Oldalképek
PDF

'S ezt sem cselekedte vólna Mári, ha soha gyermekét nem ismerte vólna is. Látjátok gyermekim, ez a külömbség Mári és Szellhof között, és ezek az én gondolatim a szereIemről. S éppen ezen okoknál fogva igen szomorú dolognak tartom, hogy most a két nembéli ifjaknak ó1ly határtalan bizodalmas társalkodás engedtetik egymás közt. Most az ifjonczok és leányok azokban az években ismerkednek-meg egymással, a midőn az érzékiség és fantázia olly rettentő eleven. A nemi ösztön egymáshoz vonja őket, 's a' fantázia olly tökéletességeket kölcsönöz nékiek, a mellyekkel nem birnak. Szeretnek ők idő-koroknak egész hév kivánságával és zabolátIan indúlatjával. Majd elválasztatnak egymástól, 's elfelejtik egymást. A leány, a maga tudva lévő szerelmes állapotjánál fogva minden egyéb szövetségről lemondván, hiszen a Szeretőjének, 's utóljára siránkozik, a legkisebb ürügy miatt, vagy minden ürügy nélkül elhagyattatván. Keserű érzés , gyűlölség és bizodalmatlanság ver gyökeret szívében a férjfiúi nem eránt ; 's ha még azután új szövetségre lép, tehát ugyan az a leány, a ki eggy férjfiúnak öröme lehetett vólna 's tartozott vólna lenni, poklává válik annak, s igy vesz-el ezer meg ezer háznépnek minden bóldogsága."

* „Úgyde , Atyám , hiszen igy soha sem lehetek én bizonyos, a legvirtusosabb asszonynak szeretete fedől is; még akkor sem , midőn az velem házassági szövetségre lépett?" – „Általjában bizonyos valósággal nem. Állhatnak-elő olly környülmények, hogy a Férjfi a feleségét, vagy a feleség az ő Férjét elfelejtheti, és eggy idegent inkább szerethet. Meg is esik ez gyakran a világban, és a házassági, tiszta, szent hűségnek annál ritkábbá kell válni, - mennél inkább megszűnnek az emberek háziak lenni, hogy bóldogságokat az ő házok népének karjai között keresnék. A háziság a házassági hűségnek alapja, a házassági hűség pedig a Familiai virtusoknak és a háznépi boldogságnak alapja. Ha valamelly férjfi a maga feleségével háziképen él, soha, vagy ritkán fog idegen asszonnyal olly bizakodásban élni, 's olly gyakorta együtt lenni, hogy abból szerelem származhatnék. Szokás, egyszerű háznépi örömek, gyermekek, foglalatosságok, 's eggy forma interessze, úgy egybe olvasztják végezetre két házastársnak szivét, hogy valamelly idegen eránt vonszó szivesebb szerelem szinte lehetetlenné válik. Tartsd - meg, Fijam , hogy a főbb rangúak közt, kik olly ritkán élnek háziképen, közönségesbb a hívtelenségnek ez a neme, mint a közép állapotú emberekben; de tartsdmeg azt is, hogy a főbb rangúak közt ritkán találhatsz olly ház népet, mellyben a gyermekek szüléjiket szeretnék, és a mellyben a' szeretetet többnek tartanák a testiségnek legdurvább éldeleténél. Mennél több bálok és közönséges öszvejövetelek vannak valamelly városban, annál többek a hideg házasságok, és az ő szüléjiket nem szerető gyermekek. Mennél nagyobb elvonatkozásban élnek némelly Familiák, annál több azoknak tagjaik közt a szerelem, és annál több a szívek energiája. Minden nagy virtusú, 's enthusiásmussal teljes szívű embereket a háznépi magány nevelt; ártatlanság, erkölcsök tisztasága, szívnek teljessége, gyanútlan bizakodás, mind e legnemesbb virtusaik az embereknek csak a Familiai egyesség kebeléből és magányosságból származnak; – és ez, ez a mennyei Familiai egyesség az, gyermekim, a mi engemet még most is olly bóldoggá teszen! Még most is, Mári, szerelmes leányom! még

most is, midőn szegény vagyok, midőn Ellberget el kell hagynom ! még most is, örömmel, reménnyel eltelve omlom karjaitok közzé, és magasztalom az Istent, hogy olly bóldoggá tett engemet!" Mári hirtelen feltekinte könnyezései közzűl ; könnyei megálltak. – „Micsoda, kedves Atyám? micsoda?" Megfogá mind két kezeivel Burkárdnak egyik kezét. „Az Istenért! az Úr elhagyja Ellberget? az Ur szegény ? Oh az Istenért! mi dolog történt? ugyan mi?" „Semmi sem, gyermekem. Gazdag vóltam, szegény lettem: ennyi mindöszve. Megmarad nekem Lajos, 's te Mári, a feleségem, az anyám, és Ellbergnek emlékezete." Ragyogó szemekkel néze köröskörűl. – „Ne szóllj még semmit, Mári ! senkinek ! 's te magad is légy nyugott ! Lesz kenyerem magamnak is , 's neked is, leányom ! De arról majd továdabb!"

[ocr errors]
« ElőzőTovább »