leveses tálat, hogy ném húl-e el fél óráig.,,Mit fecseg az a fiú? Hát ki jön még, Mári? Hát ki fog lakadalmat tartani, Mári?“ ,,Én... éppen most... eskettek-meg," dadogá a' reszkető Mári. „Kicsoda?" kérdé Nagyanyó, és egyszerre felegyenesedvén, Márira tekinte. „Téged eskettek-meg?" Abban a' pillantatban lépe-be az öreg Burkárd, Müller és a Pap a' szobába.,,Igen is, Mami!" mondá Burkárd: ,,Mári éppen most eskettetett szve Müllerrel." ,,Úgyde az Istenért, Fijam Uram," mondá Nagyanyó valóban megbosszankodva: „,hiszen hiszen, ollyan, mintha itt Törökök és Pogányok közt lakna az ember. Keresztség, esketés, mindég úgy megy, mint a' postán. Valósággal, úgy látszik, mintha Fijam Uram szégyenlené az Úr Istent. A' lyányommal is illyen nyakra főre ment a' dolog, koszorú nélkűl, mint Márival.“ ,,Úgy? hát az én feleségem is

anya vólt először, mint Mári ?" kérdé Burkárd: „azt most hallom először.“ „Éj, arról én nem szóllok, és azzal nincs vége a' dolognak, hogy Fijam Uram minden dologból tréfát úz." „Nem, Mami, az valóság hogy Mári meg van esketve.“ —„De ugyan hát lakadalmi vendégség-é ez? Hiszen illyen nap csak egyszer jön az ember életében. No, Mári! hát Müller Urral? No, gratulálok, Mári. De ugy an hogy esett az? hiszen én semmit sem vettem benne észre."

66

Ekkor elbeszéllé Burkárd Ur az egész dolog' folyását, 's midőn Nagyanyó hallotta, hogy Lojos siettette a' dolgot, ezt a jegyzést tevé: „Az a hirtelen kerszteléstől van; azért űz az a fiú mindent olly tűzzelhévvel." Lajos maga is megérkezék a Mári szüléjivel. Az atyja érzé kenyen megölelé Márit, és magasztalá az Istent az ő sorsának megfordításaért. Leülének, és Nagyanyó utóljára igen neki vidúlt; mert Bur

kárd olly galantériával vólt, hogy a' konyhaban egynehány tál-étekkel még többet rendelt; mivel a' házba való bélépesekor a Nagyanyó' rendszeretete mind a mellett is szorongva juta eszébe. A lakadalmi vendégség tehát nagy vigsággal folyt-el, 's Nagyanyó úgy talala, hogy Mári csakugyan még szerencsésebb, mint az ő tulajdon leánya; mert kilencz személy csak több, mint négy.,,Csak azt csudálnám, Fijam Uram," ezt tevé-hozzá, „ha vallyon a' temetséggel is nem igy fog-e sietni. Az enyémret nézve kikérem, hogy úgy ne legyen. Azt én előre kicsinálom annak rende szerént. Nekem az utólsó tisztességet még a régi szokás szerént tétesse meg, harang-szóval és halotti prédikátzióval. Megmondom előre."

,,A' Kegyed' halotti prédikátziója, Anyám, azok a' könnyek lésznek, mellyeket én utánna sirni fogok, és mindenek, valakik Kegyedet és a Kegyed' szivét ismerték.“

Az öreg anyó csak még sem feledheté a' sietséget.

De már asztal után semmiképen sem hagyá magát eltartóztattatni, hogy a' menyekzői ágyat annál hoszszasabban és ünnepélyesebben elkészítse; de ó szerencsétlen csillagzat alatt született. Még semmi ünnepélység sem sült el neki, s ennek is cserben kellett maradni; mert midón estveli tiz óra felé a' legnyájasabb ábrázattal a vílágon ismét a'szobába lépett, azonnal látá, hogy nincs ott a' menyekzős pár. „Hát hol van Mári ? ,,Alkalmasint pehely közt, monda Burkárd hidegen. Már fél órája, hogy haza mentek,“ ,,Ugyde az Istenért! hiszen a menyasszonynak, itt kell hálni." „Ha itt kell, ismét felköltetem.“ „Én nem bánom, ha eljönnek ! Látom, hogy Fijam Uram hóltig illyen marad.“ ,,Adja Isten, Anyám! úgy becsületes ember maradok.‘ Végre magokban valának Bur

66

kárd, az anyja a' felesége és Lajos. „Gyermekim," elkezdé Burkárd egy kevéssé zavarodva : „én már hatvankét esztendős vagyok. Kegyed Anyám hetven kettő, és Hála Istennek vidám szívvel tehetek tanúbizonyságot Kegyednek, Anyám, és neked, kedves Feleségem, hogy mi úgy éltünk, hogy akármelly szempillantatban nyugodtan jelenhetünkmeg az Isten színe előtt. Önként jó elmémbe ez a gondolat, midőn ma ismét nem csak eggy szerencsés párt, mert ez nem nagy dolog, hanem eggy jámbor párt is öszveadtunk. 'S hálá Istennek, azt hiszem, hogy az is a' mi munkánk, hogy Mári olly jó aszszony. Mit gondol, Mami ?" monda tovább, kezét nyújtván néki: „nem de nem vidámon fogjuk-e egykor béhúnyni szemeinket, midőn ama legjobb óránk elérkezik?“ „Hálá Istennek, Fijam Uram, igen is! az igaz, hogy Fijam Uram Keresztyéni módon viselte magát egész életében."

-