Oldalképek
PDF

ért. Szinte egész éjjfélig együtt ültek és tréfálództak,

Másnap reggel az atyjához méne Lajos. Most már szorosabb fontolóra vevék a dolgot. Az atyja fogá az irótollat, és felszámitá értékét, 's csakugyan maradt még fel annyi, hogy abból, szegényúl ugyan, de mindazáltal Familiájával együtt elélhetett. – De több bajt okozott Lajosnak további bóldogúlása. Azonban felettébb egyikek sem aggódott. Lajos külömbkülömbféle hasznos isméretekkel birt, mellyek által ő vagy eggy, vagy más módon bóldogúlását várhatta. „'S ha mind ezekkel semmire sem mehetek," mondá Lajos,vidáman: „tehát van eggy pár -ép karom, Atyám, én rólam ne gondoskodj, neked pedig van miből élned. A többit bízzuk a gondviselésre!“ Most már Márira jöve a beszéd. Lajos elbeszéllé az atyjának a Szellhof" alacsonyságát, az Atyja pedig a fijának a Müller czéljait

[ocr errors][ocr errors]

mellett is édes igy szenvedni, Atyám! nem-é?" – „Édesebb, mint szenvedni, és nem mondhatni azt senkinek!“ – „Melly különös történetek, Atyám! De halgatok ; én magamban édesnek fogom találni a magam szenvedését; mert legalább Róza nem osztja azt meg velem." Most leüle az atyja, és íra Griszhofnak, hogy egynehány hét múlva, le fogja fizetni a summát. Az egész levélbe eggy szót sem iktatott a' maga környűlményeiről; sőt inkább szerencsésnek állitotta magát, hogy talált végre a maga barátjának valamelly örökösét, a kinek a maga barátjának ő nála letett szent jószágát általadhatja. Midőn a levelet a postára feltette, megborzadt mind a mellett is eggy kevéssé azon szempillantatra, midőn a maga feleségének és napájának hirül kell adnia, hogy ismét szegény emberré lett. Lajos azonban Márinak felkeresésére ment. – Mári lemondott Mül

[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »