Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

Lajos nyughatatlanúl járt fel's alá. Homlokára tevé kezét és könnyek görgének-le orczájin. „Hólnap, kedves Fijam," igy folytatá beszé-dét az atyja,,,kólnap Brunszvikba megyünk. Még hólnap feleséged lessz Róza! Hólnap, hallod-e ?“ —

[ocr errors]
[ocr errors]

-19H"

nap, Atyám?" mondá Lajos szelíden;,,én semmire sem kénszerithetlek téged, de, atyám, én rám számot ne tarts. Mostantól fogva a' legvidámabb szívvel lemondok Rózáról, egész életemre. Atyám, kimondhatatlanúl szeretem őtet, de lemondok róla. Gondold-meg, Atyám, gondold-meg, hogy azzal a summával tartozol barátod' leányának. Atyám, gondolod-e, hogy mi a' mi szegénységünkben híjjával leszünk a' boldogságnak? Kedves Atyám, esküvéssel fogadom előtted, hogy én vidám leszek, és az én vidámságom fel fog deríteni tégedet. Kedves Atyám, gondold-meg kérlek, a' mit nem örömest akarnék kimon

dani. Legyünk becsületesek, édes jó Atyám!"

,,Úgyde nem tette-e maga az én meghólt barátom is feltételül azt, hogy csak úgy fizessek-meg, ha lehet tőlem ?" ,,Kedves atyám, ha akarnád ezt a feltételt valóban megállhatóvá tenni, avagy éppen ez a nagylelkű feltétel nem a' legnagyobb igasságosságra kötelez-e tégedet, sőt többre mint igasságosságra, tudnillik hasonló nagy lelküségre ő eránta? Oh Atyám, kérlek tégedet, ne nézz engemet; mert imé ismétlem előtted azon legszentebb, legbizonyosabb elszánásomat, hogy Rózát soha, soha, semmi feltétel alatt feleségemnek nem mondom ha azt a legnemesebb úton nem tehetem." „Még eggyet, Fijam, hogy megértsük egymást. Ime, magamat, tégedet, az anyádat, Rózát, 's Márit, kik velünk együtt mindnyájan bóldogtalanokká lesznek, nem veszem tekintetbe; eggy szót sem szóllok

[ocr errors]

azon keserűségről, a' mellybe az anyád és nagy anyád e hirre süllyedni fog; eggy szót sem azon inségről, mellyben Márinak gyerme-. kével együtt nálunk nélkül esnie kell; mert még te nem igen tudod, hogy Szellhof eggy átaljában megszűnt neki irni. Eggy szót sem szóllok Rózáról, a' ki most, minekutánna a' te szerelmednek mindent feláldozott, az ő atyjafijai átkainak tárgya lejénd, vagy talám most már kéntelen lessz életét eggy keményszívű érzéketlen férjnek karjai közt jajgatással tölteni!" Lajos halaványan és némán állott.,,Oh Atyám, kérlek, szünj-meg, öszvezúzod szí vemet, pedig nem vagyok oka! szünj-meg! szünj-meg! kérlek!"

,,De édes Fijam, azt el nem halgathatom, hogy ezzel az eggyetlen eggy csapással minden, minden mi jóltévő intézeteink itt Ellbergben fel lesznek döntve. Jó! én és te tűrni fogunk, bedngjuk füleinket sze

relmeseink' sohajtásai előtt, behinyjuk szemünket, midőn Róza az ó keservében te feléd terjeszti-ki karjait; de nem úgy lessz a dolog az Ellbergiekre nézve! Itt nem egygyetlen eggy ember' boldogsága forog fenn, hanem egész társaságok' virtusa 's vallyon behúnyhatjuk-e arra is szemeinket? Nekem el kell adnom Ellberget; a' jószágnak jövendőbéli ura, akárki légyen, nem lessz, sem én, sem te. Már csak azon irigységból is, hogy a' plánumot nem ő tette, gyűlölni fogja intézetinket. Hijával lessz az intézet Márinak, és olly hólt bábbá fog változni, a' melly hijjával lessz a'szeretet' éltető lehelletének. A' virtus, a' boldogság, és a' menny apránként ismét el fog túnni, és a' lakosokra. midőn ismét nyomorúltakká lesznek, nem fog tőlünk egyéb maradni annál a' szomorú ajándéknál, hogy inkább érezzék az inséget, minekutánna a' boldogságot, és a' virtust

ismerték. Itt nem könnyek fognak már fenn forgani, hanem eggy egész községnek virtusa. Nem érzed-e, hogy itt igasságos dolog, igasságtalannak lenni? Nem látod-e, hogy itt eggy kis csalás a legfőbb virtus, és hogy mennél kedvetlenebbül követjük azt el, annál nemesebb a' mi áldozatunk? Kedves Fijam, Lajos, kérlek, gondold-meg azt!"

Lajos mélyen felsohajtott. Ah, atyám, nagyon érdekel a' mit monđál, igen nagyon, mert érzem, hogy az bételjesedhetik. De ugyan édes atyám, olly múlhatatlan szüksége van-e mi reánk emberekre a gondviselésnek? Nem annyi vólna-e ez, mint a' gondviselést alávaló báb-játékká, emberi indúlatok' gyarló 's ravasz mesterségévé tenni, a' mellynek csalárdságra van szüksége, hogy czéljait elérhesse? A gondviselés virtusos embereket, tántorgás nélkúl való jámborságot, 's igasságot kíván, akármibe kerüljön is az az

« ElőzőTovább »