Oldalképek
PDF

216

hogy Nagyanyónak - nagy bosszúságára soha sem sülhetett-el, hogy vePe feleselésbe jöhessen. Mingyárt a' második szóra engedett. – Így hát Nagyanyó a városban új múlattatás' tárgyait reménylt, azért is a jószág" eladását nem találá olly nagy gonosznak, mint a hogy Burkárd gondolta vala. - Másnap reggel jelentést külde Burkárd a körülbelől lévő városok' újság-leveleibe, Ellberget eladni kivánó szándéka felől, és meghivá a' venni kivánókat hat hétre, hogy a' jószágot megnézzék, és a vásárlás alku-pontjait megértsék. - Micsoda Hármát csinált ez a hir-adás a Burkárd' szülötte városában, azt csak azok képzelhetik, a kik nem sajnálnak még a Polgármesternéről - megemlékezni. –- Miért? hogy ? mi végett? kiküldözék a szolgálókat tudakozódni: kávézó társaságokba mentek, és némelly gonosz gyanításokat kivévén, semmit sem tud

[ocr errors]
[ocr errors]

nekik, közönséges megháborodás támadt az emberek között. A legnagy lelkűebb ajánlásokat tevék neki Ellbergnek megmentésére; de Burkárd könnyes szemekkel lemonda azokról. Reszketve állt a megilletődés miatt a falujabeli házi atyák között. Azok kezeit szorongatták, sirtak, zokogtak. Nehányan egész tehetségeket ajánlák, ha hogy az megmenthetné őtet. Burkárd állhatatos maradt az ő ajánlásaikra, bár melly igen megilleté is őtet az ő szeretetök; 's midőn végre elmentek, igy kiálta-fel: Immár diadalmat vettem, oh jó Isten!" Berghorn Ur mindég mélyebben

érzéa Lajos elvesztését. Hozzá szokott vala ez ifjonczhoz, és az ő elvesztését Szellhof ki nem pótolta. Szellhof pontosan teljesíté parancsait, magasztalá az ő nagylelkűségét, de a nélkűl hogy maga szeméHyes részvétellel lett vólna azon szerencsétlenek eránt, a kiken segite

nic tisztében állt. Hijával vólt ő a Lajos szivének. Az öreg látá a külömbséget. Az előtt lángoló szemekkel állt ő mellette Lajos. Eggy kéz szorítás vala az egész dicséret, mellyet Berghorn valamelly megszabadittatott szerencsétlenért ő tőle nyert, vagy eggy köny a szemében, - vagy pedig e felkiáltás : „Oh szerencsés Férjfiú!" Szellhofpedig nagy teketóriával fejtegette azon summának nagyságát, mellyet a szerencsétlen kapott, és igy következésképen az ő nagylelkűségének nagyságát is, a legnemesebb szivű embernek nevezte őtet, 's a következő szempillantatban a vadászatról, vagy az időjárásról beszélt. Szellhof dicsérte őtet, Lajos pedig becsülést mutatott eránta. „Az az agyafúrt ! kiáltá százszor is az öreg: „pedig fogadni mernék, hogy ő amaz átkozott protokollum ellenére is ártatlan !" Kedvetlen vólt, megúnta magát, és igy már egynehány nap

}" a Lajos elútazása után az öreg rédikátorhoz, Gríszhofhoz lovagolt, magához vévén a második esztendőre való summát. De midőn a summát fel akarná számlálni, monda néki az öreg Prédikátor, hogy most már teljességgel nincs többé szüksége az ő gyámolítására, mivel most elegendő értéke van. Elbeszéllék néki a kötelező irással való történetet; megmutaták az öreg Burkárd' levelét; 's egészen elmerűltek a Lajos magasztalásában. Az öreg Berghórn teljes szivéből magasztalá velek együtt. „Fel merném tenni a fejemet, hogy ártatlan!" mormolá magában. Búcsút vett, lóra ült, és Ellberg felé indúlt, hogy Lajostól engedelmet kérjen, és őtet ismét magával vigye. Elérkezett az Ellberg mellett lévő városba, és midőn Burkárdék felől tudakozódott, hallá bámúlva, hogy Ellberg el fogna adatni. Kérdezősködött, hogy miért, 's hallá

« ElőzőTovább »