Oldalképek
PDF
ePub

Lajos fájdalmas álmodozásokba merült, mellyekből őtet Nagyanyjának ezer kérdései is fel nem ébreszthették. Az atyja szomorúan nézé étet.,,Lajos!" monda néki szeliden; ,,nem jelenhetsz-e meg Atyád előtt másképen, hanem csak szomorú ábrázattal? Csak idegeneket illet-e minden örömed, könnyeidet pedig csak nekem hagyod-é? Én öreg ember vagyok, Fijam! tudod, melly szükséges az én szívemnek a' vidám ábrázat!" Lajos karjai közzé szoritá még eggyszer tiszteletre méltó öreg atyját:,,no, Atyám, soha se fogod töbhé könnyemet látni, 's ki tudja, van-e okom reá, hogy könnyeket hullassak? ki tudja, Atyám, vallyon mind a' mellett is, nem lessz-e Róza... még valaha... feleségem...“

„Lajoskám, Róza, a' te feleséged? 's háromszor kihirdették? soha, soha sem! ne keseríts-meg azzal sírom' szélén!",,Igy meg, Mami, a' mint én látom, elhal a' fiú, ha

Rózát el nem kapja. Nézzen csak jól rá!" „Lajoskám, Lajos! de hamar el is tudja rémeszteni Fijam Uram az embert! No hiszen, én miattam elveheti! Jó lyány vólt mindég; csak Zéburgné, bosszúságomra vólna, ha az ó akaratja len ne-meg, és Lajoska adna szót először.

66

Igy hajtogatá az öreg Burkárd még most is a' maga régi módja szerént Nagyanyót, 's már két órával e' beszélgetés után nem tehetett vólna Lajos Nagyanyónak kedve szerént valóbb dolgot, mint ha Rózát előbájolta vólna. Lajos a' szép reménynek ez új súgára által vidámmá és jó kedvűvé lett, 's hogy atyjának örömet tegyen, vacsorakor az Erzsébet atyjának tett kötelező irást, az ő Szerviettje alá à' tányérra tevé. Az atyja meglelé azt, elolvasá komolyan és figyelmetesen, eggy tekintetet vete a' fijára és hal gata. Vacsora után a maga szobá

jába inté Lajost.,,Te tetted ezt a papirost az én tányéromra?" ,,Igen is, atyám." ,,Honnan kaptad ezt az írást?"

[ocr errors]

-

,Azon ember

[ocr errors]

nek a' lyányától. Azt hittem, atyám! hogy örömet teszek vele neked, de látom, hogy ez a' papíros komollyá tett tégedet." -,,Azzá tett, Fijam! és úgy gondolom, tégedet is komollyá fog tenni, és mindnyájunkat. Ha én ezt az irást kifizetem, úgy szegény leszek, Fijam! úgy oda lessz minden értékem, és azzal egygyütt a' te függetlenséged is. Nagy summákat vesztettem én, Fijam! nem maradt egyebem, csak Ellberg. Oda lessz ez is, mihelyt ezt a' summát ki kelletik fizetnem. Avagy nëm olvastad-e ezen kötelező irásban a' feltételt, melly nékem szabad akaratomra hagyja, fizetni vagy nem fizetni?" ,,Azt is olvastam, édes atyám." Mit javasolsz nekem, Lajos? Ha megfizetek, szegény ember leszek. Sokkal öregebb, és gyen

A

[ocr errors]

E

gébb vagyok, hogy sem mint ezután tanuljak dolgozni. En ugyan tudok segiteni magamon'; de az anyád, és nagy anyád nem tud; és ha mind a ketten tudnának is, az a' kérdés, vallyon nem éppen azért lennének-e szerencsétlenek, mivel kéntelenek volnának azzal. Gazdag ember az én nevem; és ezen titulusról eggyszerre úgy lesüllyedni a* szegény ember titulusra, sok csúfolódásoknak tenne-ki bennünket. Lajos, se senki sem tud erről az irásról, csak én és te. Kezünkben van az, Hátha azt széllyel

"

[ocr errors]

„Óh az Istenért! Atyám!" kiálta Lajos irtóztató szorongással; „,oh Istenem! Atyám, Atyám! dolgozom érted, valamig inaim szét nem pattannak. Atyám, mindent megvonok magamtól, hogy Nagyanyámnak min den kivánságait betöltsem. Én tanúltam dolgozni, tanúltam szükséget szenvední! Óh atyám, az Istenért, fizess-meg

,,Jó; de édes Fijam, te, te fekazel szívemen. Jól látom, hogy Róza még most is szeret, és soha nem szünt-meg szeretni tégedet. Éppen virúltában van boldogságod; le akarod-e azt magad csélcsapúl rontani? Most formálhatsz just a' Róza' kezére, és az ő atyjafijai, minden boszszankodások mellett is, nem tagadhatják azt meg te tőled; de mihelyt mi többé gazdagok nem leszünk, vége lessz egészen a' te reményednek is, hogy Róza valaha feleséged lehessen. Mivel táplálnád Rózát, ha a magad tartása is fáradságodba ke. rülend? Hogy gondoskodhatnál eggy olly asszonyról, a' ki bővölködésben nevekedett, holott a' te szülé jid, a' te segélytelen nagy anyád most egyedül benned vetik remény, ségeket, és a' te kezedtól várják azt, a' mit csak elvonhatsz magadtól? Kedves Fijam, Róza örökre el van szakasztva tőled, mihelyt én ezt a summát kifizetem. Gondold-meg azt, édes Fijam!“

« ElőzőTovább »