Oldalképek
PDF
ePub

vedd rosz néven, Mári, te álmodban beszéllsz. Hogy juthatna az eszébe eggy okos embernek, mikor eggy arany van a kezében, hogy azt az aranyat elvesse azért, mert eggy bolond azt ólomnak mondja? Ne vedd rosz néven, te ma éppen úgy beszélsz, mintha csak tegnap születtél volna.“ No tehát magamnak tartom érzéseimet!" monda Mári, midőn látá, hogy meggyőzetett. „Igen jól van, Mári! és ezt az érzést magadnak is tarthatod; mert az nem sokat ér: de azért azonban koránt sem szomoríthatsz-meg eggy becsületes ́embert, hogy a hamisat valónak tartod.",,Az Úr atyja velem tart."- ,,Az nem való, Mari! tudom én, mennyit hajt az én Atyám a' világra. De mindazáltal elhozom őtet, azután pedig, megmondom, hogy a templomba!" Azzal elfutott. Mári!" mondá most Müller: ,,Maga két örömemet öli-meg egyszerre. A' nemes szivü Burkárd sze

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

rencsétlen. Ah, azt gondolám, hogy a' magam házában, az én Márimnak karjai között olly menedéket készítek néki, a hol mindenkor örömet és megelégedést fog találni, a' hol egykor a maga nemes életét a' kettőnk vidámon áldó tekintetei közt fogja bérekeszteni. Ah, azt gondolám, hogy Mári örömét fogja abban lelni, hogy feleségem legyen, és segíteni fog nekem a' jó öregnek utólsó napjait öröm napjaivá tenni. Boldog lennék én, az lenne Mári, és általunk a mi barátunk és Jóltévőnk, Burkard; Mári pedig mind e jóról lemond eggy bizonytalan Talámért."

Ekkor áltölelé Mári Müllert, és szűz ajka megérinté az övét. „Müller, én az Uré vagyok!" igy kiálta elragadtatva: Igen is, az Ur' Márija vagyok. Isten áldjon-meg bennünket, Isten áldja-meg Jóltévőnket!" Müller a' Mari' mejjére [borúlt, és a' gyönyörűségnek kimond

hatatlan érzése ragadá-el lelkét. Magához szoritá őtet, forrón, és sokáig.,,Mári!" ezt mondá, de olly tónussal, melly az ő mennyét közlé a' Mári' lelkével.

Abban a pillantatban oda érkezék Lajos az atyjával. Müller eleikbe vezeté derekát áltölelve Márit. „Enyém ő, kedves, draga Atyám! Mári az enyém! A' mit a szerelem nem tehetett, azt megtevé a' háládatosság, megtevé az Urról való emlékezés. 'S most már, nemes szivï Atyám, adja nékünk, áldását, és azon igéretet, hogy velünk fog élni."-,,Áldásomat teljes szivemből, szerelmes gyermekeim!" monda áltölelvén mind kettőjöket. De hogy veletek, és általatok éljek, azt nem tehetem. Ismerem szíveiteket, Kedvesim! tudom, melly örömest osztoznátok velem; de hagyjatok békét! olly szegény nem vagyok.“ Müller megfogá a' Burkárd' kezét.,,Atyám, ne tagadja-meg télem

azt a szerencsét, melly olly nagy vólt, hogy Mári azért adá nekem a' maga kezét! Atyám, talám csak nincs kételkedése bennünk?" - ,,Kételkedésem nincs: de kedves Müller: Úr, nem tudom, miként fejezzemki magamat, hogy most félre ne értsen engemet. Tudja az Úr, hogy én ezrekke tettem jót; 's éppen olly könnyen elfogadnám a' segitséget, ha szükségem vólna reá, és Istenemre mondom! minden tartalék nélkül zörgetnék azért az Úr' ajtaján. De mind a' mellett, kedves Barátom, nem kell az emberről többet tenni-fel, mint a' mennyi telik tőle. A'jótétemények' elfogadása minden-kor függővé teszi az embert az ő Jóltévőjétől, bár melly örömest adjon is az." ,,Jótéteményeké? hát eggy szörnyű adósságnak lefizetését jótéteménynek nevezi-e, Atyám ?“

„Az Istenért! Atyám!" kiáltá Mári,,,mennyivel, mennyivel nem tartozom én Kegyednek?" „Jó,

gyermekim, mind jó! megvallom azt. De mindazáltal, Lelkeim, hagyjatok-meg engemet gondolkozásomban! A háládatosság, mihelyt annak meg kell lenni, nem egyéb jótéteménynél, a' jótétemény pedig függővé teszi az embert, és én titeket, épen titeket, gyermekim, sokkal inkább szeretlek, sem mint függjek téletek. Ne sirj, Mári! nem akarlak sérteni, bizony nem; de az okosságra halgatnod kell. Nézzed, én segítek valakin, 's abban a' pillantatban függ az én tőlem akármi módon nyújtsam is neki a jótéteményt. Ez a' függés ismét elenyés szik, mihelyt a' segedelem megszűnik; - és így valakihez menni,

IN

ő tőle venni táplálatot, ruházatot, lakást, örömet, csakugyan annyit tesz, mint minden szempillantatban jótéteményt venni, következésképen a függést folyvást hosszabbítani és öregbíteni. Ha én valakinek bizonyos summa pénzt adok, és

« ElőzőTovább »