Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

jába inté Lajost. „Te tetted ezt a papirost az én tányéromra ?" „Igen is, atyám." – „Honnan kaptad ezt az írást?" – „Azon embernek a lyányától. Azt hittem, atyám! hogy örömet teszek vele neked, de látom, hogy ez a papíros komollyá tett tégedet.“ – „Azzá tett, Fijam! és úgy gondolom, tégedet is komolIyá fog tenni, és mindnyájunkat. Ha én ezt az irást kifizetem, úgy szegény leszek, Fijam ! úgy oda lessz minden értékem , és azzal egygyütt a te függetlenséged is. Nagy summákat vesztettem én, Fijam ! nem maradt egyebem , csak Ellberg. Oda lessz ez is, mihelyt ezt a summát ki kelletik fizetnem. Avagy nem olvastad-e ezen kötelező irásban a feltételt, melly nékem szabad akaratomra hagyja, fizetni vagy nem fizetni ?“ – „Azt is olvastam, édes atyám." – „Mit javasolsz nekem , Lajos? Ha megfizetek, szegény ember leszek. Sokkal öregebb, és gyen

gébb vagyok, hogy sem mint ezútán tanúljak dolgozni. Én ugyan tudok segiteni magamon ; de az anyád, és nagy anyád nem tud ; és ha mind a ketten tudnának is, az a kérdés, vallyon nem éppen azért lennének-e szerencsétlenek, mivel kéntelenek volnának azzal. Gazdag ember az én nevem ; és ezen tituIusról eggyszerre úgy lesüllyedni a' szegény ember titulusra, sok csúfolódásoknak tenne-ki bennünket. Lajos, senki sem tud erről az irásról, csak én és te. Kezünkben van az, Hátha azt széllyel –“ .- **

„Óh az Istenért! Atyám!" kiálta Lajos irtóztató szorongással; „oh Istenem! Atyám , Atyám ! dolgozom érted, valamig inaim szét nem pattannak. Atyám, mindent megvonok magamtól, hogy Nagyanyámnak minden kivánságait betöltsem. Én tanúltam dolgozni, tanúltam szükséget szenvední! Óh atyám, az Isten

[ocr errors]

„Jó ; de édes Fijam, te, te fekszel szívemen. Jól látom, hogy Róza még most is szeret, és soha nem szünt-meg szeretni tégedet. Éppen virúltában van boldogságod ; le akarod-e azt magad csélcsapúl rontani? Most formálhatsz just a Róza kezére, és az ő atyjafijai, minden boszszankodások mellett is, nem tagadhatják azt meg te tőled; de mihelyt mi többé gazdagok nem leszünk, vége lessz egészen a te reményednek is, hogy Róza valaha feleséged lehessen. Mivel táplálnád Bózát, ha a magad tartása is fáradságodba kerülend? Hogy gondoskodhatnál eggy olly asszonyról, a ki bővölködésben nevekedett, holott a te szüléjid, a te segélytelen nagy anyád most egyedűl benned vetik reménységeket, és a te kezedtől várják azt, a mit csak elvonhatsz magadtól? Kedves Fijam, Róza örökre el van szakasztva tőled, mihelyt én ezt a'

[ocr errors]
« ElőzőTovább »