. Micsoda Tármát csinált ez a hir-adás a Burkárd szülötte városában, azt csak azok képzelhetik, a' kik nem sajnálnak még a Polgármesternéről megemlékezni. Miért? hogy? mi végett? kiküldözék a' szolgálókat tudakozódni: kávézó társaságok. ba mentek, és némelly gonosz gyanításokat kivévén, semmit sem tud

.་

tudhattak-ki. Burkárd szintolly vidámon járt a városba, mint az előtt. Végre ismét kibérlé az anyja' kis házikóját, 's most már egyszerre megindult minden nyelv. Kisült, hogy szegénység az oka. „A'kevély bolond! a' pazérló! az őkeme leder ficzkó fija, Pirmontban 's minden fördőkben játszott, maitresszeket tartott, 's arra ment osztán a' szép birtok. — Ebúl gyűlt, ebűl veszett! most már vénségére még kóldúlni kell neki menni. Most jöjjön már hozzám! a' vén kevély bolond!

Burkárd mind ezekben semmit sem tudott. Ő a' maga módja szerént folytatá életét. De eggy reggel egész faluja a háza eleibe gyülekezett, 's kivántak ő vele szóllani. Ő a' szálába ereszteté parasztjait. Szívreható scéna vala ez. A'parasztok tuda. kozák igen szomorú ábrázatokkal, ha igaz-e az a' hir, hogy az ó ked ves, jó Urok el akarja adni Ellberget. Midón Burkárd Igen-nel felelt

III.

10

nekik, közönséges megháborodás támadt az emberek között. A legnagy lelkűebb ajánlásokat tevék noki Ellbergnek megmentésére; de Burkárd könnyes szemekkel lemonda azokról. Reszketve állt a' megilletődés miatt a falujabeli házi atyák között. Azok kezeit szorongatták, sirtak, zokogtak. Nehányan egész tehetségeket ajánlák, ha hogy az megmenthetné őtet. Burkárd állhatatos maradt az ő ajánlásaikra, bár melly igen megilleté is őtet az ő szeretetők; 's midőn végre elmentek, igy kiálta-fel: Immár diadalmat vettem, oh jó Isten!"

Berghorn Úr mindég mélyebben érzé a' Lajos' elvesztését. Hozzá szokott vala ez ifjonczhoz, és az ő elvesztését Szellhof ki nem pótolta. Szellhof pontosan teljesíté paranesait, magasztalá az ó nagylelkűsé gét, de a' nélkűl hogy maga személyes részvétellel lett vólna azon szerencsétlenek eránt, a' kiken segite

nie tisztében állt. Hijával vólt ó a' Lajos' szivének. Az öreg látá a' külömbséget. Az előtt lángoló szemekkel állt ó mellette Lajos. Eggy kéz szorítás vala az egész dicséret, mellyet Berghorn valamelly megszabadittatott szerencsétlenért ő tőke nyert, vagy eggy köny a' szemében, vagy pedig e' felkiáltás:,,Oh szerencsés Férjfiú!" Szellhof pedig nagy teketóriával fejtegette azon summának nagyságát, mellyet a szerencsétlen kapott, és igy következésképen az ő nagylelkűségének nagyságát is, a' legnemesebb szivű embernek nevezte őtet, 's a' következó szempillantatban a' vadászatról, vagy az időjárásról beszélt. Szellhof dicsérte őtet, Lajos pedig becsülést mutatott eránta. „,Az az agyafúrt! kiáltá százszor is az öreg: ,,pedig fogadni mernék, hogy ő amaz átkozott protokollum ellenére is ártatlan!" Kedvetlen vólt, megúnta magát, és igy már egynehány nap.

pal a' Lajos' elútazása után az öreg Prédikátorhoz, Gríszhofhoz lovagolt, magához vévén a második esztendőre való summát. De midőn a' summát fel akarná számlálni, monda néki az öreg Prédikátor, hogy most már teljességgel nincs többé szüksége az ő gyámolítására, mivel most elegendő értéke van. Elbeszéllék néki a' kötelező irással való történetet; megmutaták az öreg Bur kárd' levelét; 's egészen elmerültek a' Lajos' magasztalásában. Az öreg Berghórn teljes szivéből magasztalá velek együtt.

,,Fel merném tenni a' fejemet, hogy ártatlan!" mormolá magában. Búcsút vett, lóra ült, és Ellberg felé indúlt, hogy Lajostól engedelmet kérjen, és őtet ismét magával vigye. Elérkezett az Ellberg mellett lévő városba, és midőn Burkárdék felől tudakozódott, hallá bámúlva, hogy Ellberg el fogna adatni. Kér dezősködött, hogy miért, 's hallá

« ElőzőTovább »