Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

tam, Én jobb szívvel válok-el, mint az Úr.“ „Ifjú ember! tehát azt is megteszem! Te Szellhofot szerenesétlenné akartad tenni, holott a' gyermek a'te gyermeked vólt, nem pedig a Szellhofé. Nézz reám, 's akkor osztán menj!" ,,Megyek, Berghórn Úr! az Úr ismérte az én szívemet, de nem értette azt. Váljunk-meg mint barátok!" Feletj elébb: mert én megtörtem a' szavamat, hogy igasságos legyek erántad." - Berghórn Úr, Kegyelmed nem ismért engemet. Éljen boldogúl!"

-

Karjai közzé szoritá az öreget, és felettébb leverettetve Szellhofnak újabb alávalósága miatt, szobájába ment. Nehezen esett néki az öreget elveszteni; de még sem vehette rá magát, hogy Szelhofot szerencsétlénné tegye; azt kellett volna pedig cselekednie, ha az öregnek a' maga ártatlanságát meg akarta vólna mutatni. Azon felül a' nélkül is haza akart menni. A' Mári sorsa nagyon

[ocr errors]

szívén feküdött, Nyugodtan bepakolá holmijét, 's megparancsolá a lovásszának, hogy a lovakat a Tisztartó háza eleibe vezesse, a' hol őtet fogja találni. Az öreg Berghórn eljöve még eggyszer, és kéré őtet Márival való történetének egyenes előbeszéllésére.,,Legyünk nyugodtan!" mondá Lajos:,,ha Márit elveszem, vétkes vagyok; ha nem veszem, ártatlan vagyok.“ Tehát vétkes vagy?" Ha Márit elveszem." Még eggyszer karjai közzé omlék Berghórnak, és elhagyá nyugodtan azt a szobát és házat, a' hol a' barátság örömeit olly tisztán kóstolta vala. A Szellhofhoz való menetel közben érezé a' virtusnak nagy triamfusát. Megbocsátott ellenségének. Eggyszerre megállt és gondolkozóba esett, Olly szándékkal vólt tudnillik, hogy Szellhofhoz menjen, és őtet még eggy két szóval főldre verje.,,Nem igy kiálta-fel:,,nem! legyen! maradjon! Barátom volt!"

Magához inté lovásszát, s felugrétt alovára. Szellhof megnyitá az ablakot.,,Burkárd !" kiáltá néki. ,,Megyek az atyámhoz; magához kiván felele Burkárd nyugodtan; és röpűlt, utánna röpűltek a Szellhof' keserves sohajtásai.

[ocr errors]

Berghorn különös állapotban vólt. ŎLajost valóban igen érzékenyen szerette, és azt hitte, hogy Lajos a' maga vétkének nyilvánvaló megvallása által ismét igyekezni fog az ő szeretetét megnyerni. Azt sem lehet tagadni, hogy valami igen fínom irigység ne vegyűlt vólna a' dologba. Lajosnak egész élete a' legnemesebb cselekedetek' láncza vólt. Az öreg nem tehetett ezen életnek ellenébe egyebet, hanem a' maga öregségének nemesen töltött kevés esztendejit, Lajos pedig még itt is talált holmi gáncsolni valót. Annyi bizonyos, hogy az öreg megbocsátotta vólna ezt a tettet Lajosuak, bár melly engesztelhetetlen vólt is ebben.

a' tekintetben. Azonban a helyett, hogy a maga vétkét megvallotta vólna, még igasságtalansággal is láttatott őtet az ifjú vádolni, holott pedig az ó vétkének tagadhatatlan tanúbizonysága kezeiben vala ő néki. Eleinte bosszantá ez az öreget, s felkiáltott eggyszer-kétszer: „Hm! hm! hadd járjon a' bangó, a maga kénye szerént!" De végre mind a' mellett ismét eszébe juta az a' nyugalom, a mellyel Lajos minden ó ellenvetéseire felelt vala. Igy felelne talám a' legravaszabb gonosztévő, gondolá magában; de nem olly ember, a' kinek ez egyetlen eggy vétke. A' Lajos nyugalma, a' Lajos' hideg erősitése:,,Az Ur nem ismért engemet!" megfejthetetlen vala néki, 's ellenben ismét a protokollum! Elég, hogy ez neki megfejthetetlen mese maradt. De a' mellynek végire járok!" igy kiálta fel állván és a szobában fel 's alá járván.

Lajos ó reá és az ó czéljaira néz

ve sokkal becsesbbé vált, hogy sem mint ő róla olly könnyen letehetett. vólna. Fontolgatá az utat és módot, miképen tapogassa-ki az igasságot és már most ártatlannak tartá őtet, mivel munkába vevé annak vi'sgá: latját, vallyon ártatlan-e, avagy nem.

Lajos estve felé újra az öreg Gríszhofhoz érkezett, és felkiáltott örömében, midőn a' szobába bélép tekor a' Zsidót is ott látta. Az egész... Familiát a' legnagyobb egyességben találta, és az öreg eggy kimondhatatlanúl érdeklő jószívű ábrázattal megvallá Lajosnak, hogy ó most. bóldogabbúl él, mint az előtt. „Istenem!" igy szólla, és az ifjú Prédikátort kézen fogá, 's Lajoshoz vivé: én e' férfiúban ellenségemet képzeltem, ő pedig fijammá lett.“

„Hát a véleményeire nézve hogy van már?“ kérdé Lajos. „Istenem! a barátom József megesküdt, hogy illyekről többé eggy szót sem szóll; és igy már most nincs egyéb, a' ki

« ElőzőTovább »