Oldalképek
PDF

arról beszélne velem, hanem amott a Fijam. Már..." igy szólla súgva... „színte proselytussá tettem őtet, azonfelűl szereti a virágokat is. Mi kell nekem több?" Lajosnak szíve egészen megtölt örömmel ezen emberek között, kivált midőn látta, hogy a kis Erzsébet azon idő alatt a legszorgalmasabb Gazdasszonnyá vált. Tizenhatodik esztendejének bétöltése utánra vala az ő lakadalmának napja határozva, 's az ő gyöngéded tűzzel égő szeme még ezt a terminust is hoszzasnak láttatott találni. –~ "

Igy ülének együtt egész estve e' négy nemes szívű férjfiak, és fecsegtek. Eggyszerre ezt kérdi Erzsébet : Lajostól: „De hogy hivják az Urat tulajdonképen ? mert mindég hm! hm, Urnak kell mondani, ha meg akarjuk az Urat szóllítani." – „Engem Lajosnak hívnak, édes jó Erzsim !" – „Azt tartom, hogy az csak kereszt név?" – „Ugy van !

a vezeték nevem Burkárd; de te, Kedves, csak Lajosnak hivj. Én minden emberrel úgy vagyok, a kit szeretek." – „Burkárd?" kérdé a' Zsidó : „csak én az igazi Burkárdot valaha feltalálhatnám , úgy ez a kicsiny, ha külömben Burkárd emberséges ember vólna, gazdag leány lenne." „Hogyhogy, nemes szivű Józsefem?" – „E leánynak atyja eggy vad ifjoncz vala, jó mint eggy angyal, de vakmerő , a' ki semmit sem szeretett inkább, mint a tengeren széllyel hajózni, és fél világot áltutazni. Én Amsterdámban ismerkedtem - meg vele. Akkor olly szolgálatot tett nekem, mellyet az Isten ezentúl is megfizet neki. Ekképen barátjává lettem; de ő nem ülhetett eggy helyben, s ismét Napkeleti Indiába ment. Azonban vólt még neki eggy barátja , eggy igen jó ember, a ki az útazást szintolly enthúziászmussal szerette, de ekkor megállapodott, mivel a Kereskedő hallgass, és tépd-el az írást. Ha megfizethet, tehát mond-meg a dolgot neki, és ő meg fogja adni a pénzt a leányomnak! ezt mondá haldoklása közben is nékem a barátom !“ – „Hála Istennek!" kiálta Lajos: „megfizethet! megfizethet! Adjákide ezt az irást; nem vihetek neki örvendetesebb hírt, mint ezt !" Karjai közzé borúlt Erzsinek, megcsókolá őtet ; és úgy örűlt, mintha ezt a summa pénzt magának kapta vólna. Általadák neki az irást minden bizodalmatlanság nélkül, 's midőn Lajos a lovára ült, kivevé még eggyszer a pugillárisát, megkopogtatá azt, és monda: Kedvesim, melly szerencsés vagyok! mint fog örűlni az atyám!" Azzal ellovaglott barátinak áldásaiktól kisérteivén. Két nap múlva haza érkezék Lajos. Brunszvik mellett még is szomorúan lovaglott-el, a hol a maga kedves Rózáját már hónapoktól fog

[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][merged small][merged small]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »