Oldalképek
PDF
[ocr errors]

szeret, és még is... fejtsd-meg, séhogy sem mondhatom őtet vétkesnek." Az öreg Burkárd mosolygott: „Te mást szeretsz, Mári? és az a' más, Müller? Én gyanítottam, hogy szereted őtet; a te ártatlanságodnak, 's szivednek arra kelle vezérleni tégedet."–„Hűségtelenségre, atyám? az ő ártatlanságának? Hogy van az? Látom, Atyám, hogy te ártatlannak tartod Márit, holott pedig a mi különös, ő csak annyit cselekedett, mint Szellhof, a kit még tegnap te magad is gazembernek mondottál. Hogy van az ?“ . . . * * * * * „Kedves fijam, Mári és Szellhof elválasztattak. Az ő szerelmeknek, mellyet csupa testiség gerjesztettfel, és csupa testiség - táplált, a hosszú távollét által meg kellett hidegednie." – „Távollét által? hát én nem valék-e Rózától elválasztatva?"–„Soha sem olly sokáig, mint Szellhof és Mári, osztán a te szerelmed, Fijam , és a Róza szerelme, természeténél fogva állandóbb vólt. Kora gyermekségetekben származott az; lelkeitek, úgy szóllván, eggymásba ömlöttek; mindenetek közös vólt, gondolatitok, érzéseitek, óhajtásaitok, reményeitek, álmaitok. Eggy reményt sem formálhattál te, a' mellybe Róza bele nem lett vólna szöve; semmi örömet, és szerencsét sem óhajthattál, mellyben Rózának részt ne kellett vólna venni, és még is, azt hiszem, édes Fijam, hogy ez a szerelem, bár melly tiszta és gyengéded vólt is, apródonként feledékenységbe süllyedhetett vólna. Márira nézve egészen másképen vólt a dolog. A Mári szerelme Szellhof eránt, és a Szellhof' szerelme Mári eránt csak felgerjedett testiség vólt. Mert bár valljameg maga Mári , hogy ő jobban becsült tégedet, mint Szellhofot; és már akkoriban is, mikor őtet ide hoztad, csak az ő állapotja, és fantáziája kötötte még őtet Szellhofhoz. Az ő jobb érzéseit, a háládatosságot, bizodalmat és becsülést nagyobb mértékben birtad te, mint Szellhof. Micsoda elveszteni, 's elfelejteni valója vólt tehát az ő szívének? igen kevés ! úgymint az ő felingerlett fántáziájának némelly képei. Szellhof nem vala itt, hogy Márinak ő reá fordúlt testiségét barátsággá és szerelemmé nemesíthette vólna. – Csak azért gondolkozott még ő róla : Mári, mivelhogy azt tisztének tartotta, nem pedig azért, mivel a szíve ösztönözte vólna. Igy ismerkedett meg Müllerrel: az ő szíve, 's mívelt lelke becsűlést gerjesztett Máriban; oktatása és barátsága pedig bizodalmat és háládatosságot, Müller fiatal, és szép ember, jól beszéll, birja mindnyájunk becsűlését és szeretetét: ez a Mári” fantáziáját, és egyenesen szóllván, az ő hiúságát is Müller eránt felgerjesztette. Igy voná- magára Müller a Mári' becsülését, bizodalmát, háládatos

[ocr errors]
« ElőzőTovább »