Oldalképek
PDF
ePub

ért. Szinte egész éjjfélig együtt ültek és tréfálództak,

Másnap reggel az atyjához méne Lajos. Most már szorosabb fontolóra vevék a' dolgot. Az atyja fogá az irótollat, és felszámitá értékét, 's esakugyan maradt még fel annyi, hogy abból, szegényúl ugyan, de mindazáltal Familiájával együtt elélhetett. De több bajt okozott Lajosnak további bóldogúlása. Azonban felettébb egyikek sem aggódott. Lajos külömbkülömbféle hasznos isméretekkel birt, mellyek által ő vagy eggy, vagy más módon bóldogúlását várhatta.,,'S ha mind ezekkel semmire sem mehetek," mondá Lajos vidáman: „,tehát van eggy pár ép karom, Atyám, én rólam ne gondoskodj, neked pedig van miből élned. A többit bízzuk a gondviselésre!" Most már Márira jöve a' beszéd. Lajos elbeszéllé az atyjának a' Szellhof" alacsonyságát, az Atyja pedig a' fijának a Müller' czéljait

Márira nézve. gokra! Márinak szabadsága van: ha nem akarja Müllert, tehát velem jön; ha pedig akarja, annál jobb Ellbergre nézve " Délutánra hagyták, hogy tudtára adja Lajos Márinak a' Szellhof" hűségtelenségét.

,,No, hagyjuk ma

66

Ennyire már el vala a' dolog igazítva, Lajos sóhajtva tekinte az atyjára; az atyja sóhajtással felelt. „,A' többit," mondá az öreg,,,a gondviselésre hagyjuk. Az tudja, mennyit érünk! úgy-e, Lajos?" Lajos monda könnyek között: „Úgy van! és Atyám, nem kegyetlenség vólna-è most, ezt tevé hozzá,,,ha én most tennék próbát, a Róza kezét elnyerni? Bóvölködéshez szokva, a' mint te mondád először, Atyám. No, hagyjuk abba. Ah, Atyám, elfelejteni soha, soha sem fogom Rózát életemben ; azt érzem. De most még is nem lehet tudtára adnom hogy szeretem." Erre megölelé egymást az atyja és a' fiú. „És mind a

[ocr errors]

mellett is édes igy szenvedni, Atyám! nem-é ?" ,,Édesebb, mint szenvedni, és nem mondhatni azt senkinek!" ,,Melly különös törté

netek, Atyám! De halgatok; én magamban édesnek fogom találni a',magam szenvedését; mert legalább Róza nem osztja azt meg velem."

[ocr errors]

Most leüle az atyja, és íra Griszhofnak, hogy egynehány hét múlva le fogja fizetni a' summát. Az egész levélbe eggy szót sem iktatott a maga környülményeiről; sőt inkább szerencsésnek állitotta magát, hogy talált végre a' maga barátjának valamelly örökösét, a' kinek a' maga barátjának ő nála letett szent jószágát általadhatja. Midőn a' levelet a postára feltette, megborzadt mind a' mellett is eggy kevéssé azon szempillantatra, midőn a' maga feleségének és napájának hirül kell adnia, hogy ismét szegény emberré lett.

Lajos azonban Márinak felkeresésére ment. Mári lemondott Mül

lerről; azért is attól tartott, hogy Mári nagy keserűségbe van merülve. A' kertben találá őtet. „Kedves Marim!" igy kezdé beszédét: „láttam Szellhofot." Mári elszíntelenedett eggy kicsit.,,Mit csinál?" ezt kérdé nagyon megzavarodva. „Édes Márim, isten tudja, mennyire fáj nékem, hogy ilyen hirt kell néked hoznom. Szellhof-",,Húségtelen?" kérdé Mári mosolygva. „Úgy van, éppen készűlőbe van megházasodni. Kérlek, Mári, vedd gondolóra“ ,,Kedves Lajos Úr, hagyjon békét neki: nekem nincs neki mit megbocsátnom: Szellhofszívemnek óhajtásit tölti-bé."-,,Mári, lehetséges-e az? Hála Istennek! De ugyan, Mári, hogy lehet az?" ,,Hogy lehet? igen könnyen, mert én erre a hirre már régen el vagyok készülve. Az ő levelei eleinte olly dagályosok, olly mesterkézett forrók vóltak; azután ritkábbak lettek, és hasonlatlanok, hel hidegek és forrók, hol

.

csupa komplimentek, végre pedig eggy általján fogva megszüntek. Én e' csapásra régen készen vóltam; régen érzette a szívem, hogy meg vala csalva." - Az utólsó szavakat lesütött szemekkel mondá Mári; mert érezé, hogy nem igazat szóll. „De lehetséges-e, hogy Szellhof ally szörnyet lehetett, hogy téged elfelejthetett?'s lehetséges-e, hogy te jó lelkű leány, őnéki megbocsáthattál!" Mári érezé, hogy ezt a'dieséretet meg nem érdemli, és másodszor pirúla-el. „Nekem nem volt neki mit, megbocsátnom, kedves Burkárd Úr! Hiszen tudja az Úr, hogy az én kötésem őtet le nem kötelezte." Nem kötelezte ? Mári! nem kötelezte? Oh leány, ne mentsd a gonosztévőt! nem kötelezte? hát nem kötött-e titeket a' ti gyerme ketek felbonthatatlanúl egymáshoz? nem valál-e te az ő felesége? Mernéd-e te magadat menteni, ha ő hozzá hűségtelen lettél vólną? Szólj,

« ElőzőTovább »