Oldalképek
PDF

te mondád, eggy húron megyen a' dolog; hívtelen az ember, és maga sem tudja, hogy az, valamig az ntóljára nem kerűl, de a hol nekem úgy tetszik, eggy kis ugrás van. Én is érzek magamban becsülést, bizo

[ocr errors]

a mi jó Márink eránt; mi több szeretem őtet, még pedig szívem szerént; de..." – „De, Fijam, a te szívedben már olly indúlat lakozik, a' melly nem enged oda mást beférkezni." – „Jó, ugyan mondd-meg hát nekem egyszer, micsoda a szerelem tulajdonképen ?" – „Kedves Fijam, arra feleljen, a ki tud! A szerelem ollyan, mint a szivárvány; minden ember a magáét látja, 's mindenik megesküszik, hogy ugyan azt látja; mindenik megesküszik: amott a fellegben van, attól a fától amaddig. Eggy másik ember, a' ki amott a toronyból néz-le, édesden nevet téged, mivelhogy ő semmit sem lát azon dicsőségből, a mel

lyet te látsz." – „Te tehát azt véled, hogy a szerelem semmi se?" „Teljességgel nem, azt nem vélem; én csak azt vélem, hogy minden ember másképen érzi azt. Maradjunk az előttünk lévő eset mellett, a mi jó Márink mellett. Szeretet, átaljában szóllván, az eránt származik bennünk, a ki jól tett velünk. A becsülés, bizodalom, háládatosság és barátság, grádicsai a szeretetnek. De a szerelemnek valósága, a mellyről mi beszéllünk, a' melly a szívet olly rendkívül betölti, a mejjet olly különös, kimondhatatlan érzésekre hevíti, azt a szüntelen eleven nyughatatlanságot szűli, 's némelly embert olly - nagy esztelenségekre vetemit, az csakugyan nem igen egyéb, Fijam, hanem a fantázia által homályosan felgerjesztett nemi ösztön, bár melly ritkán akarják is azt a fiatal szívek magoknak megvallani. Lelki szerelem ! jó, azt sem tagadom. A'

fantázia olly igen szeret a szebb Ielki világnak fentebb tartományiban ábrándozni; de a legfinomabb, Peglelkibb szerelem is elébb vagy utóbb csakugyan a testi egyesületre vezet. A hiúság is bele vegyűl a' játékba. Eggy kellemetes, mivelt leányzó, a kit száz ifjoncz csudál, buzgóbban szerettetik, mint eggy éppen olly szép leány, a ki ismeretlenül és csudáltatás nélkül él az ő szerelmesének karjai között. Mennél több vagy kevesebb mértéke van már az emlitett ösztönnek ebben a szerelemben, annál finomabb vagy durvább annak valósága, 's annál állandóbb vagy mulandóbb maga a szerelem. Az olly szerelem, a mellyet csupán csak a Fantázia és a nemi ösztön formált, addig tart, mig a Fantázia éghet. Válassz-ek két illy embert eggy esztendeig, 's a szerelem egészen el van felejtve. Igaz hogy eggy, vagy két hónapig, mint a pók, szővhet-fonhat magából álmakat a fantázia; de bele fárad e munkába, mihelyt többé nem támogattatik. A képek halványabbakká válnak, és végtére egészen elvesztik ragyogó színeiket , 's a' szerelem megszűnik. Még ha együtt marad is az illy két személy, de ha a kivánság megcsillapodik, és a hiúság megelégíttetik, tehát utóljára a fantázia is elhalgat, melly a', maga munkásságát a kivánságtól vette, és viszont a kivánságot erősbbé tette, 's a szerelem, melly onnan, vette a maga valóságát, eltünt. Ez a sorsok ezer házas-társaknak, kik az oltár előtt mennyországban álltak, 's örök szerelemről álmodoztak, esztendő múlva pedig egymásra ásítoznak, ha egymást látják."

„Ellenben ha a szerelemmel becsülés, háládatosság, s bizodalom van egyesűlve; ha az a tökéletesség érzésén épűl, és a szerelmet barátság, 's a tökéletességnek észrevétele előzte-meg, tehát a sze

relem finomabb, tartósabb, erősebb 's tisztább. A becsülés , háládatosság, bizodalom és barátság nem a' fantáziának álmai, ha azoknak tárgyok van, ha valamely ábrándozó szerelmesnek fantáziája ezeket a' tulajdonságokat, a mellyek becsülést és bizakodást szűlnek, a maga szépjének tulajdonitja, ha a mint elébb mondáin a szerelmet becsülés és bizodalom előzte-meg. Ezek tehát el nem enyészhetnek, és az olly szerelem , a' melly a nemi ösztönnel való egyesűlésben ezekből az érzésekből származott, ezen érzéseknek jobb természetét öltözi magára; 's tisztább és állandóbb, nyugodtabb és eszméltebb lessz." „Igaz, hogy a bízakodás és há

ládatosság, barátság és becsülés magában soha sem lessz szerelem, ha a testiség és fantázia is a játékba nem vegyűl. – Azért nem szereted te Márit, Fijam, ámbár becsülöd őtet, barátja vagy néki, és háláda

« ElőzőTovább »