ugyan előre megmondtam! Az a bohó lyány tudom hogy még megsiratja, ha meglátja ezt a Fiút, ollyan mint a tej meg a vér! Most már elülhetsz, mig meg nem feketedel, és válogathatsz, mig ki nem kopol." A Lajos atyja intett neki; de nem használt, Nagyanyó folytatá: „Úgy, Lajoskám ! ha eggyiknek nem kellesz, tehát van más! Te sem maradsz nő nélkül illyen két szemmel! Osztán mit is beszéljünk többet? ollyan lyányt, mint Róza, kaphatsz akármikor!“ Lajos csak most hallá, miről van a beszéd, 's Nagyanyjára tekinte. „Kedves Nagyanyám , kérlek, ne szóllj arról! Már annak vége van !" „Jól van, Fijacskám ! vége is van, s úgy akarjuk, hogy vége légyen! Meg is bocsátottam azt Zéburgnénak, mint Keresztyén aszszonyhoz illik; de elfelejteni? soha sem ! Két kurvát ? sokkal Keresztyénebb módon neveltettél te. Eggy szóval, te még csak kapsz Felesé nem szünt-meg Rózát szidni. Az anyja általján fogva halgatott; az atyja pedig nem jelentette-ki itéletét. Egyedül Mári védte Rózát, és

látá Lajos, hogy a két Düpüit gondolják, és hogy Rózának még más okának is kellett lenni a gyűlöl

ségre.

azt állitá, hogy ő Lajost még most

is szereti. „Soha sem vettem azt

észre világosabban, mint mikor Ró

za innen utóljára elment. Először én

tőlem is, mint mindegyiktől, hidegen vett búcsút. De én kikisérém

a mivel engem itt keserítettek, Lajost pedig köszöntsd még egyszer

hogy Rózát késztessük. Igaz, hogy különös leány vólt; de szerette La-