Oldalképek
PDF
ePub

a' te hív szíveddel hitetlen ?" még is az vagyok." — Lajos Márira függeszté szemeit. „De, úgy-e, Mári? ha most Szellhof eljönne, vagy pedig a' te igazságtalanságod felől meggyóznének tégedet, megszünnél ama másikat szeretni?" — Mári gondolkodott eggy pillantatig, és fejét csóválá: „Nem, Lajos ! az én sze, relmem örök! örök ! szívemnek utólsó dobbanásáig fog az tartani." „No, legyen hát! és még is , Mári, lehetetlen tégedet szörnyetnek mon: danom, Szellbofot pedig nem mondhatom egyebnek, hanem gazember. nek. Ha valamellyitek eránt részrehajló vagyok, tudja Isten, nem te hetek róla."

Abban a pillantatban jöve felé. jek az atyja. Türhetetlenül futa Lajos ó eleibe. „Atyám!" igy szólla néki: segits-ki a' sárból. Szellhof húségtelen volt Márihoz, mást szeretott. En ótet szörnyetnek neveztem. Mári maga mondja, hogy ő is mást

[ocr errors]
[ocr errors]

szeret, és még is... fejtsd-meg, sea hogy sem mondhatom őtet vétkesnek. Az öreg Burkárd mosolygott: Te mást szeretsz

Mári? és az a más, Müller ? Én gyanítottam, hogy szereted őtet; a'te ártatlanságodnak, 's szivednek arra kelle vezérleni té. gedet.“ — „Hűségtelenségre, atyám? az ó ártatlanságának? Hogy van az? Látom , Atyám, hogy te ártatlannak tartod Márit, holott pedig a' mi különös, ő csak annyit cselekedett mint Szellhof, a' kit még tegnap te magad is gazembernek mondottál. Hogy van az ?"

„Kedves fijam, Mári és Szellhof elválasztattak. Az ő szerelmeknek, mellyet csupa testiség gerjesztettfel, és csupa testiség táplált, a hosszú távollét által meg kellett hi-, degednie." Távollét által? hát én nem valék-e Rózától elválasztatva?“ — „Soha sem olly sokáig, mint Szellhof és Mári, osztán a' te szerelmed, Fijam, és a' Róza szerelme,

természeténél fogva állandóbb volt. Kora gyermekségetekben származott az; lelkeitek, úgy szóllván, eggymásba ömlöttek; mindenetek közös volt, gondolatitok, érzéseitek, óhajtásaitok, reményeitek, álmaitok. Eggy reményt sem formálhattál te, a' melly be Róza bele nem lett volna szöve; semmi örömet, és szerencsét sem óhajthattál, mellyben Rózának részt ne kellett volna venni, és még is, azt hiszem, édes Fijam, hogy ez a'szerelem, bár melly tiszta és gyengéded vólt is, apródonként feledékenységbe süllyedhetett vólna. Márira nézve egészen más. képen vólt a' dolog. A' Mári szerelme Szellhof eránt, és a'Szellhof szerelme Mári eránt csak felgerjedett testiség volt. Mert bár valljameg maga Mári, hogy ő jobban becsült tégedet, mint Szellhofot ; és már akkoriban is, mikor ótet ide hoztad , csak az ő állapotja, és fantáziája kötötte még őtet Szellhofhoz.

Az ő jobb érzéseit, a' háládatossagot, bizodalmat és becsülést nagyobb mértékben birtad te, mint Szellhof. Micsoda elveszteni, 's elfelejteni valója volt tehát az ő szívének ? igen kevés! úgymint az ő felingerlett fántáziájának némelly képei. Szell. hof nem vala itt, hogy Márinak ő reá fordult testiségét barátsággá és szerelemmé nemesíthette volna. Csak azért gondolkozott még ó róla Mári, mivelhogy azt tisztének tartotta, nem pedig azért, mivel a szive ösztönözte volna. Igy ismerkedett meg Müllerrel: az ő szíve, 's mivelt lelke becsülést gerjesztett Máriban ; oktatása és barátsága pedig bizodalmat és háládatosságot: Müller fiatal, és szép ember, jól beszéll, birja mindnyájunk' becsülését és szeretetét: ez a Mári' fantáziáját, és egyenesen szóllván, az ő hiúságát is Müller eránt felgerjesztetté. Igy voná - magára Müller a Mári' becsülését, bizodalmát, háládatos.

ságát, igy az ó fantáziáját is hiúságát. Mi volt még hátra? Mári látta Mülfernek ő eránta való szerelmét *s szíve a* Mölleré lett. Mond-meg Mári, nem illy formán történt-e veked a' dolog ? Mári elpirúlt, lesüté szemeit és halgatott. Mindazáltal magános könycseppek húlldogáltak szempilláji alól.

„Ugyde, Atyám, éppen így lehe tett Szellhof Henriettével ?“ „Meglehet!" -- „És igy kellett lenni; mert ha Henriettét nem szerette volna, nem hihetem...

Vannak még egyéb esetek is, Fijam! Szellhof hagyhatta volna el Márit a' miatt , mivel a mátkája gazdag vólt, vagy ótet a' maga Familiája által kenyérre segíthette, és ekkor okvetetlenül alávaló gazember volna." ,,Hm, én azt hiszem, hogy Szellhof szereti Henriettét, és csupán szerelemból hagyta-el Márit, 's' a' mint te magyarázod a' dolgot, nem cselekedett ő semmi gazságot. A mint

« ElőzőTovább »