Oldalképek
PDF

– „'S Kegyed. Mami nem kevésbbé. – Elmondhatom, hogy mi négyen jó emberek vagyunk. No de, Mami, mi által vagyunk mi jó emberek? miért beszélhetünk most olly , vidámon a mi halálunkról ? Én gazdag vóltam, és nem dobzódtam. Fe- . lesleg valónkat a szegényeknek és szerencsétleneknek osztogattuk, mivel azért adta azt nekünk az Isten. . 'S ha arra kerűlne a dolog , Mami, hogy még mértékletesebben kellene élnünk, mint most; ha meg kellene lenni, hogy a szegények miatt, vagy a jámborság kedvéért el kellene adnunk kocsinkat, lovainkat, be kellene egy szolgálóval érnünk, és ismét abban a kis házikóban kellene laknunk, a hol én Kegyedet és a Feleségemet találtam; úgy-e, Mami, hogy mi ott szintolly vidámak lennénk, mint itt e szépen kitapeczírozott nagy szobákban ?" – „Istenem, miért ne, ha meg kellene lenni?" – „Én is azt mondom. Ahon

Mami, nekem vólt Hamburgban eggy jó barátom, ez meghólt, és a maga Fijának szép jószágot hagyott, azonban eggy nehány esztendők múlva akadt eggy szegény árva leány, a kinek az én meghólt barátom eggy nagy summa pénzzel adóssa maradt. Az adósság bizonyos vólt. Az atyja még halálos ágyában is meginté a fiját, hogy ha az árva előkerűlne, fizesse-ki azt. A szegény árva leánynak nem vólt irása az adósságról. Immost egyszerre által kell vala a' Fiúnak a jószágot engedni, és magát szegényűl tengetni. Ez neki keservesen esett, és nagy kedve vólt, az adósságot eltagadni. – Nekem magamnak is nehezen esett szegénynek a sorsa. Azonban vólt még neki eggy öreg anyja, ez azt mondta neki : Fijam , légy igasságos, mi pedig legyünk szegények, ha meg kell lenni ! fizess-meg! Erre könnyak léptek a fiúnak szemeibe, és megfizetett, és Hamburgban minden becsületes ember becsűlte őtet. Némellyek ugyan azt is mondták: Bofond! hiszen eltagadhatta vólna a' dolgot, és megtarthatta vólna a jószágát. Ugyan mondja-meg már nekem, Mani! ha ez én rajtam történne, azt fogná-e–"„Én azt mondanám Fijam Uramnak, hogy adjaoda Ellberget, ha szinte fonással tartanán is fel aggott napjaimat!" „Annyira nem megy a dolog Anyám ! 1"ála Istennek, szükséget nem fog látni Kegyed" elkezdé Eurkárd megilletődött gyengédséggel: „hanem , Anyám, az az ember én vagyok. Eggy adósságom van, mellyet Ellberggel kell fizetnem. Nem vagyok ugyan többé gazdag; de szegeny sem vagyok , és a Kegyed Keresztyéni bátorsága nekem is bátorságot nyújt Eiibergnek elhagyására. Lajosnak is azt mondtam, és a Mami példájára útasítottam őtet, midőn ő is békételenkedett rajta, hogy Ellberget el kelletik hagynunk. Nagy

anyád már öreg asszony, mondám neki, de majd meg ládd, minő bátorsággal és örömmel fog ő lemondani minden gazdagságról, csakhogy a szegény árva kifizetődjék !"

Nem kevéssé megijedt ugyan Nagyanyó, hallván, hogy olly szorosan szaván akarják kapni, és igen félelmes tónussal tudakozódék ezen változásnak közelébbi környülményei felől. Kedve lett vólna siralom

[ocr errors]

csérete olly hízelkedő vólt reá nézve, 's Lajosnak az ő példájára való útasítása által annyira megtisztelve érzé magát, hogy bátrabbnak mutatta magát, mint vólt, 's a' mint rendesen szokott lenni, utóbb valósággal bátrabb is lett. És igy az az óra, mellytől Burkárd olly igen félt, szerencsésen elmúlt. Burkárd nagyobbra tevé tehetségét, mint vólt valósággal, és igy , úgy vélekedett Nagyanyó, hogy nem tűnik olly igen szembe, hogy az Ellberg eladása szegénységből történt. Csupán azon bosszankodott, hogy a Burkárd' há- zában minden szerencse és szerencsétlenség mindenkor olly hirtelen érkezik, hogy az ember eggy szót sem tudhat róla előre. „Valóban Fijam Uramnál eggy pillantatig sem lehet bátorságban az ember, hogy valamikor meg ne esketnék, vagy meg ne keresztelnék, a nélkűl hogy azt maga is tudná!" De már itt meg vólt Burkárdnak az a mentsége, hogy azt ő maga is csak tegnap estve tudta-meg, és igy hát ez egyszer a nagy hirtelenség nem rontotta-le a Nagyanyó vidámságát. IIozzájárúlt az is, hogy a Zéburgné elutazásától fogva elésett Nagyanyó eggy nagy forrásától a maga mulattatásának. Soha sem ment ugyan-el a' dolog koczódás nélkűl, mikor Zéburgné és Nagyanyó együtt vóltak; de ezek a koczódások talám legjobb részét tevék a múlattatásnak. A' Lajos anyja olly szelid asszony vólt,

[ocr errors]
« ElőzőTovább »