Oldalképek
PDF

megtörténni, nem pedig a magányosságban? Maga el akar engemet hagyni; 's virtusai örökké fognak engemet magára emlékeztetni. Még az én foglalatosságaim is, a mellyek Maga nélkül csak félig Hennének megtéve, soha sem hagynák a Maga emlékezetét, és az én Maga eránt való szerelmemet elenyészni. Mári! én Magát soha se fogom elfelejteni, soha se fogom szeretni megszünni. De halgassunk erről; nem akarom Magát dicsérni. Miért nem akar Maga Feleségem lenni?" – „Mert, mert – „Müller! mert nem akarnám azt a Férfiút meggyalázni, a kit szeretek." - .

Müller visszapattant. „Mári!" monda ő: „ha nem ismerném Magát, azt mondanám , hogy hiú, és a Drágalátost játsza. Kérem, magyarázzaki magát! meggyalázni? maga? eggy Férfit? a maga szívével, lelkével sőt kecsekkel teljes testével is ? Mári, az Istenért! én magát nem ér

tem. Hogy anya, oh Mári, hogy ember vólt, érző szívvel birt, hogy az ifjúság, háládatosság, tapasztalatlanság eggy szeretett ifjúnak csábításai eránt gyarlóvá tette? mi híjja lett vólna ennek az egybeköttetésnek, ha azt a' Pap megáldotta vólna ? Kérem Mári, vessen csak eggy tekintetet az egész dologra, azt csak nem tagadhatja, hogy, ha szinte magát gyarlónak akarja is nevezni, de csak vólt gyarló, most pedig –Mári, hiszen én magát akarom , ezt a' mostani virtussal tőlt keblű, tiszta, ártatlan lelkű Márit; amaz első Mári Angyallá vált, ezt az Angyalt kivánom én, hogy birjam a mennyet itt a főldön. Kérem Mári, bizony maga is mosolyogni fog magán." „ „Nem, Müller, érzem, hogy az Urra méltó vagyok, és szintúgy nem kételkedem az Úr felől sem. De, kedves Müller Ur, úgy gondolkozik-e a világ, mint mi?" – „Nem; az soha sem fogja magának megbocsá

tani, hogy esketés nélkűl anyává lett; az" – „Ügyde terengettét!“ közbeszólla itt Lajos, és kilépe a bokrok közzűl, a honnan a beszélgetésnek utólsó részét hallotta vala: „úgyde terengettét, Mári, hiszen hadd beszélje a világ, a mit tetszik. Hát a szegény Müller fördje-e ki a világ pletykáját? mit gondolsz te többé a világgal, kedves Márim, ha fejér karoddal a Müller nyakát áltöleled? Osztán azt tartom , hogy ha a” Müller felesége leszel, tehát kü

lömben is nem sokat fogsz többé a

világ felől hallani. Ne vedd rosz néven, édes Márim, az csak puszta csevegés, mellyet te eggy egyűgyű órában koholtál-ki. Czifrálkodásnak nem akarom mondani. Te bizonnyal nem czifrázod magadat Mári, mint ez előtt, a hogy gondolom – eggy bizonyos Róza cselekedett. Esküvéssel nem állithatom. Te anya vagy; Müller igy akar tégedet; te szivesen

szereted őtet; most már fogj hozzá, és kérdezd-meg először az egész világot, vallyon megegyez-é az abban, kivált a Polgármesterné. Hé, Mári, csak példának okáért akarom azt mondani. Mikor a Szenátor ama reggelen megjelent, és én a protokollumot aláirtam ; kérdezgetem-e én akkor sokáig, vallyon jónak vagy szépnek fogja-e azt találni a világ? Szerettelek téged, 's aláirtam. Te olly igen halvány valál, és ez szívemre hatott. Most pedig itt állsz te, és aggatódzok, és a világot akarod először megkérdezni, vallyon jónak fogja-e az találni, hogy te bóldoggá téssz eggy embert, a kit szeretsz." „Kedves Lajos Ur, nem ért engemet. Mit mond én rólam a világ, azt régen tudom: de hát megossza-e velem Müller gyalázatomat?" „Micsoda gyalázatot, Mári ? már, megint nem értelek. Hiszen olly - világosan megmutatta, hogy neked

[ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »