Oldalképek
PDF
ePub

...

arról beszélne velem, hanem amott a'Fijam. Már.....“ igy szólla súgva ...... ,,színte proselytussá tettem őtet, azonfelül szereti a' virágokat is. Mi kell nekem több ?" Lajosnak szíve egészen megtölt örömmel ezen emberek között, kivált midőn lätta, hogy a kis Erzsébet azon idő alatt a legszorgalmasabb Gazdasszonnyá vált. Tizenhatodik esztendejének bétöltése utánra vala az ő lakadalmának napja határozva, 's az ő gyöngéded tűzzel égő szeme még ezt a terminust is hoszzasnak láttatott találni.

Igy ülének együtt egész estve e négy nemes szívű férjfiak, és fecsegtek. Eggyszerre ezt kérdi Erzsébet Lajostól:,,De hogy hivják az Urat tulajdonképen ? mert mindég hm! hm Úrnak kell mondani; ha meg akarjuk az Urat szóllítani." —,,Engem Lajosnak hívnak, édes jó Erzsim !" ,,Azt tartom, hogy az csak kereszt név ?" ,,Ugy van!

ne.

66

Józsefem?"

vezeték nevem Burkárd; de te, Kedves, csak Lajosnak hivj. En minden emberrel úgy vagyok, a kit szeretek." ,,Burkárd?" kérdé a Zsidó:,,csak én az igazi Burkárdot valaha feltalálhatnám, úgy ez a’kicsiny, ha külömben Burkárd emberséges ember vólna, gazdag leány lenHogyhogy, nemes szivű ,,E' leánynak atyja eggy vad ifjoncz vala, jó mint eggy angyal, de vakmerő, a' ki semmit sem szeretett inkább, mint a' tengeren széllyel hajózni, és fél világot áltutazni. Én Amsterdámban ismerkedtem - meg vele. Akkor olly szolgálatot tett nekem, mellyet az Isten ezentúl is megfizet neki. Ekképen barátjává lettem; de ó nem ülhetett eggy helyben, 's ismét Napkeleti Indiába ment. Azonban vólt még neki eggy barátja, eggy igen jó ember, a' ki az útázást szintolly enthúziászmussal szerette, de ekkor megállapodott, mivel a' Kereskedő

[ocr errors]

társa, meghólt. Még az elútazás előtt való estye is együtt vóltam mind a' kettőjökkel. E' kicsinynek az atyja tizennyolcz ezer tallért adott banknótában Burkárdnak, és nyugtatót vett róla. Ha elveszek, úgymond tiéd a pénz, Burkárd! atyámfijai nincsenek, te pedig barátom vagy; ha pedig visszajövök, tehát ismét megtalálom akármikor a pénzemet. Paroláztak: én is parolát csaptam, velek, 's megvólt a dolog. Ekkor a' barátom hajóra ül, 's a' hajó elsüllyed. Ki gondolta vólna ekkor, hogy még ó él? de még is megtartotta ótet az Isten. Tizennégy esztendő múlva visszajött, és a Spanyolok közt ismét gyüjtött magának eggy kis értéket. Most már megúnta az útazást; meglátá az Erzsébet' anyját, elnyeré azt, 's eggy esztendő múlva, oh Istenem! ki nyomozhatja -ki a' gondviselés útait, mind ketten meghalának. Én jelen valék az atyjának halálos ágyánál, és ó általadá né

kem a Burkárd' kötelező irását. Én irtam, meg-meg irtam, és senki sem tudta, hogy hova lett Burkárd.“

"

Lehet-e látnom azt a' kötelező irást?" kérdé Lajos. Az öreg elővevé azt almáriomából, a hová azt az előtt tizennégy esztendővel tettè vela. Burkárd megtekinté azt, és az az ő atyjának irása vala. „Ő az! az én atyám az!" igy kiálta-fel zavarodva és örvendezve: „Hálá Istennek! az én atyám az! Erzsi! az én atyám a' te adósod! ez az én atyám' irása! Oh mint fog ó örvendezni, hogy lefizetheti végre ezt az adósságot, melly őtet olly sokszor sóhajtásokra, fakasztotta!" -,,Hála Istennek!" felkiálta József:,,én is ezt kiáltom: Hála Istennek! De, Burkárd Úr, gazdag-é az Úr' atyja? mert csak erre az esetre hagyatottmeg a' barátom' nyilvánságos akaratja szerent a' kötelező irás. Ha felleled, úgymond, az én jó Burkárdomat, és meg nem fizethet, tehát

hallgass, és tépd-el az írást. Ha megfizethet, tehát mond-meg a' dolgot neki, és ő meg fogja adni a' pénzt a' leányomnak! ezt mondá haldoklása közben is nékem a'barátom!" Hála Istennek!" kiálta Lajos: ,,megfizethet! megfizethet! Adjákide ezt az irást; nem vihetek neki örvendetesebb hírt, mint ezt!"

[ocr errors]

Karjai közzé borúlt Erzsinek, megcsókolá őtet; és úgy örült, mintha ezt a' summa pénzt magának kapta vólna. Általadák neki az irást minden bizodalmatlanság nélkül, 's midőn Lajos a' lovára ült, kivevé még eggyszer a' pugillárisát, megkopogtatá azt, és monda: Kedvesim, melly szerencsés vagyok! mint fog örülni az atyám!" Azzał ellovaglott barátinak áldásaiktól kisérteivén.

Két nap múlva haza érkezék Lajos. Brunszvik mellett még is szomorúan lovaglott-el, a' hol a' maga kedves Rózáját már hónapoktól fog

« ElőzőTovább »