Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

hogy Nagyanyónak nagy bosszúságára 'soha sem sülhetett-el, hogy vefe: feleselésbe jöhessen. Mingyárt a második szóra engedett.

Igy hát Nagyanyó a városban új inúlattatás tárgyait reménylt, azért is a jószág cladását nem talála olly nagy gonosznak, mint a'hogy Burkárd gondolta vala.

Másnap reggel jelentést külde Burkárd a körülbelől lévő városok újság-leveleibe, Ellberget cladni kivánó szándéka felől, és meghivá a' Wenni kivánókat hat létre, hogy a" jószágot megnézzék, és a' vásárlás alku-pontjait megértsék.. Micsoda Lármát csinált ez a hir-adás a Burkárd' szülötte városában, azt csak azok képzelhetik, a' kik nem sajnálnak még a' Polgármesternéról megemlékezni. Miért? hogy ? mi végett? kiküldözék a' szolgálókat tudakozódni: kávézó társaságok. ba mentek, és némelly gonosz gya. nításokat kivévén, semmit sem tud

tudhattak-ki. Burkárd szintolly vi. dámon járt a'városba, mint az előtt. Végre ismét kibérlé az anyja' kis házikóját, 's most már egyszerre megindult minden nyelv. Kisült., hogy szegénység az oka. „A'keyély bolond! a' pazérló! az ókeme leder ficzkó fija, Pirmontban is minden fördőkben játszott, maitresszeket tartott, 's arra ment osztán a' szép birtok. Ebül gyűlt, ebül veszett! most már vénségére még köldúlni kell neki menni. Most jöjjön már hozzám! a' vén kevély bolond !

Burkárd mind ezekben semmit sem tudott. Ő a' maga módja szerént folytatá életét. De eggy reggel egész faluja a' háza eleibe gyülekezett, 's kivántak ő vele szóllani. Ó a' szálába ereszteté parasztjait. Szívreható scéna vala ez. A'parasztok tuda. kozák igen szomorú ábrázatokkal ha igaz-e az a' hir, hogy az ő kedves, jó Urok el akarja adni Ellberget. Midőn Burkárd Igen-nel felelt III.

10

nekik, közönséges megháborodás támadt az emberek között. A' legnagy lelkűebb ajánlásokat tevék noki Ellbergnek megmentésére; de Burkárd könnyes szemekkel lemonda azokról. Reszketve állt a' megilletődés miatt a falujabeli házi atyák között. Azok kezeit szorongatták, sirtak, zokogtak. Nehányan egész tehetségeket ajánlák, ha hogy az megmenthetné őtet. Burkárd állhatatos maradt az ő ajánlásaikra, bár melly igen megilleté is őtet az á szeretetök; 's midőn végre elmentek, igy kiálta-fel: Immár diadalmat vettem, oh jó Isten !!

Berghorn Ur mindég mélyebben érzé a Lajos' elvesztését. Hozzá szokott vala ez ifjonczhoz, és az ő el. vesztését Szellhof ki nem pótolta. Szellhof pontosan teljesíté paranesait, magasztalá az ő nagylelkűsé. gét, de a' nélkül hogy maga személyes részvétellel lett volna azon szerencsétlenek erant, a' kiken segite

1

nie tisztében állt. Hijával vólt ó a Lajos' szivének. Az öreg látá a'kilömbséget. Az előtt lángoló szemekkel állt ő mellette Lajos, Eggy kéz szorítás vala az egész dicséret, melIyet Berghorn valamelly megszabadittatott szerencsétlenért ő tőke nyert, vagy eggy köny a szemében, vagy pedig e' felkiáltás : „Oh szerencsés Férjfiú!“ Szellhof pedig nagy teketóriával fejtegette azon summának nagyságát, mellyet a' szerencsétlen kapott, és igy következésképen az ő nagylelkűségének nagyságát is, a' legnemesebb szivű embernek nevezte ótet, 's a következó szempillantatban a' vadászatról, vagy az időjárásról beszélt. Szell hof dicsérte őtet, Lajos pedig becsülést mutatott eránta. „Az az agya(úrt! kiáltá százszor is az öreg : pedig fogadni mernék, hogy ő amaz átkozott protokollum ellenére is ártatlan !“ Kedvetlen volt, megúnta magát, és igy már egynehány nap

pal a' Lajos' elutazása után az öreg Prédikátorhoz, Gríszhoshoz lova golt, magához vévén a' második esztendőre való summát. De midón a'summát fel akarná számlálni, monda néki az öreg Prédikátor, hogy most már teljességgel nincs többé szüksége az ő gyámolítására, mivel most elegendő értéke van. Elbeszéllék néki a' kötelező irással való töre. ténetet; megmutaták az öreg Burkárd' levelét;'s egészen elmerültek a' Lajos' magasztalásában. Az öreg Berghórn teljes szivéből magasztalá velek együtt.

„Fel merném tenni a fejemet, hogy ártatlan!“ mormolá magában. Búcsút vett, lóra ült, és Ellberg felé indult, hogy Lajostól engedelmet kérjen, és őtet ismét magával vigye. Elérkezett az Ellberg mellett lévő városba, és midőn Burkárdék felől tudakozódott, hallá bámulva, hogy Ellberg el fogna adatni. Kérdezősködött, hogy miért, 's hallá

« ElőzőTovább »