Oldalképek
PDF
ePub

szólj magad! mernéd-e? valld-meg, Mári !

Mári szorongó zavarodásban va, la. Erezé ő, hogy ő ebben a' tėkintetben szintúgy hibázott, mint Szellhof. Még eddig tudott magára nézve mentő okokat; de ez az ő Szellhoffal való egybevetése elenyészteté ezeket az okokat, vagy pedig kéntelen volt Szellhofot szintúgy kimenteni, mint önnön magát. ,,A' tőlem való távol létel, Burkárd Úr,“ igy kezde vontatva szóllani, „feledékenység, 's az emberi szív gyarlósága - ok az Úr igen keményen itél, ha őtet szörnyetnek nevezi !"

„Az emberi szív gyarlósága csak gyarlóságokat menthet-ki, de nem vétkeket. Megengedem, hogy a' tavollét őtet hidegebbé tehette; de, Mári, elfelejthette-e azt eggy mi. nútáig is, hogy ő atya ? Nem! Panaszkodhatott volna a szeretetnek meghűlésén ; de elhagyhatta-e azért a' maga gyermekét és felesé

gét?“ - ,, S vallyon boldog lettein vólna-e én, ha ő nekem csak hideg kezet nyújtott volna ?" - ,,Tegyük-fel bár, hogy nem tehetett volna olly szerencséssé, mint a' hogy te óhajtottad ,, de hát azért tartozott-e tégedet szerencsétlenné tenni? avagy tartozott-e eggy ártatlan gyere mek a' miatt szenvedni, hogy az idő az első, forró szerelmet elenyésztette ? és mind a' mellett is én azt sem foghatom - meg, hogy miként szűnhet-meg valaki szeretni, ha csak nem gazember.“

Ez új csapás vala Márinak. Ő sem szerette többé Szellhofot, és ő is el vala magában tökéllve, hogy a gyermektől az atyát megvonja. Sóhajtott. , Istenem, Burkárd Úr nagyon keményen nézi a' dolgot. Eggy indúlat megvakitá az ő szemét; azonban ő nem látta a' maga fiját. Semmit sem bocsát-e meg az Ur eggy égő indulatnak ?" „A' melly a természetnek legszentebb szózatja

eránt megsiketiti az embert? az nem indúlat; az a' szívnek romlottsága, 's dühödés ! eggy szóval: szörnyet !" Mári könnyekre olvadott. Istenem, Lajos Ur eggyszersmind reám is mondja az itéletet, úgy tehát én is az vagyok, a' mi ó, ször

nyet !“

Lajos merően nézé Márit. „Te szörnyet? Mári, édes kedves jó Má. rim! te álmodol!“ — „Nem, én nem álmodom. En Szellhoffal eggy esetben vagyok. Ó elfelejtett engem, én is elfelejtettem őtet. Ő nem szeret többé engem, én szintúgy nem őtet. Ő megfosztá fijamat az atyjától, én pedig oh Lajos! el yalék szánva arra, hogy kezemet megtagadjam Szellhostól; nem fosztottam - e hát meg én is a' gyermekemet az atyjától ? pedig érzem, hogy szörnyet nem vagyok. Szánakozzék rajtam az Úr!"

Lajos úgy állt, mint eggy bálvány kép. Ez váratlan vala előtte. Eggy forma cselekedetét látta itt

két embernek, és a' miatt Szellhofot egész érzése gonosztévőnek kiáltotta, Márinak pedig ... nem tudott kételkedni virtusáról. Éreze, hogy itt valami külömbség van, de nem látá azt. Fontolgató fej-csóválással vi'sgálá Márit. „Mári!“ igy kezde végre szóllani: ,,ő mást szeretett, és azért hagyott-el tégedet! te pedig“... Mári megfogá az ő kezét. „Mire késztet engem Lajos Úr?" monda fájdalmasan : én is... mást szeretek, nem Szellhofot." „Mári!“ mondá Lajos türhetetlenül:

„6 meg akart téged csalni, hát te ?" „En sem valék igaz szívvel ő erán. ta.“ - „Terengettét, de tudtad már a' leveleiből, hogy ő nem szeret többé tégedet." „Fájdalom nem ; szerelmem megelőzé e' felfedezést. Osztán ah! az én leveleim szintolly mesterkézettek és hidegek voltak."

- „Patvar vigye hát a' dolgát! de legalább nem mennél ahoz, a' kit szeretnél, ha Szellhof akarna tége

66

det? Nem; de ah! csak azért mivel őtet szeretném, és mivel őtét sokkal feljebb becsülném, hogy sem mint én, megesett személy, neki felesége lenni akarnék.“ „No de terengettét! Szellhof pedig házaso. dik.“ „De vallyon tudja-e az Úr, mennyi harczba kerülhetett az, és kerülhet még most is az ő szivének? Oh Lajos. Úr, ne kárhoztassa őtet! engemet is együtt kárhoztat ő vele, pedig ah! az Úr'szeretetét nem örömest veszíteném-el.“

,,De az ördögbe!“ kiálta Lajos ránczolt homlokkal: „igy hát eggy gaztettet becsületesnek kell tartanom, mivel ... mivel ... te, Mári... a' hóhér tudná a' dolgát! Annyi igaz csakugyan; ha igaz, Mári, hogy te mást szeretsz, hogy te szintúgy húségtelen vagy, mint ő. 'S terengettét, hol a' külömbség? elcsábítottak?"

Nem! az a' kit én szeretek, becsületes jó ember.“ „Lári fári! Mári! az lehetetlen! Hogy lehetsz te

92

« ElőzőTovább »