Oldalképek
PDF
ePub

érzettek; éltök csak eggy pontban vala eggyesülve, 's azt is csak tompán eszmélék. ,,Mátka?" mondá a' Lajos' ajka egészen eszméletlenül, tudtán 's akaratján kivül.

Ez a szó a' Lajos' ajkából az ő szokott tónjával, felébreszté Rózát bódúltából.,,Immár menj, 's hagyj engemet meghalni!" mondá már is haldokló szózattal :,,csakhogy megláttalak még eggyszer!" Forrón 's hevesen égtek még eggyszer ajkai a' Lajosén; 's azzal szeliden kitolá karjai közzűl. „Róza!" felkiálta ő, 's mint eggy részeg az ajtóhoz tántorga, és ismét észrevétetlen az ajtón ki.,,El kell mennem !" mondá titkon az inasának. Ez, Urának szemeiből legis legalább gyilkosságot sejtvén, két minúta alatt készen vólt a lovakkal. Lajos inassának e'ṣzavára:,,az Istenért! üljön-fel az Úr!" mint eggy machina felüle a' lóra, 's ment álmodozva, a' hová őtet inasa vezette, a' Berghorn' jószága felé

vivő úton, mivel ez a' maga Urát ott legbátorságosabb helyenn lenni hitte.

Róza még mindég az ajtóban állt mint eggy bálvány. „Immár menj!“ ezt mondogálta minútáról minútára egész eggy óráig. „Immár menj!" mondá még eggyszer, 's látta, hogy már elment. Sirt, kezeit törte, könyörgött, félre beszélt, térdre esett, és beszélt térden Lajossal, engedelmet kért hivtelenségéért, majd meg neki hányta szemére hivtelenségét. Senki se jöve hozzá; mert kikérte, hogy magára hagyják. Hideg Januá riusi éjj vólt. A szorongás, a szerelem, minden élet-erejének kemény megrázattatása, 's az erős hideg végtére erőszakosan leveré. Más reggel Karolina égő orczákkal, vad szemekkel, merő tekintetekkel, dobogó mejjel, 's iszonyú hőségben találta., „Istenem, Róza! mi bajod?"

„Ugy tartom, rosszúl vagyok !""" Karolina leszaladt. A' Nénjei fel

[ocr errors]
[ocr errors]

jöttek; Orvost hivtak; Lauter Tanácsnok is feljött. Az Orvos megtapintá a' pulszust, és veszedelmes forró hideglelést mondott jelen lenni.,,Veszedelmes ?" kérdé Róza bágyadtan és mosolygott.,,Ha veszedelmes, tehát légyen hála Istennek!" -Ezután félrebeszélt. Igy feküdt · Róza öt napokig kemény fantazirozásban, a' nélkül hogy Lajos' nevét emlitené. Megnevezte Luizét, beszélt a' Düpüikről, Hanusról, Lauterről, eggymás után vádolá őket, 's csupán csak Lajosról szólt Ő nevezet alatt. Beszélt valami öszvejövetelről ő vele, mellyről semmit sem tudtak, 's annál fogva semmit belőle nem is értettek. Végre elvált a' nyavalya, 's Róza bágyadtan és haldokva feküdtt ott. Testének erejével elrepült szenvedelmének ereje is; de eggy csendes, szótlan bánat férkezék fejébe, 's megnehezité és nagyon késlelteté teljes gyógyúlását.

Halál és sir, valának eggyetlen

beszédjei. Fejeskedett, ha gyógyúlását emlitették. Még az Orvosnak is ellent mondott. Azt állitá, hogy érzi a' maga halálát. Bosszankodva látta magát 's a' visszatérő rózsákat orczájin a' tűkörben, mellyet Karolina tarta eleibe. Végre el kelle hagynia az ágyat. Ujjolag kezdék sarkalni, hogy adja már kezét Lauternek. Ujjolag elébbi helyhezletébe esett, de nem az elébbi érzésekkel. Most már tudta, hogy Lajos szereti őtet; most jobban mint valaha irtózott idegen eggybeköttetéstől, de most már bátorsággal is birt, ellene szegezni magát e' szövetségnek. Napról napra halasztá válaszát: most azt mondá, hogy még meg se gyógyult egészen ; majd ismét hideglelésének visszajövését tetteté, és annak megbizonyitására, sokszor három nap is elhevert az ágyban. Minden nap reménylé Lajosnak isméti megjelenését. Kérdezősködött utánna. Senki se tudta, hol van. Még

nem ment haza Ellbergre. Csupán az atyja tudta hol tartózkodik, 's nem mondta-meg. Végre a Róza' magaviselete a Zéburgné' nagy tolerantziája mellett is, szenvedhetetlen lett. Ő nem akart Lauterhez menni, 's azonban még sem akart kereken nemet mondani. Az okok, mellyekkel maga viseletét mentette, olly üresek valának, 's annyira kilátszott belőlük, hogy csupán csak halogatnis akarja a' dolgot. hogy már most Róza és a Nénjei közt némelly kemény scénák is adák-elő magokat.

Ingyen sem kell gondolni, hogy Róza meg akarta magának tartani Lauter Tanácsnokot, ha hogy Lajos el nem jönne. Még csak nem is gondolkozott többé Lauter Tanácsnokról, sőt világosan kimondá neki, hogy nem mehet hozzá. A' Tanácsnok, a' ki Rózába igen nagyon, s hogy az igazat megvalljuk, magába még inkább szerelmes vólt, megkissebbitésnek tartá az egész Publikum

[ocr errors]
« ElőzőTovább »