Oldalképek
PDF

vedd rosz néven, Mári, te álmedban beszéllsz. Hogy juthatna az eszébe eggy okos embernek, mikor eggy arany van a kezében, hogy azt az aranyat elvesse azért, mert eggy bolond azt ólomnak mondja ? Ne vedd rosz néven, te ma éppen úgy beszélsz, mintha csak tegnap születtél vólna." – „No tehát magamnak tartom érzéseimet!" monda Mári, midőn látá, hogy meggyőzetett. „Igen jól van, Mári! és ezt az érzést magadnak is tarthatod; mert az nem sokat ér: de azért azonban koránt sem szomoríthatsz-megeggy becsületes embert, hogy a hamisat valónak tartod." – „Az Ur atyja velem tart." – „Az nem való, Mlari! tudom én, mennyit hajt az én Atyám a világra. De mindazáltal elhozom őtet, azután pedig , megmondom, hogy a templomba !" Azzal elfutott. - „Mári!" mondá most Müller: „Maga két örömemet öli-meg egyszerre. A nemes szivü Burkárd sze

[ocr errors]
[ocr errors]

azt a szerencsét, melly olly nagy vólt, hogy Mári azértsadá nekem a maga kezét! Atyám, talám csak nincs kételkedése bennünk?“ – „Kételkedésem nincs: de kedves Müller Ur, nem tudom, miként fejezzemki magamat, hogy most félre ne értsen engemet. Tudja az Úr, hogy én ezrekkel tettem jót; 's éppen olly könnyen elfogadnám a segitséget, ha szükségem vólna reá, és Istenemre mondom ! minden tartalék : nélkül zörgetnék azért az Ur ajtaján. De mind a mellett, kedves Barátom, nem kell az emberről többet tenni-fel, mint a mennyi telik tőle. A'jótétemények elfogadása mindenkor függővé teszi az embert az ő Jóltévőjétől , bár melly örömest adjon is az.“ – „Jótéteményeké? hát eggy szörnyű adósságnak lefizetését jótéteménynek nevezi-e, Atyám?" – „Az Istenért! Atyám!" kiáltá Mári, „mennyivel, mennyivel nem tartozom én Kegyednek?" – „Jó,

gyermekim, mind jó! megvallom azt. De mindazáltal, Lelkeim, hagyjatok-meg engemet gondolkozásomban ! A háládatosság, mihelyt annak meg kell lenni, nem egyéb jótéteménynél, a jótétemény pedig függővé teszi az embert, és én titeket, épen titeket, gyermekim, sokkal inkább szeretlek, sem mint függjek tőletek. Ne sirj, Mári ! nem akarlak sérteni, bizony nem ; de az okosságra halgatnod kell. - Nézzed, én segítek valakin , 's abban a pillantatban függ az én tőlem akármi módon nyújtsam is neki a jótéteményt. Ez a függés ismét elenyészik, mihelyt a segedelem megszűnik; – és így valakihez menni, s ő tőle venni táplálatot, ruházatot, lakást, örömet, csakugyan annyit tesz, mint minden szempillantatban jótéteményt venni, következésképen a függést folyvást hosszabbítani és öregbíteni. Ha én valakinek bizonyos summa pénzt adok, és

« ElőzőTovább »