Oldalképek
PDF
ePub

megtörténni, nem pedig a' magányosságban? Maga el akar engemet hagyni; 's virtusai örökké fognak engemet magára emlékeztetni. Még az én foglalatosságaim is, a' mellyek Maga nélkül csak félig lennének megtéve, soha sem hagynák a' Maga emlékezetét, és az én Maga eránt való szerelmemet elenyészni. Mári! én Magát soha se fogom elfelejteni, soha se fogom szeretni megszűnni. De halgassunk erről; nem akarom Plagát dicsérni. Miért nem akar Maga Feleségem lenni?“ — „Mert, mert

- „Müller! mert nem akarnám azt a' Férfiút meggyalázni, a' kit szeretek."

Müller visszapattant. „Mári!“. monda ó: „ha nem ismerném Magát, azt mondanám, hogy hiú, és a' Drágalátost játsza. Kérem, magyarázzaki magát! meggyalázni? maga? eggy Férfit? a' maga szívével, lelkével sőt kecsekkel teljes testével is ? Mári, az Istenért! én magát nem ér

[ocr errors]

tem. Hogy anya, oh Mári, hogy ember volt, érző szívvel birt, hogy az ifjúság, háládatosság, tapasztalatlanság eggy szeretett ifjúnak csábításai eránt gyarlóvá tette? mi hijja lett vólna ennek az egybeköttetésnek ha azt a" Pap megáldotta volna? Kérem. Mári, vessen csak eggy tekintetet az egész dologra, azt csak nem tagadhatja, hogy, ha szinte magát gyarlónak akarja is nevezni, de csak volt gyarló, most pedig - Mári, hiszen én magát akarom, ezt a mostani virtussal tölt keblű, tiszta, ártatlan lelkű Márit; amaz első Mári Angyallá vált, ezt az Angyalt kivánom én, hogy birjam a' mennyet itt a földön. Kérem Mári , bizony maga is mosolyogni fog magán.“

„Nem, Müller, érzem, hogy az Ürra méltó vagyok, és szintúgy nem kételkedem az Úr felől sem. De, kedves Müller Úr, úgy gondolkozik-e a' világ, mint mi?" „Nem; az soha sem fogja magának megbocsá

a'

[ocr errors]

tani, hogy esketés nélkül anyává lett: az

„Úgyde terengettét!“ közbeszól. la itt Lajos, és kilépe a' bokrok közzül, a' honnan a' beszélgetésnek utolsó részét hallotta vala: ,,úgyde terengettét, Mári, hiszen hadd beszélje a' világ, a' mit tetszik. Hát a' szegény Müller fördje-e ki a' világ' pletykáját? mit gondolsz te többé a világgal, kedves Máriin, ha fejér karoddal a Müller' nyakát áltöleled? Osztán azt tartom, hogy hat a" Müller felesége leszel, tehát külömben is nem sokat fogsz többé a! világ felől hallani. Ne vedd rosz néven, édes Márim, az csak puszta csevegés, mellyet te eggy egyűgyű órában koholtál-ki. Czifrálkodásnak nem akarom mondani. Te bizonnyal nem czifrázod magadat Mári, mint ez előtt, a' hogy gondolom

eggy bizonyos Róza cselekedett. Esküvéssel nem állithatom. Te anya vagy ; Müller igy akar tégedet; te szivesen

szereted őtet; most már fogj hozzá, és kérdezd-meg először az egész világot, vallyon megegyez-é az abban, kivált.a' Polgármesterné. Hé, Mári, csak példának okáért akarom azt mondani. Mikor a Szenátor ama reggelen megjelent, és én a' protokollumot aláirtam ; kérdezgetem-e én akkor sokáig, vallyon jónak vagy szépnek fogja-e azt találni a' világ? Szerettelek téged, 's aláirtam. Te olly igen halvány valál, és ez szivemre hatott. Most pedig itt állsz te, és aggatódzol, és a'világot akarod először megkérdezni, vallyon jónak fogja-e az találni, hogy te bóldoggá téssz eggy embert, a' kit szeretsz.“ :

,,Kedves Lajos Ur, nem ért engemet. Mit mond én rólam a' világ, azt régen tudom: de hát megossza-c velem Müller gyalázatomat?“

Micsoda gyalázatot, Mári ? inár, megint nem értelek. Hiszen olly világosan megmutatta, hogy neked

nem gyalázat, hogy anya vagy ; hogy te most más Mári vagy, mint akkor; hogy te most Angyal vagy : és én is azt állitom Müllerrel együtt. Ugyan hol van hát rajtad az a' gyalázat, mellyet neki erőnek erejével meg kell veled osztania ??

„Nem fog-e a' világ“ - „Ej, menj-el a világoddal! De mit tartozik ő rá a' világ' gyalázatja? Vagy a' mit a' világ rólatok feçseg? Édes Istenem, Mári! hiszen úgy hát én soha meg nem házasodhatnám; mert hiszen én rólam még többet tud beszélni a város, mint te rólad! de ő meg igy akár tégedet.“

,,De vallyon Lajos Úr, igy fog-e Müller mindenkor gondolkozni? Nem fogja-e valaha eggy szemre hányás, eggy szívére ható jegyzés-tétel azt a' kivánságot sajtolni - ki ő belőle, hogy vajha engem ne szeretett volna ?

„Mári ! monda búsúlva Müller: gondolhatta azt felőlem ! · ,,Ne

971

« ElőzőTovább »