Oldalképek
PDF
ePub

szólj magad! mernéd-e? valld-meg, Mári!"

Mári szorongó zavarodásban va, la. Érezé ő, hogy ő ebben a' tėkintetben szintúgy hibázott, mint Szellhof. Még eddig tudott magára nézve mentő okokat; de ez az ő Szellhoffal való egybevetése elenyészteté ezeket az okokat, vagy pedig kéntelen vólt Szellhofot szintúgy kimenteni, mint önnön magát. „,,A' tőlem való távol létel, Burkárd Úr,“ igy kezde vontatva szóllani,,,feledékenység, 's az emberi szív gyarlósága -oh az Úr igen keményen itél, ha őtet szörnyetnek nevezi!" ,,Az emberi szív gyarlósága csak gyarlóságókat menthet-ki, de nem vétkeket. Megengedem, hogy a' távollét őtet hidegebbé tehette; de, Mári, elfelejthette-e azt eggy minútáig is, hogy ő atya ? Nem! Panaszkodhatott vólna a' szeretetnek meghűlésén; de elhagyhatta-e azért a maga gyermekét és felesé

gét?",,S vallyon boldog lettem vólna-e én, ha ő nekem csak hideg kezet nyújtott vólna?" — „Tegyük-fel bár, hogy nem tehetett vólna olly szerencséssé, mint a' hogy te óhajtottad, de hát azért tartozott-e tégedet szerencsétlenné tenni? avagy tartozott-e eggy ártatlan gyer mek a' miatt szenvedni, hogy az idő az első, forró szerelmet elenyésztette? és mind a mellett is én azt sem foghatom-meg, hogy miként szűnhet-meg valaki szeretni, ha csak nem gazember."

Ez új csapás vala Márinak. Ő sem szerette többé Szellhofot, és ő is el vala magában tökéllve, hogy a gyermektől az atyát megvonja. Sóhajtott., Istenem, Burkárd Ur nagyon keményen nézi a' dolgot. Eggy indúlat megvakitá az ő szemét; azonban ő nem látta a' maga fiját. Semmit sem bocsát-e meg az Úr eggy égő indúlatnak?“ — ,,A' melly a természetnek legszentebb szózatja

eránt megsiketiti az embert? az nem indúlat; az a' szívnek romlottsága, 's dühödés! eggy szóval: ő szörnyet!" Mári könnyekre olvadott. ,,Istenem, Lajos Ur eggyszersmind reám is mondja az itéletet, úgy tehát én is az vagyok, a' mi ó, szörnyet!"

Lajos merően nézé Márit.,,Te szörnyet? Mári, édes kedves jó Márim! te álmodol!"-,,Nem, én nem álmodom. Én Szellhoffal eggy esetben vagyok. Ő elfelejtett engem, én is elfelejtettem őtet. Ő nem szeret többé engem, én szintúgy nem őtet. Ő megfosztá fijamat az atyjától, én pedig

oh Lajos! el valék szánva arra, hogy kezemet megtagadjam Szellhoftól; nem fosztottam - e hát meg én is a' gyermekemet az atyjától? pedig érzem, hogy szörnyet nem vagyok. Szánakozzék rajtam az Úr!"

Lajos úgy állt, mint eggy bálvány kép. Ez váratlan vala előtte. Eggy forma cselekedetét látta itt

két embernek, és a' miatt Szellhofot egész érzése gonosztévőnek kiáltotta, Márinak pedig... nem tudott kételkedni virtusáról. Érezé, hogy itt valami külömbség van, de nem látá azt. Fontolgató fej-csóválással vi'sgálá Márit. „Mári!" igy kezde végre szóllani:,,ó mást szeretett, és azért hagyott-el tégedet! te pedig"... Mári megfogá az ő kezét. „Mire késztet engem Lajos Úr?“ monda fájdalmasan: én is... mást szeretek, nem Szellhofot." „Mári!“ mondá Lajos türhetetlenűl: „ő meg akart téged csalni, hát te?",,Én sem valék igaz szívvel ő eránta.",,Terengettét, de tudtad már a' leveleiből, hogy ő nem szeret többé tégedet." ,,Fájdalom nem; szerelmem megelőzé e felfedezést. Osztán ah! az én leveleim szintolly mesterkézettek és hidegek vóltak.“

,,Patvar vigye hát a dolgát! de legalább nem mennél ahoz, a' kit szeretnél, ha Szellhof akarna tége

det?" ,,Nem; de ah! csak azért mivel őtet szeretném, és mivel őtet sokkal feljebb becsülném, hogy sem mint én, megesett személy, neki felesége lenni akarnék."-____ ,,No de terengettét! Szellhof pedig házaṣodik." ,,De vallyon tudja-e az Úr, mennyi harczba kerülhetett az, és kerülhet még most is az ő szivének? Oh Lajos. Úr, ne kárhoztassa őtet! engemet is együtt kárhoztat ő vele, pedig ah! az Úr szeretetét nem örömest veszíteném-el."

,,De az ördögbe!" kiálta Lajos ránczolt homlokkal:,,igy hát eggy gaztettet becsületesnek kell tartanom, mivel... mivel... te, Mári......... a' hóhér tudná a' dolgát! Annyi igaz csakugyan; ha igaz, Mári, hogy te mást szeretsz, hogy te szintúgy húségtelen vagy, mint ő. 'S terengettét, hol a' külömbség? elcsábítottak?“ ,,Nem! az a' kit én szeretek, be„Lári fári! Mári! az lehetetlen! Hogy lehetsz te

csületes jó ember."

[ocr errors]
« ElőzőTovább »