Oldalképek
PDF
ePub

embernek. Nemde nem emberek vagyunk-e mi is? nemde nem épen azt kívánja-e az mi tőlünk is? Nem, én hagyom a' gondviselést gondoskodni az egész emberi nemzetről, én pedig gondoskodom addig, mig azt nekem a' gondviselés engedi, az-az, míg azt tehetem a nélkül, hogy megszünjek virtusos és igasságos lenni. Hiszen, Atyám, nem vagyok én mindentudó, én csak ember vagyok; pedig nem kellene-e Hegalább is mindentudónak lennem, ha arra akarnék vetemedni, hogy a' gondviselésbe avatkozzam ? Nem, Atyám, nekem csak eggy régulám van, a' mellyre te magad tanitottál engemet: légy jámbor, szeresd az embert, 's légy igasságos ó eránta! ehez a régulához ragaszkodik nekem mind szívem, mind értelmem. Miképen függ - öszve mind ez, az Egésszel, az Isten tudja, a' ki né künk ezt a' gyarló szívet, és ezt a' gyarló értelmet adta.

Nem,

Atyám én csak jámbor tudok lenni!

„Megengedem azt, Fijam! hogy ahol az esetet meg nem itélhetem, szorosan ragaszkodom a jámborsághoz; de itt, ahol az esetet következéseivel együtt elláthatom, a hol világosan látom magam előtt a jót, a' mellynek következnie kell."

„Ugyan mit látunk mi ? a' legközelebbi következéseket, Atyám és nekem úgy látszik, hogy te a Toszat eggy átalján fogva nem veszed tekintetbe. Négy ember, négy nemes szívű ember, eggy Zsidó; oh Atyám! tudd - meg, melly nemes szívű ez a Zsidó !" Itt elbeszéllé az atyjának az öreg Pap' letételének historiáját. „Ez a' négy nemes szívű ember tehát,“ igy folytatá beszédét, „minden bizodalmatlanság nélkül általadja nékem ezt a kötelező irást, mivel mindenik hiszen a' virtusban. Ha mi őket megcsaljuk, felvetheted-e, micsoda mun

kálkodása lenne annak az ő szíveikre? Ki tudja, nem aludna-e ki mind a négyeknek szivekben, az embe. rekben, a virtusban és a jámbor ságban való hạt? Nem beszéltél-e te nékem ezer meg ezer esetet, a' hot á" legtisztábbi virtus ennél még cse kélyebba eset által is elenyészett? Ládd , Atyám, hogy legalább is mine dentúdóknak kellene lennünk, hogy életünkben egyszer jámbortalanok lehessünk. Jól tudom én, hogy a gonosz cselekedetekből jónak kell származni, de azért a" gonosz cse. lekedet örökké gonosz cselekedet marad. Oh Atyám! engedd, hadd alkalmaztassam erre az esetre ama Testamentomról való történetet , mellyet Diderót előbeszélt, és a mel. lyet te olly sokszor beszéltét nékem. Hátha az a négy ember, pedig könnyű olly esetet gondolni, eggy nagy summa pénznek nem léte miatt, felette szerencsétlenné, sót vétkessé lenne, és te akkor tudnád-meg osz

tán az ő sorsokat, midőn késő vol. na rajtok segíteni? Mit csinálnál osztán? vedd - gondolóra a' magad tulajdon szívét, Atyám! Kérlek Atyám, kérlek gondold-meg mind ezt! Oh az Istenre kérlek Atyám! legyünk szegények és virtusosok!"

Tovább ki nem állhatá az atyja. Öröm könnyekkel omlék Fijának karjai közzé. — „0h kedves Fijam!“ igy kiálta - fel: „kedves Lajosom! Soha sem voltam keyély, de most ebben a szempillantatban kevélyebb vagyok a' Császárnál ! mert te, nemes, nemes szívű ember, az én fijam vagy, és én képzettem a' te szivedet! omoljék-öszve bár e' világ, a mint hogy végtére öszve is kell neki omlani; mi aggódás nélkül és nagy lélekkel állunk a' húlló omladékok közt, és senkit sem fosztunk, meg támaszától, mivelhogy igassá. gosok vagyunk! Hadd omoljék! Mí ketten elegek vagyunk magunknak! Én szegény vagyok, ha gazdagnak

Jenni annyit tesz, mint arany' urápak lenni; de soha sem voltam gazdagabb, mint most, midőn a' te mejjeden fekszem, Fijam ! Nagy Isten! melly gyönyörűséggé yálhatik a'szerencsétlenség, ha az embernek olly barátja van, mint ez itten! Fijam! Lajosom ! melly triumfussal fogom én a' te kezeden e' házat el hagyni, és eggy kuny hóba költözni! Jó Isten! melly megelégedett, melly boldog vagyok én! Fijam ! Barátom! kedves Lajosom!“

Az öröm megszédíté az öreget. Karjaival áltölelve húzá-be a' fiját a' szobába a' többiekhez. Eggy pa. Jaczkkal hozatott még a' legjobb Magyar borból. „Gyermekim !“ úgymond: „legyetek vigan és jó kedy. vel, mert én a' legnemesbb atyai örömet kóstoltam , indnillik, hogy eggy nemes szívű, virtusos fijam van." Az asszonyok együtt vígadtak velek, "látván, hogy az atya és a fiú olly vidám , a' nélkül, hogy tudták volna tulajdonképen, hogy mi

« ElőzőTovább »