Oldalképek
PDF
ePub

ő rá hagyom azon summának használását, a mint mindenkor cselekedtem, ha telt tőlem,, tehát ő azon pillantattól fogva, a' mellyben tőlem a sammát veszi, függeni fog tőlem; de ez- a' függés ismét elenyészik, 's az ember ismét magán állóvá lészen. Kedves gyermekim, én nem ismerek veszedelmesebb jótéteményeket, mint valamelly embert magához venni, azt tartani, ruházni, és annak minden szükségeiről gondoskodni. Bár melly jó, bár melly háládatos és nyájas legyen is az Adó, ó lessz az Úr, a vevő pedig függő személy. Hagyjatok békét nekem, gyermekim! én nem mehetek hoz zátok.“

,,Ugyde, Atyám," monda Mári zavarodva:,,nem vóltam-e én Kegyednél esztendőkig? nem" — „Jól van, gyermekem, és függőttél is tőlem; szót fogadtál, sokszor akaratod ellen is. Te ugyan azt kevésbbé vetted észre, mivel te fejérsze

mély vagy, és igy hozzá vagy szokva a' függéshez. De, gyermekem, én Férfi vagyok. Hagyjatok békét nekem! meglehet, hogy ti még sokkal többet is tennétek, mint nekem most igértek, és én mind a' mellett is függő lennék. Bizodalmatlanságom függővé tenne engemet. Hagyjatok engem! sokkal kedvesebb előttem barátságtok, mint sem azt igy akarnám elveszteni. Meg fogod látni Mári, hogy ritkán határozhatja-el magát eggy Férfi illy nemű segedelemre, még az ő legkeményebb sorsában is. Valami titkos érzés vezérli őtet, és helyesen vezérli. Isten áldjon-meg benneteket, gyermekim!" Mári el akará ugyan még egyszer kezdeni; de Müller monda néki: ,,Édes Márim, atyánknak igaza van! Ismerem a Maga szívét, Mári, ismerem a' magamét is, de mindazáltal igaza van. Az ember ollyan, mint a virág; akaratja ellen a nap felé fordul, a' mellytól melegséget

veszen. Igaza van, Atyám! Istenemre mondom, én is úgy cselekedném, mint Kegyed, a' nélkűl hogy tudtam vólna, miért. Halgassunk arról!"

,,Most pedig már jer, Mári!" mondá Lajos, megfogván a Mári kezét. Türhetetlenül halgatta ő a' jótétemények által való függetlenségről szólló egész értekezést, és többször tízszernél csóválá arra a' fejét; mert talám ő vólt vólna az az egyetlen eggy ember, a' kinél a' szerencsétlen soha sem érzette vólna azt, hogy ő annak Jóltévője. „Most már jer, Mári !" ,,Hova?" ,,Hogy a' dolgot tüstént elvégezzük. Eggy óra sokat megváltoztathat, Mári. Jer, eskettesd-meg magadat most mingyárt!" Mári ezer ellenvetéseket tett. Maga Müller is a' Mári' pártjára állt; az öreg mosolygva nézé őket. Végre csakugyan elbocsátá Lajos a' Mári' kezét; de azonban az atyjához fordúlt: ,,Kedves Atyám még most csak mi négyen tudjuk,

hogy szegény vagy, és mi négyen azt is tudjuk, hogy a szegénység nem szerencsétlenség. Még ma vidámak vagyunk, és gond nélkül. Hólap megtudja a' dolgot az anyám, nagy anyám, 's a' falu. Előre látom, hogy az sok szemet el fog búsítani. Az Istenért! Mári, tedd-meg kedveměrt, hadd vigadjak még egyszer csupa vidám emberek közt eggy ból dog páron! Kérlek Mári, ne tagaddmeg azt tőlem !"

[ocr errors]

Mári megállott, reánézett; de olly szíves kérő tekintetbe ütközött, hogy azonnal ismét lesüté szemeit. Édes Márim!" elkezdé ismét Lajos:,,meglehet hogy eggy két nap múlva már elhagylak benneteket. Kérlek, Mári.“ Mári pirúlva és némán nyújtá néki kezét. Lajos felsikólta, és röpült előre Márival a' kerten által, Müller és Burkárd a temetőn által kisérék őket a' Prédikátor' házához. Lajos sürgeté őket, Mári elpirúlt, Müller dobogó szivvel

[ocr errors]

halgatott, az öreg mosolygott és nevetett, a' Prédikator vevé az Agendát, a templomba vezeté őket, és Mári eggy fertály múlva Müllerné lett. Szintolly hirtelen vivé most Lajos kézen fogva a' reszkető Márit a' kerten által haza az anyja szobájába. Amazok hárman alig követhették. ·,,De ugyan hol buddogtok ti ma mindnyájan ?“ kiálta elejekbe Nagyanyó: már fél órája is, hogy itt áll a leves." -,,Majd meghallja kedves Nagyanyám; vendégeink vannak; még négy tányért, és a teves hadd álljon még fél óráig! Lakadalom van, Nagy anyám!"

[ocr errors]

Azzal elfuta a' városba, hogy elhozza a Mári szüléjit. Ott állt a szegény Mári egyedül, egészen elpirúlva, és nem tudá, mi történt vele. Az ajtóra tekinte, ha vallyon nem jön-e senki, a' ki a' dolgot ó helyette az újság kivánó Nagyanyónak megmagyarázná. „Lakadalom?" kérdé Nagyanyó, megtapintván a'

« ElőzőTovább »