Oldalképek
PDF
ePub

Úr! Kegyed minket meg nem menthet, hanem megmentheti Ellberget, az pedig több, mint én és az atyám, Az atyámnak van miből élni ; a' miatt ne aggódjék az Úr: 's ha bár megszűkülne is, nincs-e itt az Úr és én? Feledje a' kicsinységet Müller Úr, és ne tévessze-el Ellberget szemei elől. Mári az Úr' felesége lessz. Tudom az Atyámtól, micsoda Mári Ellbergrenézve. Jövendőre is ugyan az lessz 6. Kedves Müller Úr, maradjunk békében sorsunkkal. Semmit sem vesz az el tőlünk, mig meghagyja szíveinket, 's Hála Istennek, Müller" ezzel oda tartá neki kezét ,,adjon parolát, hogy még szíveink megvagynak!" Ezt olly vidáman olly bátran mondá, hogy a' Müller' bátorsága is egyszerre feljebb hágott, ,,Igen is!" igy kiálta-fel:,,megtartjuk szíveinket, én pedig dolgozni fogok, kedves Barátom. Van erőm, van bátorságom, 's Istennek hála, van az Úr Atyjától eggy kunyhóm,

mellyben ártatlanság és gyönyörűség lakozik, és a melly a' megelégedésnek és virtusnak templomává lessz, ha az Úr Atyja lakhelyévé fogja azt választani. Adja Isten, hogy őtet arra vehessem, úgy a' legszerencsésebb ember leszek a' földön."

Lajos kéré őtet, hogy még most az egész esetet halgassa-el. „Tudja-e azt Mári?“ ,,Igen is, az Atyám megmondá azt neki." Lajos elhagyá Müllert, Müller pedig futa keresztül a' kerten Burkárdhoz, hogy ajánlja néki a' maga házát és birtokát. A kertben lelé Márit, és feléje repűle. ,,Hol van a szerencsétlen öreg, Mári?" kérdé ó.,,Oh Mári, Maga". ,,Hát tudja az Úr Burkárd' szerencsétlenségét? Mondja-meg, óh mondja-meg nekem, hogy van az ?" Müller elbeszéllé azt néki; 's Mári az elbeszéllés alatt könnyekben ázott. ,,'S ugyan Mári," igy folytatá Müller beszédét, „kivánhat-e itt eggy másik pár ember, tudnillik én és

maga, szineskedni? Szeret-e Maga engem ?" ,,Müller!" Mári reszketett.,,Mári! hát reszket? megijeszteni nem akartam. Lajos mondta, hogy szeret engemet. Legyen egyenes szívű, Mári! Egyetlen eggy kivánsága ez életemnek. Halgattam, bár mennyibe került is az szívemnek; mert Maga kivánni láttatott azt. Lajos olly hírt hozott nekem, hogy Szellhof Mári, nem néz rám? szabad beszélnem, Mári ?" ,,Müller Úr, kérem, halgasson!" mondá keményen reszketve Mári.

Müller reá tekinte, és eggy szempillantatig zavarodva halgata.,,Mári" mondá végre a' gyengéded, szemrehányó, fájdalmas szerelemnek hangján.,,Oh az Istenért, Müller Úr! kérem, esekedye kérem, ne beszéljen úgy!“ — „Úgyde Mári, én férjfi vagyok; én halgathatok; láthatta azt Maga is. Én ezentúl is halgathatok, ha parancsolja, hogy halgassak. Ugyde Mári, a' halgatás válik-e eggy

jámbor szívnek nagyobb díszére vagy a bizodalom? En Férfi vagyok, Mári, tudok tűrni, tudok bánatban emésztődni és halgatni; de Mári minek halgatnék akkor, mikor a beszéd meg győzhet legalább a' felől, logy Maga nem fejeskedik, 'shogy jussa van engemet arra kárhoztatni, hogy letegyek éltem legszebb reményéről? Gondolja-e, hogy késztetni. fogom, ha olly okokat hallok, mellyek eltiltanak a reményléstől? Szóljon ádes jó Márim! Én Magát nem csak szeretem, hanem becsú-löm is. Szóljon! Barátjával beszéll." Mári futva tekinte reá. „Jól van, elkezdé lassú hangon, és mind a" mellett még most is tartózkodva : ,,tehát szóllok. De akkor, akkor osztán kérem az Urat, halgasson örökre." Mondta-e Lajosnak hogy engemet szeret?"- ,,Igen is, mondtam.",,'S valóság-e az?" Mári mélyen lesüté szemeit.,,Igen. is, Müller; valóság!“ ,,Fel van-e

"

[ocr errors]

[ocr errors]
[ocr errors]

mentve a Szellhof szövetségétől?"

,,Fel vagyok."- „Mári! Mári !" mondá Müller a' leggyengédedebb szerelemnek olvasztó hangján. „Kedves Müller Úr, azt mondá, hogy nem fog engem késztetni?",,Nem, Mári! én magát gyöngéden szeretem; Maga nélkül örömtelen életet fogok élni; el fogok enyészni azon bánatomban, hogy egész lelkemnek egygyetlen reményéről le kell mondanom. Búba merülve fogok élni, 's meghalni, a' nélkül, hogy az életet kóstoltam vólna, és Mári fog annak oka lenni, a' ki mindent boldogít!"

,,Müller!" elkezdé Mári gyakran félbeszakasztott szózattal: „az

Úr el fog felejteni engemet, mihelyt látásom nem fogja többé reám emlékeztetni az Urat. Éppen most tanított-meg reá Burkárd Úr, hogy a' legtisztább szerelem is elenyészik lassan lassan a' távollétel által."

,,De nem mondta-e meg azt is, hogy ez csak az emberek között szokott

« ElőzőTovább »