Oldalképek
PDF
[ocr errors][merged small]

mondhatatlanúl szeretem őtet, de lemondok róla. Gondold-meg, Atyám, gondold-meg, hogy azzal a summával tartozol barátod' Ieányának. Atyám, gondolod-e, hogy mi a mi szegénységünkben híjjával leszünk a bóldogságnak? Kedves Atyám, esküvéssel fogadom előtted, hogy én vidám leszek, és az én vidámságom fel fog deríteni tégedet. Kedves Atyám, gondold - meg kérlek, a mit nem örömest akarnék kimon

dani. Legyünk becsületesek, édes jó Atyám!" , , , . . . .

„Ugyde nem tette-e maga az én meghólt barátom is feltételül azt, hogy csak úgy fizessek-meg, ha lehet tőlem?" – „Kedves atyám, ha akarnád ezt a feltételt valóban megállhatóvá tenni, avagy éppen ez a'

nagylelkű feltétel nem a legnagyobb

[ocr errors]

soha, soha, semmi feltétel alatt fe

leségemnek nem mondom ha azt

a legnemesebb úton nem tehetem."

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

relmeseink sohajtásai előtt, behúnyjuk szemünket, midőn Róza az ő keservében te feléd terjeszti-ki karjait; de nem úgy lessz a dolog az Ellbergiekre nézve! Itt nem egygyetlen eggy ember bóldogsága forog fenn, hanem egész társaságok' virtusa: 's vallyon behúnyhatjuk-e arra is szemeinket? Nekem el kell adnom Ellberget; a jószágnak jövendőbéli ura, akárki légyen, nem lessz, sem én, sem te. Már csak azon irigységből is, hogy a plánumot nem ő tette, gyűlölni fogja intézetinket. Hijával lessz az intézet Márinak, és olly hólt bábbá fog változni, a' melly hijjával lessz a szeretet éltető lehelletének. A virtus, a bóldogság, és a menny apránként ismét el fog tűnni, és a lakosokra. midőn ismét s nyomorúltakká lesznek, nem fog tőlünk egyéb maradni annál a szomorú ajándéknál, hogy inkább érezzék az inséget, minekutánna a bóldogságot, és a virtust ismerték. Itt nem könnyek fognak már fenn forgani, hanem eggy egész községnek virtusa. Nem érzed-e, hogy itt igasságos dolog, igasságtaHannak lenni? Nem látod-e, hogy itt eggy kis csalás a legfőbb virtus, és. hogy mennél kedvetlenebbűl követjük azt el, annál nemesebb a mi áldozatunk? Kedves Fijam, Lajos, kérlek, gondold-meg azt!" Lajos mélyen felsohajtott. „Ah , atyám, nagyon érdekel a mit mondál, igen nagyon, mert érzem, hogy az bételjesedhetik. De ugyan édes atyám, olly múlhatatlan szükséges van-e mi reánk emberekre a gondviselésnek? Nem annyi vólna-e ez, mint a gondviselést alávaló báb-játékká, emberi indúlatok gyarló 's ravasz mesterségévé tenni, a' melly-s nek csalárdságra van szüksége, hogy - czéljait elérhesse? A gondviselés virtusos embereket, tántorgás nélkűl való jámborságot, 's igasságot

[ocr errors]
« ElőzőTovább »