Oldalképek
PDF
ePub

a' te hív szíveddel hitetlen ?"-- -,,És még is az vagyok."— Lajos Márira függeszté szemeit. „De, úgy-e, Mári? ha most Szellhof eljönne, vagy pedig a te igazságtalanságod felől meggyőznének tégedet, megszünnél ama másikat szeretni ?"- Mári gondolkodott eggy pillantatig, és fejét csóválá: „Nem, Lajos! az én sze ́relmem örök! örök! szívemnek utólsó dobbanásáig fog az tartani." ,,No, legyen hát! és még is, Mári, lehetetlen tégedet szörnyetnek mondanom, Szellhofot pedig nem mondhatom egyebnek, hanem gazembernek. Ha valamellyitek eránt részrehajló vagyok, tudja Isten, nem tehetek róla."

Abban a pillantatban jöve feléjek az atyja. Türhetetlenül futa Lajos á eleibe. „Atyám!“ igy szólla néki: segits-ki a sárból. Szellhof húségtelen vólt Márihoz, mást szeretott. Én őtet szörnyetnek neveztem. Mári maga mondja, hogy ó is mást

szeret, és még is... fejtsd-meg, sehogy sem mondhatom őtet vétkesnek." Az öreg Burkárd mosolygott : Te mást szeretsz, Mári? és az a más, Müller? Én gyanítottam, hogy szereted őtet; a' te ártatlanságodnak, 's szivednek arra kelle vezérleni tégedet."-Hűségtelenségre, atyám? az ő ártatlanságának? Hogy van az? Látom, Atyám, hogy te ártatlannak tartod Márit, holott pedig a' mi kü lönös, ő csak annyit cselekedett mint Szellhof, a' kit még tegnap te magad is gazembernek mondottál. Hogy van az ?“..

[ocr errors]
[ocr errors]

,,Kedves fijam, Mári és Szellhof elválasztattak. Az ő szerelmeknek mellyet csupa testiség gerjesztettfel, és csupa testiség táplált, a hosszú távollét által meg kellett hidegednie." Távollét által? hát én nem valék-e Rózától elválasztatva?",,Soha sem olly sokáig, mint Szellhof és Mári, osztán a' te szerelmed, Fijam, és a' Róza szerelme,

természeténél fogva állandóbb vólt. Kora gyermekségetekben származott az; lelkeitek, úgy szóllván, eggymásba ömlöttek; mindenetek közös vólt, gondolatitok, érzéseitek, óhajtásaitok, reményeitek, álmaitok. Eggy reményt sem formálhattál te, a' mellybe Róza bele nem lett vólna szöve; semmi örömet, és szerencsét sem óhajthattál, mellyben Rózának részt ne kellett vólna venni, és még is, azt hiszem, édes Fijam, hogy ez a szerelem, bár melly tiszta és gyengéded vólt is, apródonként feledékenységbe süllyedhetett vólna. Márira nézve egészen másképen vólt a dolog. A' Mári' szerelme Szellhof eránt, és a Szellhof' szerelme Mári eránt csak felgerjedett testiség vólt. Mert bár valljameg maga Mári, hogy ó jobban becsült tégedet, mint Szellhofot; és már akkoriban is mikor őtet ide hoztad, csak az ő állapotja, és fantáziája kötötte még őtet Szellhofhoz.

[ocr errors]

Az ó jobb érzéseit, a' háládatosságot, bizodalmat és becsülést nagyobb mértékben birtad te, mint Szellhof. Micsoda elveszteni, 's elfelejteni valója vólt tehát az ő szívének? igen kevés! úgymint az ő felingerlett fántáziájának némelly képei. Szellhof nem vala itt, hogy Márinak ő reá fordúlt testiségét barátsággá és szerelemmé nemesíthette volna. Csak azért gondolkozott még ő róla: Mári, mivelhogy azt tisztének tartotta, nem pedig azért, mivel a szive ösztönözte vólna. Igy ismerke dett meg Müllerrel: az ó szíve, 's mívelt lelke becsülést gerjesztett Máriban; oktatása és barátsága pedig bizodalmat és háládatosságot; Müller fiatal, és szép ember, jól beszéll, birja mindnyájunk' becsülését és szeretetét; ez a Mári' fantáziáját, és egyenesen szóllván, az ő hiúságát is Müller eránt felgerjesztetté. Igy voná - magára Müller a Mári becsülését, bizodalmát, háládatos

[ocr errors]

ságát, igy az ó fantáziáját 's hiúságát. Mi vólt még hátra? Mári látta Müllernek ő eránta valő szerelmét 's szíve a Mülleré lett. Mond-meg Mári, nem illy formán történt-e veled a' dolog ?" Mári elpirúlt, lesüté szemeit és halgatott. Mindazáltal magános könycseppek húlldogáltak szempilláji alól.

66

[ocr errors]

,,Úgyde, Atyám, éppen így lehetett Szellhof Henriettével?",,MegIehet!"—,,És igy kellett lenni, mert ha Henriettét nem szerette vólna. nem hihetem.... Vannak még egyéb esetek is, Fijam! Szellhof hagyhatta volna el Márit a' miatt. mivel a mátkája gazdag vólt, vagy ótet a' maga Familiája által kenyérre segíthette, és ekkor okvetetlenül alávaló gazember vólna.",,Hm, én azt hiszem, hogy Szellhof szereti Henriettét, és csupán szerelemból hagyta-el Márit, 's a' mint te magyarázod a' dolgot, nem cselekedett ó semmi gazságot. A' mint

« ElőzőTovább »