Oldalképek
PDF
ePub

hozzá.

tossággal 's bizodalommal viseltetel A te testiséged, a' te fantáziád szivednek minden hatalmas ösztöneivel Rózára van fordítva. Sőt meglehet, hogy nagyobb becsüléssel is vagy Mári eránt, mint Róza eránt, és még is forróbban szereted Rózát, mint Márit."

Alkalmaztasd már mindezt Márira. Ó Szellhofot a' csupa testi- . ségnek amaz első szerelmével szerette, Szellhof ótet éppen úgy. A' szerelem elenyészett, még pedig annál hamarabb elenyészett, minthogy mind Mári, mind Szellhof újabb tárgyakat találtak, mellyek az ó szíveiket felgerjesztették."

,,Édes Atyám!" monda Lajos búslakodva:,,igy tehát Szellhof szintolly ártatlan vólna, mint Mári? Én azt nem hihetem. Még mindég felmarad valami, a' mi nekem azt diktálja, hogy nem úgy van. a dolog."

„Szerelmének elmúlásában éppen

*

olly ártatlan, mint Mári; mert az, Fijam, nem ő tőle függött. Igy kellett a mi szivünknek formáltatni, hogy el ne csüggedjen minden fájdalom alatt, ha az örökké tartana, és örökre hozzá ne tapadjon minden apró örömhöz az okosságnak kárára. Ennek igy kellett lenni.A virtus, édes Fijam, koránt sem abban áll, hogy az ember ne érezzen, hanem abban, hogy ha az igasság kivánja, a'maga érzéseinek Ura legyen, 's áldozatot tegyen! Mert külömben az élő fa virtusosabb vólna, mint az ember. Hogy Szellhof, ha őtet senki meg nem intette, a" maga mátkájával bizodalmas társalkodást kezdett, s hogy ez a társalkodás, végtére szerelmet szült, ez természetes dolog mind Márinál, mind Szellhofnál. 'S megkérdhetnők őtet, vallyon az ó hivtelenségének első felfedezése nem elég harczába került-é neki? Én úgy hiszem ; mert teljességgel semmi érzésének sem

kellene lenni, ha hidegen maradt vólna azon gondolatra, hogy Márit boldogtalanná teszi. Én úgy hiszem, hogy elég könnyébe került az neki. szintúgy mint neked, Mári! úgy-e?"

Mári fájdalmasan a szívére tevé kezét, és zokogva mondá: „Istenem! még most is!" ,,Addig tehát," igy folytatá beszédét az öreg, ,,mind a vétek, mind az ártatlanság mind két részről egyenlő. A környűlállásoktól függött az egész dolog. De itt már eltérnek egymástól az ó szíveik. Ugyan is az ő érzéseik nem valának nékiek hatalmokban; de hatalmokban vólt az, ha vallyon kövessék-e érzéseiket, vagy sem. Ugyan Mári, mondd-meg egyenes szívvel, reáhagytad vólna-e te valaha magadat beszéltetni, hogy a' Szellhof" akaratja ellen Müllernek nyújtsad kezedet? Elhagytad vólna-e valaha Szellhofot?",,Atyám, soha, soha sem! hiszen úgy néztem magamat, mint az ő feleségét. Hogy tud

tam volna azt még csak gondolni is? Már az az érzés is, hogy őtet nem szeretem többé olly forrón, gyakran a' bánatnak legforróbb könnyeit sajtolta belőlem. Igaz, hogy Müllerhez mind a' mellett soha sem mentem vólna, és megmondtam Kegyednek, hogy miért. De valamig Szellhof én erántam hű maradt vólna, oda adtam vólna néki kezemet, ha az a' szempillantat halálom lett vólna is."

,,És én jót állok neked, Lajos, a' felől, hogy a' mi több, Mári ismét Urává lett vólna a'maga szivének. Most már kérdezd-meg Szell; hofot, vallyon adhat-e neked éppen illyen feleletet? Mert a' mint ie nekem beszélled, ó semmit sem tud a' Mári' hidegségéről. Szellhof szereti Henriettét, hiúságból, testiségből, vagy becsülésből és barátságból; mindeggy! és hogy ezt a szerelmet kielégíthesse, a' legnagyobb inségnek teszi-ki Márit és az ő fiját. Mári ellenben harczol a' maga sze

relmével! 's feláldozza azt a maga talám mértéken is túl űzött kényes érzésének; még könnyebben feláldozná azt a maga hivségének és kötelességének,"

,,Azt sem hiszem, Atyám, hogy Mári a maga gyermekét valaha elhagyná. Én azt hiszem, hogy ó kezet adna Szellhofnak, ha bár ő a' legalábbvaló ember vólna is, ha ez vólna annak eszköze, hogy a maga gyermekéhez juthasson, Úgy-e Mári ?" ,,Oh Istenem!" mondá Mári,,,gyermekemet követném eggy ördögnek, 's gyilkosomnak karjai közzé is!"—,,Csak ne feledjétek," mondá az öreg,,,hogy Szellhof a' maga fiját soha sem látta, következésképen arról semmi képzete, 's az eránt semmi érzése sincs, és igy hát nem lehet tőle igasságtalanság nélkül kivánni, hogy a gyermekhez olly érzéssel legyen, mint Mári ámbár az gaz tett tőle, hogy fiját most igy hagyja a' vak történetre.

« ElőzőTovább »