Oldalképek
PDF
ePub

Ragyogó vidám szemekkel hagyá-etaz öreg mind kettőjüket. Mári utánna siete eggy-két lépésnyire, kiáltván: ,,Oh az Istenért! Atyám! hogy hogy van az ?" Lajosnak Rózára tértek gondolatai, 's ó reá alkalmaztatá azt, a' mit éppen most hallott vala a szerelemről. Megfontolá még egyszer mind azt, valamit az atyja mondott vala nékie: és mivel az ő értelme tiszta, természetes, és szőrszálhasgatás nélkül való vólt, csak hamar általlátá, hogy atyjának igassága van, a nélkűl, hogy a maga Róza eránt való szerelmét ezen régula alól kivehetné.

[ocr errors]
[ocr errors]

Rettentő borzadással- nézé tehát atyjának mostani szegénységét,melly őtet Rózától ismét több évekre elválasztja, és Rózának ő eránta való szerelmét, mellyet ő leronthatatlannak hive, a' történet' játékává teszi, és Rózát hatalmába adja minden Férfiúnak, valaki az ő hiúságát, az ő bizodalmát, háládatosságát

[ocr errors]

és becsülését felgerjesztheti és magára vonhatja. Elég szerény vala ő arra, hogy ezt ezer férfiról is feltehesse, és igy a' múlt éjjnek édes álmai, mellyben ő Rózát maga eránt tántoríthatatlanúl hívnek képzelé, elenyésztek. „Melly hamar jutok én annyira,“ igy álmodozék ő, „munkásság, szorgalom és jámborság által, hogy egy feleséget eltarthassak: 's akkor, akkor osztán elhozom magamnak az én hív, kedves Rózámat. és az ő szép karjai között, az ó hív szívén, elfelejtem ez életnek minden nevetséges eseteit."-Melly másképen kéntelenittetett most gondolkozni, midőn általlátá, hogy semmi szerelem sem örök, és nem lehet az. Már most elkezde szomorkodni elvesztett Rózáján, már most veve búcsút ő tőle; már most érezé az ő elvesztését, és több ízben elpirúla önn maga előtt, mivel azon titkos óhajtásokon kapá rajta magát, hogy vajha az öreg Prédikátort, a

Zsidót, Erzsébetet és a' kötelező irást soha se látta vólna.

,,Az a' virtus," monda végtére, midón Ura vagyok érzéseimnek, 's kivánságimnak, azért is Isten hozzád, Róza! Isten hozzád örökre! A szeretet vezérlette-öszve szíveinket, a' virtus elszakasztja azokat: élj bółdogúl, én szerencsétlen leszek, minthogy meg kell lenni!" Ezen gondolati között a falu megett lévő erdőcskében lelé magát, melly az előtt Márinak kedvencz helye vólt, most pedig Müller szokta ott hipokondriás órájit töltögetni. Éppen ekkor is ott vala Müller, és köszönté Lajost. Lajos fájdalmas érzéssel nyújtá kezét néki. Az ő meglátásárá újra eszébe juta néki, hogy őtet Mári szereti; eszébe juta, hogy ő Márinak szerelmét még nem tudja. Egy illy szerencsés embernek látása öregbíté fájdalmát.,,Szerencsés ember!" monda szívet hasgató szózattal Müllernek. Szerencsés ? én?" kérdé

[ocr errors]

mosolygva Müller.-,,Ezerszer szerencsésebb, mint én," felelé Lajos: ,,mert az Urat szereti Mári !"—,,Engem? Burkárd Úr! engem?"-,,Az Urat! éppen most hallám azt a' Mári szájából, és már most semmi akadály sincs az Úrnak ő vele való egybekelésében: mert Szellhof házasodik. 'S hála Istennek," igy folytatá szavait Müllerhez, a' ki tátott szájjal állt ő előtte : „Hála Istennek, a ki mind ezt igy rendelte, éppen most igy rendelte, midőn az Atyám elhagyja Ellberget. Igy az Ellbergiek meg vannak mentve."

[ocr errors]

Ismét újság Müller előtt. Nem tudta, mit kérdezzen elébb.,,Elhagyja? hát Mári?" mondá zavarod,,Az Úr felesége lessz."

va.

[ocr errors]
[ocr errors]

„Az Istonért! hogy történt ez? az én feleségem? az Úrék pedig elhagyják Ellberget ?" ,,Mivel az Atyám kéntelen azt eladni, hogy eggy adósságát lefizethesse." ,,Mennybéli Isten! és Szellhof háza

[ocr errors]

e

sodik? lemond jussairól?'s Istenem, olly nagy-é az az adósság, hogy Burkárd Ur." Az Atyám egész értékét elveszti." ,,Én, gyűjtöttem eggy kevés értéket, az Úr atyjának jóságából gyűjtöttem. Jöjjön az Úr, oh tegye ezt a kedves kegyességet velem, fogadja-el azt tőlem! 'S magától Máritól hallotta azt az Úr ?" ,,Magától Máritól.“ ,,Oh én szerencsés! oh Istenem! mint el van tépve szívem! Teljességgel semmi eszközt sem tud az Úr atyja Ellberg. nek megmentésére? Én kész vagyok. eladni mindenemet! Jöjjön az Úr!,,Nemes szivű ember, az meg nem mentené Ellberget. Legyen nyugodt az Úr!" Ekkor elbeszéllé neki egész kiterjedésében a' kötelező irással való történetet. Müller olly színletlen szánakozást, 's olly készséget mutatott arra, hogy magát Lajosért és az ő atyjáért feláldozza, hogy Lajos a Müller könnyezései közt derült és vidám leve. ,,Kedves Müller

« ElőzőTovább »