Oldalképek
PDF
ePub

va a' szerencsés Lauter' feleségének hitte. „Csak bóldog légy, édes Ró- : zám !6 igy sohajta: ,,ah! még is bóldogabb lettél volna az én karjaim között! Mert senki sem szeretett tégedet úgy, mint én!“ Sebes nyargalvást ment Ellberg felé. A’ nénje házának ablakai táblákkal valának bezárva. Lajos sohajtott. Mári a' ház-ajtóban állt. „Lajos !" felsikólta ez örömében, és eleibe sietett. Lajos sóhajtozva nézé a' leányt, és szomorúan nyújtá kezét néki. Micsoda hirt kelle néki Márinak hozni! Most már együtt méne ő vele a' ház előtt lévő garádicson felfelé, és elrejté szemeiben könnyeit. Azután atyjának kebelén pihent, azután az öreg Nagyanyó nyújtá néki reszkető kezét, majd ismét anyjának megáldó öröm-csókjait fogadta.

Még illy sokáig soha sem volt oda a' háztól. A' Nagyanyja örült, kivált az ő vidám tekintetén. „Ihon van ne,“ elkezde szóllani ; ,,ezt

ugyan előre megmondtam! Az a' bohó lyány tudom hogy még megsiratja, ha meglátja ezt a' Fiút, ollyan mint a' tej meg a vér! Most már elülhetsz, mig meg nem feketedel, és válogathatsz, mig ki nem kopol.“ A' Lajos' atyja intett neki; de nem használt, Nagyanyó folytatá: „Ugy, Lajoskám! ha eggyiknek nem kellesz, tehát van más ! Te sem maradsz nó nélkül illyen két szemmel! Osztán mit is beszéljünk többet? ollyan lyányt, mint Róza, kaphatsz akármikor!“ Lajos csak most hallá, miről van a beszéd, 's Nagyanyjá. ra tekinte. „Kedves Nagyanyám , kérlek, ne szóllj arról! Már annak vége van !“ „Jól van, Fijacskám! vége is van, 's úgy akarjuk, hogy vége légyen! Meg is bocsátottam azt Zéburgnénak, mint Keresztyén aszszonyhoz illik; de elfelejteni? soha sem! Két kurvát? sokkal Keresz. tyénebb módon neveltettél te. Eggy szóval, te még csak kapsz Felesé

get, Zeburgné pedig megéri még, hogy Róza vén szűz lessz.“ „Miesoda? az Istenért! vén száz? hát nem ment Róza férjhez?“ „Távol légyen? Gyönyörű egey história az, egész botránkozás a város előtt...“ „As Egekre kérem, Mami, senki sem botránkozott-meg egyéb, csak a Frizeur, a' ki a'menyasszony' Frizírozásának az árrától elmaradt. Kedves Lajosom, azt gondolám, hogy tudod már a' dolgot. Én nem akartam neked Rózáról irni, minthogy te nem említéd őtet. Ó..."-„Nem ment Férjhez ?"

Nem ! A' Lajos? szemébe az örömnek olly látható súgárja szökött, hogy azt még Nagyanyó is észrevette, és arról glosszákat csinált. „Róza, édes Fijam, a' lakadalom előtt való estve megbetegedett, halálos beteg lett. Akkor osztán a' lakadalomból semmi se lett, és az igaz, hogy Róza mind ez ideig ellene szegezte magát.“,

'S gondold-meg, Lajoskám,

háromszor kihirdettetett a Tanácsnokkal!“ mondá Nagyanyó. Lajos az atyjához méne és részketve karjai közzé zárá ötet. Az atyja elérté a' fiját. „Kedves Fijam, arról azután beszélünk. Nekem van némelly nehézségem Róza ellen; mindazáltal semmit sem itélhetek egész pontossággal, mert Zéburgné öszveveszett rajtad Nagyanyóval, és azóltaBrunszvikben van.“ - „Mikor azt mondta, Lajoskám, hogy te két kurvát tartottál! elszenvedhettem-e azt? De megadtam neki igazán! megmondtam.. „Kedves Nagyanyám, 's azt hiszi rólam a' Néném ? Oh most tudom, miért haragszik Róza reám!“

Az atyja közelebbről kifejtegeté a' két kurva tartást, 's most már látá Lajos, hogy a' két Düpüit gondolják, és hogy Rózának még más okának is kellett lenni a gyűlölségre.'

Lajos nem szünt-meg Róza fe181 tudakozódni, Nagyanyó pedig

[ocr errors]

nem szünt-meg Rózát szidni. Az anyja általján fogva halgatott; az atyja pedig nem jelentette-ki itéletét. Egyedül Mári védte Rózát, és azt állitá, hogy ó Lajost még most is szereti. „Soha sem vettem azt észre világosabban, mint mikor Róza innen utoljára elment. Először én tőlem is, mint mindegyiktől, hidegen vett búcsút. De én kikisérém ótet , megszoritám a' kezét, és mondám : Róza, itt éltél te az előtt Lajossal! Akkor könnyek omlának szemeiből; szívesen magához szo. rított engemet, és monda : Ah, Mári! Isten bocsássa-meg mindnyájoknak, a' mivel engem itt keserítettek, Lajost pedig köszöntsd még egyszer utóljára. Ha tovább akartam volna tudakozódni, kivettem volna a' dolgot.“ — „Oh Istenem, és miért nem tudakozódtál, édes Márim ?" 66 „Burkárd Ur nem örömest nézte, hogy Rózát késztessük. Igaz, hogy különös leány volt; de szerette Lajos Urat!"

« ElőzőTovább »