Oldalképek
PDF
ePub

Lajos fájdalmas álmodozásokba merült, mellyekból őtet. Nagyanyjának ezer kérdései is fel nem ébreszthették. Az atyja szomorúan nézé étet. „Lajos !"monda néki szeliden; „nem jelenhetsz-e meg. Atyád előtt másképen, hanem csak szomorú ábrázattal? Csak idegeneket illet-e minden örömed, könnyeidet pedig csak nekem hagyod-é? Én öreg ember vagyok, Fijam! tudod, melly szükséges az én szívemnek a' vidám ábrázat ! Lajos karjai közzé szori. tá még eggyszer tiszteletre méltó öreg atyját: „no, Atyám, soha se fogod töbhé könnyemet látni, 's ki tudja, van-e okom reá, hogy: könnyeket húllassak? ki tudja, Atyám, vallyon mind a'mellett is, nem lessz-e Róza... még valaha... feleségem.

„Lajoskám, Róza a' te feleséged? 's háromszor kihirdették ? soha, 80ha sem! ne keseríts-meg azzal siromszélén!“ - „Igy meg, Mami, a' mint én látom, elhal a' fiú, ha

[ocr errors]

ször.

Rózát el nem kapja. Nézzen csak jól rá!"

„Lajoskám, Lajos! de hamar el is tudja rémeszteni Fijam Uram az embert ! No hiszen, én mi. attam elveheti! Jó lyány volt mindég; csak Zeburgné, bosszúságomra volna, ha az ő akaratja len ne-meg, és Lajoska adna szót elő.

. 66

Igy hajtogatá az öreg Burkárd még most is a' maga régi módja szerént Nagyanyót, s már két órával e' beszélgetés után nem tehetett volna Lajos Nagyanyónak kedve sze. rént valóbb dolgot, mint ha Rózát előbájolta volna. Lajos a szép reménynek ez új súgára által vidámmá és jó kedvűvé lett, 's hogy aty. jának örömet tegyen, vacsorakor az Erzsébet' atyjának tett kötelező irást, az ő Szerviettje alá a' tányér. ra tevé. Az atyja meglelé azt, elolvasá komolyan és figyelmetesen eggy tekintetet vete a' fijára és halgata. Vacsora után a maga szobá.

Igen is, atyám.“

138 jába inté Lajost. „Te tetted ezt a papirost az én tányéromra?“ tad ezt az írást?“ – „Azon embernek a'lyányától. Azt hittem, atyám! hogy örömet teszek vele neked, de látom, hogy ez a' papíros komollya tett tégedet.“ — „Azzá tett, Fijam! és úgy gondolom, tégedet is komollyá fog tenni, és mindnyájunkat. Ha én ezt az irást kifizetem, úgy szegény leszek, Fijam ! úgy oda lessz minden értékem, és azzal egygyütt a' te függetlenséged is. Nagy summákat vesztettem én, Fijam! nem maradt egyebem , csak Ellberg. Oda lessz ez is, mihelyt ezt a'summát ki kelletik fizetnem. Avagy nem olvastad-e ezen kötelező irásban a feltételt, melly nékem szabad akaratomra hagyja, fizetni vagy nem fizetni ?! „Azt is olvastam, édes atyám.“ „Mit javasolsz nekem, Lajos? Ha megfizetek , szegény ember leszek. Sokkal öregebb, és gyen

gébb vagyok, hogy sem mint ·ebután tanuljak dolgozni. Én ugyan tudok segiteni magamon'; de az anyád, és nagy anyád nem tud; és ha mind a ketten tudnának is, az a' kérdés, vallyon nem éppen azért lennének-e szerencsétlenek, mivel kéntelenek volnának azzal. Gazdag ëmber az én nevem ; és ezen titulusról eggyszerre úgy lesüllyedni a szegény ember titulusra, sok csúfolódásoknak tenne ki bennünket. Liajos, senki sem tud erról az irásról,

sak én és te. Kezünkben van az, Hátha azt széllyel

„Oh az Istenért! Atyám!“ kiálta Lajos irtóztató szorongással; „oh Istenem! Atyám , Atyám! dolgozom érted, valamig inaim szét nem pattannak. Atyám, mindent megvonok magamtól, hogy Nagyanyámnak min. den kivánságait betöltsem. Én tanúltam dolgozni, tanúltam szükséget szenvední! Óh atyám, az Istenért, fizess-meg!

,,Jó ; de édes Fijam, te, te fek. szel szívemen. Jól látom, hogy Róza még most is szeret, és soha nem szünt-meg szeretni tégedet. Éppen virúltában van boldogságod ; le akarod-e azt magad csélcsapúl rontani? Most formálhatsz just a Róza' kezére, és az ő atyjafijai, minden boszszankodások mellett is, nem tagad. hatják azt meg te tőled ; de mihelyt mi többé gazdagok nem leszünk, vége lessz egészen a' te reményednek is, hogy Róza valaha feleséged lehessen. Mivel táplálnád Rózát, ha a magad tartása is fáradságodba ke. rülend? Hogy gondoskodhatnál eggy olly asszonyról, a' ki bóvölködésben nevekedett, holott a' te szülé. jid, a' te segélytelen nagy anyád most egyedül benned vetik remény, ségeket, és a' te kezedtől várják azt, a' mit csak elvonhatsz magadtól? Kedves Fijam, Róza örökre el van szakasztva tőled, mihelyt én ezt a summát kifizetem. Gondold-meg azt, édes Fijam !"

« ElőzőTovább »